Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2003-2004 - Acta Ethnologica Danubiana 5-6. (Dunaszerdahely-Komárno, 2004)
Tanulmányok - Seifert, Manfred: Farsangi perec, húsvéti tojás, bor. A kereszténység hatása a közép-európai táplálkozási kultúrára
3. A só használatának keresztény motiválása közvetlenül kihatott a korai újkor rendkívüli nagy sószükségletére, amennyiben ez a tengeri hal szerteágazó terjesztéséhez szükséges (mint böjti étel) konzerválásával függött össze. Itt utalni kell még az egyház gazdasági kötelezettségére is a sóbányászatban, amelyben a kolostorok és püspökségek főleg a középkor első évszázadaiban jelentős szerepet játszottak (Bergier 1989). A só és a víz vonatkozásában kimutatható egyébként a kereszténység táplálékkal való kapcsolatában egy általános érvényű motívum is: a táplálék iránti gondosság, alázatosság és tisztelet. A só és a víz keresztény értékelése és a velük való eljárás példaszerűen hívja fel a figyelmet a táplálékkal való bánásmódok olyan elemeire, amelyek bizonyos értelemben egészen napjainkig továbbhatnak. 2.8. Az alkohol A húshoz hasonlóan az alkoholos italokra vonatkozóan sem rendelt el a keresztény egyház fogyasztási tilalmat. Mindemellett határozottan fellépett az alkohol fegyelmezett fogyasztása mellett. A legfelsőbb parancs a mértéklétesség és az önuralom. Elvből kell megőrizni a lélek elsőbbsége és a testi szükségletek közötti kiegyensúlyozott kapcsolatot. A test a lélek szolgája és megnyilvánulási tere, ezért kell a pszichológiai szükségleteinek megfelelően táplálni. A katolikus erkölcsteológia megtiltja ennek megfelelően az alkohol korlátlan és ösztönös fogyasztását. Főképp az alkoholnál áll fenn annak a veszélye, hogy a test és lélek közti vallásosan megkövetelt hierarchia az ellentétébe fordul át, ha a túlzott élvezet olyan mámoros állapotokhoz vezet, aminek következtében a lélek elveszti a test fölötti uralmát (Harsch 1996). Ez ideig a kereszténység történetében a mértékletességre vonatkozó törekedés (a teljes lelki szerep megőrzésének értelmében) töltött be fontos szerepet. Az újabb történet a 19. század végétől előretörő (polgári) antialkoholista mozgalomnak tulajdonítható, amelyet a keresztény egyház támogatott. Egy ideje már sok protestáns egyházközségben úrvacsorakor bor helyett szőlőlevet kínálnak fel, hogy ne zárják ki az alkoholproblémákkal küszködő hívőket. A 20. század második felétől a húsvét előtti böjt új értelmezése sok embert arra ösztönöz, hogy ezekben a hetekben nélkülözze az alkoholt. A mértékletesség effajta programozása az egyik oldala az alkoholra és fogyasztására irányuló keresztény hatásnak. Létezik egy másik oldal is, amelyet a kereszténység hatásainak a táplálkozási kultúrára való kutatásában nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ez a bor és sör minőségi előállításának tervszerű előmozdítása. A középkortól kezdődően nem kevés kolostor foglalkozott sörfőzéssel, századokon keresztül jelentős konkurenciái voltak a városi és vidéki sörfőzdéknek. Az alsó erjesztésül sör feltalálását a 16. századi bajorországi kolostoroknak tulajdonítják. Híres sörfőző apátság volt St. Gallen és Westminster (Paczensky/Dünnebier 1994, 173, 183). Az erős sörök speciális előállítása böjt idején Bajorországban egy egészen napjainkig tovább ható eredménye ennek az eredetileg egyházi kezdeményezésnek. 2.9. A bor A bor a Földközi-tenger térségének antik kultúráiban és a Közel-Keleten megbecsült mindennapi ital volt. A borhoz való túlnyomórészt pozitív hozzáállást a kereszténység a zsidóságtól vette át. A közös étkezés görög és római formái, a szümpózium és a római lakoma, a zsidó pászka lakoma kialakulásával együtt példaképül szolgált Jézus utolsó vacsorájának, amelyre a hívek azóta az úrvacsora-osztás során emlékeznek. A kenyér és a bor Krisztus testének és 31
