Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2003-2004 - Acta Ethnologica Danubiana 5-6. (Dunaszerdahely-Komárno, 2004)
Tanulmányok - Pusko Gábor: Romák és parasztok - fehérek és cigányok. Néhány alapvetés a roma/nem roma egymás mellett élés problematikájához Tornalján az ezredforduló környékén
a helyi cigányok nagy része szorul - nem elegendő még az alapvető szükségletek fedezésére sem, de az sem tagadható, hogy magas azoknak a romáknak a száma, akik nem tudnak jól gazdálkodni a pénzükkel. Másrészt pozitívumként értékelhetjük, hogy a romákkal szembeni általánosítás (negatív képalkotás) nem annyira egyöntetű, hiszen a bőrtejűeket a felmérésben résztvevők negatívan ítélték meg, míg a romák számukra semlegesek. Feltételezhető, hogy ez az arány tovább javulna, ha csökkenne a konfliktusok száma. Pozitívum továbbá, hogy a parasztok a negatív tulajdonságok mellett számos, valóban nagyszerű emberi tulajdonságot (családszeretet, összetartás) is a romáknak tulajdonítanak, továbbá hogy átérzik a romák gondjainak súlyosságát. A romák úgy gondolják, hogy ők általában nem adnak okot a kiközösítésre, ugyanakkor nagyobb mértékű külső segítséget és a parasztok részéről pozitívabb megítélést várnak el úgy, hogy maguk sok esetben kevesebbet tesznek annak érdekében, semmint ami módjukban áll. Ezen a helyzeten próbálnak változtatni a roma civil szervezetek, ám a megfelelő képzettség több esetben is hiányzik. Ezt a hiányt ezek a szervezetek nagyon ügyesen úgy próbálják meg pótolni, hogy különféle szövetségeket kötnek nem roma, szakképzettség területén jobban álló polgári társulásokkal. Több esetben is azonban visszatükröződik a “régi" gondolkodásmód, miszerint az önkormányzat vagy az állam részéről a különböző juttatások automatikusan járnak. Vizsgálódásaim során is tapasztalhattam, amire maguk az adatközlők is felhívták a figyelmet, hogy könnyen manipulálhatóak, s ez tettenérhető a roma szervezetek közötti viszonyban, kapcsolatokban is. Maguk, a romák, önmagukra elsősorban mint családi - rokoni kapcsolatok mentén szerveződő tagolt közösségre tekintenek. Számon tartják, hogy ki kinek a rokona, s a rokonsági kapcsolatok fenntartására, megerősítésére különféle technikákat alkalmaznak. Ennek egyik legpregnánsabb megjelenítése a két napig tartó virrasztó, még akkor is, ha erre egy sajnálatos esemény - haláleset - következtében kerül sor. Saját közösségüket és a parasztokat ugyanazon értékek és ismérvek alapján sorolják be. Meglátásom szerint több esetben ugyanúgy nem ismerik a nem romák közösségi normatíváit, s nem értik a parasztok közössége által elfogadott és alkalmazott szabályozókat, mint ahogy a parasztok sem értik a cigányok „észjárását”. Véleményem szerint a társadalom és a politika által elvárt és hőn óhajtott roma szocializálódás jelenleg nem megvalósítható valamelyik fél (esetünkben a cigányok, mivel ők vannak kisebbségben) kulturális és mentalitásbeli önfeladása - egy szóval: asszimilációja - nélkül, ami ugyebár egyébként sem lehet „a járható” út. Irodalom Bakó Boglárka 2001 Lokális identitás és intcrctnikus kapcsolatok a Kárpát-medencei kisebbségi magyar közösségek nemzeti tudatában. In Ezredforduló. Szcrk. Tóth Károly. Dunaszerdahely, 74 81 p. Bodnár Enikő, P. Pusko Gábor 2002 Hiedelemmondák a Vùly-vôlgyhen I. A gyerekek ismeretanyaga. Tornaija David, Pavel Ing. Čuka, Ján Ing. Gai.díková, Eleonóra 1992 Ohce a mestá ľ číslach ľ okrese Rimavská Sobota. Okresné oddelenie SSL'. Rimavská Sobota 77
