Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2003-2004 - Acta Ethnologica Danubiana 5-6. (Dunaszerdahely-Komárno, 2004)

Tanulmányok - L. Juhász Ilona: Fényképek a dél-szlovákiai temetők síremlékein és az út menti haláljeleken

A fénykép, mint a helyi események és a történelem tanúja - néhány konkrét példa Mit őrizhetnek meg még a síremlékeken szereplő fényképek, portrék az utókor számára, mi­lyen információkat közvetíthetnek a már fentebb jelzettek mellett (viselet, foglalkozás, poli­tikai berendezkedés stb.). A kérdésre azt válaszolhatjuk, hogy bár legtöbbször közvetve, de számos esemény emlékét is megőrizhetik. Egy-egy fénykép kapcsán gyakran feltárulhat előt­tünk egy egész település közösségi élete, szokásai, néha egy ország történelmi eseményei, po­litikai berendezkedésének emlékei is. Hogy mit értek ez alatt, megpróbálom néhány konkrét példával szemléltetni: A Komáromtól 10 kilométerre fekvő település, a csallóközi Keszegfalva régi temetőjében található egy három részből álló márvány síremlék. A keskeny hasáb alakú sírkő középső ré­szén két mosolygós, egykorú fiatal lány közös fényképe látható. Az arra járót megállásra készteti e szokatlan fénykép, s mindjárt olvasni kezdi a feliratot. A kép jobb oldalán lévő fel­irat szlovák, a baloldali magyar nyelvű. Az elhalálozás dátuma megegyezik, a vezeték és ke­resztnevek különböznek. Tragikus eseményre enged következtetni a síremlék, azonban a fel­irat nem utal a halálesetek körülményeire. Hogy pontosabb információkhoz juthassunk, a he­lyieket kell megkérdeznünk. S ekkor derül ki számunkra, hogy ha bár közvetve, de milyen sok információt közvetít felénk a falu életéből ez az egyetlen fénykép. Sokkal több minden­re derül fény, mint a két lány halálának tragikus körülményei. A magyar felirat egy katolikus magyar, a szlovák nyelvű pedig egy evangélikus szlovák lány emlékét őrzi. Ez utóbbi szülei az 1947-es úgynevezett szlovák-magyar lakosságcsere során kerültek ebbe a faluba a Ma­gyarországról. Tehát az egyik lány egy ilyen áttelepült szlovák család gyermeke volt, a má­sik pedig egy helyi magyar családé. Barátnők voltak, mégpedig „életre-halálra”, ahogyan az adatközlő fogalmazott. E két láüy tragikus balesete egy olyan eseménnyel is összefügg, amely a falu számára nagy megpróbáltatást, katasztrófát jelentett. 1965-ben hatalmas árvíz pusztí­tott a Csallóköz falvaiban, az ár a szóban forgó települést, Keszegfalvát is elérte. A házak zö­me - mivel vályogból épültek - összedőlt, így szinte az egész falut újjá kellett építeni. A mun­ka meggyorsítása és segítség céljából állami támogatással Csehszlovákia különböző területe­iről szakmunkások érkeztek a településre (ma utcanevek őrzik azon települések nevét, ahon­nan a munkások érkeztek. Pl. Galántai, Pardubicei stb. utca). A két fiatal lány összebarátko­zott néhány munkással, s este a főúton sétáltak, amely akkor még nem volt kivilágítva. Ép­pen egy kanyarban haladtak, amikor az építkezésnél alkalmazott daru kifordult a mellékútról. Mivel a sofőr a sötétben nem vette észre az arra sétálókat, a hatalmas monstrum oldalról el­találta őket. Az erős ütés következtében mind a négyen azonnal szörnyethaltak a helyszínen. Tehát a meghatározás, hogy életre-halálra barátnők voltak, teljes egészében fedi a valóságot. Ezért határoztak úgy a két lány szülei, hogy halálukban is egy helyre kerüljenek. Egymás mellé temették őket, annak ellenére, hogy különböző vallásúak és nemzetiségűek voltak. A temetési szertartást a katolikus és evangélikus liturgia szerint is lefolytatták, s mi több: az evangélikus pap szlovákul, a katolikus pedig magyarul beszélt. Folytathatnánk a történetet, hiszen a temetés részleteit is megtudhattuk az adatközlőtől. A temetőben járó érdeklődését valószínűleg nem keltette volna fel maga a síremlék, hiszen annak felirata nagyon nehezen olvasható, de mivel a fénykép még mindig nagyon jó állapotban van, odavonzza az arra járó szemét. Segít abban, hogy a két lány tragikus története, az 1965-ös nagy árvíz, a magyarok számára tragikus, a szlovákok számára azonban előnyös (?) ún. lakosságcsere ne merüljön fe­ledésbe. Ezen túl a fotók közvetítésével képet kaphatunk a község interetnikus és vallási vi­szonyairól is. A fénykép egyben segít abban is, hogy a helyiek emlékezetében is hosszabb ideig megmaradjon a két lány (és a fentebb vázolt, kapcsolódó események) emléke, hiszen az utókor mindig nagyobb érdeklődéssel fordul majd e fényképes sír felé. 118

Next

/
Oldalképek
Tartalom