Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2003-2004 - Acta Ethnologica Danubiana 5-6. (Dunaszerdahely-Komárno, 2004)
Könyvismertetések
helyi bányajog és bányászati intézmények történetével foglalkozik. A kiadványt a múzeum igazgatója, Hodobás Sándor szerkesztette és a - Mikulik József életrajzát és az általa írt, illetve a róla megjelent irodalomjegyzékét tartalmazó - függeléket is ö készítette. Molnár Mihály: Sírfeliratok a magyarországi Gömörben. Debrecen: Debreceni Egyetem - Néprajzi Tanszék 2000, 130 p., ill. /Gömör Néprajza L1V./ —LJ 1— A történelmi Gömör vármegye jelenleg Magyarországhoz tartozó 21 településének (Aggtelek, Alsószuha, Bánréve, Gömörszőlös, Hangony, Hét, Imola, Kánó, Keleméi', Putnok, Ragály, Sajópüspöki, Serényfalva, Susa, Szentsimon, Szuhafő, Trizs, Uraj, Zabar, Zádorfalva, Zubogy) temetőjét járta végig Molnár Mihály, hogy feljegyezze az ezekben található valamennyi sírfeliratot. Ha valamelyik községben a zsidó temető valamelyik síremlékén is talált magyar nyelvű feliratokat, azokat is lejegyezte, de csupán Putnok esetében tüntette fel külön csoportban. Ez utóbbit azzal indokolja, hogy ezen a településen nagyobb zsidótemető található. A sírjelekről lejegyzett feliratokat 3 csoportba sorolta a következő kritériumok szerint: 1. Sírversek (ezek legtöbbször rímelnek, ha csak két sorosak is), 2. Sírfeliratok (ezek egy-két mondatos prózai szövegek), 3. Vallásos tárgyú feliratok, idézetek. A szerző bevezetőjében tájékoztat, hogy a feliratokat a mai írásmódnak megfelelően közli, ezt a döntését azzal indokolja, hogy ,,a sirjel-készitöt gyakran korlátozta a sírjel formája, ezért tördelte a sorokat. A régebbi írásmód pedig eltér a maitól, esetleg helytelenül Írták fel. " Véleményem szerint ez eléggé helytelen döntés volt, hiszen egy szöveghű, akár helyesírási hibákat is tartalmazó lejegyzés egy kutató számára sokkal több információval szolgál. Azt is sajnálhatjuk, hogy nem mutatta ki az egyes temetőkben gyakrabban előforduló sírversek, illetve feliratok variációit. MöSSMLR, Am on: Der Hochzeitsbaum. Bilder und Sprüche aus Niederbayern. Straubing: Verlag Attenkofer 2000, 120 p„ ill. L. Juhász Ilona A szerző a Felső-Bajoroszágban a második világháborút követő időszakban, elsősorban az utóbbi 2-3 évtizedben újjáéledő és reneszánszát élő szokást, az ún. „lakodalmi fa” (Hochzeitsbaum) állítását mutatja be példákkal gazdagon illusztrált kötetében. Mi is valójában a lakodalmi fa? Egy magas fenyőből készült (leggyakrabban kék-fehér színre festett) oszlop, amelyet a lakodalom éjszakáján állítanak fel az ifjú pár leendő lakhelye előtt, panellakások, vagy emeletes társasházak esetében az erkélyre erősítik és különféleképpen díszítik fel. Általában gyerekruhákat, plüssállatokat akasztanak rá, de többre is felkerül egy már kiszuperált babakocsi, vagy egy gólya, csőrében csecsemővel. A legtöbb fára táblát is erősítenek különféle tréfás feliratokkal, vagy versikékkel, amelyek az állítok azon óhaját fejezik ki, hogy a lakodalmat követően egy éven belül kisgyerek megszületését várják el az ifjú pártól. Amenynyiben egy év múlva nem jön világra az utód, a férj kénytelen lesz alaposan megvendégelni az állítókat (amit egyénként akkor is megtesz, ha megszületik a gyerek). Tehát a fa élettartama egy év, s akár születik utód, akár nem, mindenképpen eltávolítják. Az ifjú házasok általában egy-egy darabját megőrzik, elsősorban a feliratot tartalmazó részt. A szokás terjedőben van, gyakran találkozhatunk egészen modern lakodalmi fával is, s a rájuk aggatott tárgyak, táblák is különfélék. Akad olyan, amelyre az ifjú pár portréját tűzik ki, vagy pedig felkerülnek a foglalkozásukra, esetleg hobbijukra utaló rajzok, tárgyak is. Állítottak már olyan lako194
