Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2002 - Acta Ethnologica Danubiana 4. (Dunaszerdahely-Komárno, 2002)
A kisemlékkutatók 15. nemzetközi tanácskozásának előadásaiból - Danter Izabella: Nagyfödémes község szakrális kisemlékei
Nagyfödémes község szakrális kisemlékei Összefoglalás A tanulmány Nagyfödémes nagyközség szakrális kisemlékeit, ezek eredetét és a hozzájuk fűződő helyi szokásokat veszi számba a 18. század elejétől napjainkig. Nagyfödémes a Kisalföld északnyugati részén Pozsonytól keletre kb. 40 km-re fekszik a Fekete-víz és a Kis-Duna által közrezárt sík területen. Lakosságát 1945-ig római katolikus vallású magyarok alkották. A község belterületén a legkorábbi szakrális kisemlék, a kálvária volt, amely már 1740 előtt állt. Mai alakját a 18. század második felében, illetve az 1900-ban végzett átépítés során kapta. (1. kép) A legkorábbi út menti szobrok a 18. század második felében és a 19. század első éveiben készültek. A község stratégiai fontosságú pontjain álltak, a római-katolikus templom környékén és a faluból kivezető utak mellett. Ebben az időszakban készült el a Főszögi kereszt (2. kép), a templom melletti kereszt (3. kép), a Jó pásztor szobor (4. kép), az Ispitakereszt (5. kép), az Alszögi kereszt (6. kép) a temetői Nagykereszt (7. kép), a Szentháromság kápolna!mezei oltár (8. kép), a Korpaszögi kereszt (9. kép) és a Boldogságos Szűz Mária fogantatása szobor (10. kép). A 1-9. század második felében állíttatták a pusztító árvíz emlékére a Szegényház illetve az Erecs patakon átívelő híd mellett Nepomuki Szent János egy-egy szobrát (11-12. kép), Szent Vendel szobrát (13. kép), a Szentcsalád szobrát (14. kép), tűzvész emlékére Szent Flórián szobrát (15. kép), a Jánosháza felé vezető út menti keresztet (16. kép) és a lourdesi kápolnát (17. kép). A nagyközséghez tartozó Hajmás település temetőjének nagykeresztjét az 1930-as években (18. kép), a település központjában álló falazott út menti keresztet pedig 1948-ban állíttatták (19. kép). Malé sakrálne pamiatky v obci Veľké Úľany Résumé V štúdii opisuje autorka malé sakrálne stavby, ich pôvod a s nimi spojené zvykoslovné prejavy v obci Veľké Úľany od začiatku 18. storočia až do súčasnosti. Obec Veľké Úľany leží v severozápadnej časti Podunajskej nížiny pribi. 40 km od Bratislavy v rovinatej oblasti medzi riekami Čierna voda a Malý Dunaj. Jej obyvateľstvo bolo do roku 1945 rímskokatolíckeho vierovyznania a maďarskej národnosti. Najstaršia malá sakrálna pamiatka v intraviláne obce je Kalvária, ktorá stála už pred rokom 1740. Dnešnú podobu získala v 2. polovici 18. storočia, resp. počas prestavby v roku 1900 ( 1. obr.). Najstaršie prícestné sochy na území obce vznikli v 2. pol. 18. stor. a v prvých rokoch 19. stor. Stáli v strategicky dôležitých častiach obce, v okolí rímskokatolíckeho kostola a popri cestách, ktoré viedli do susedných obcí. V tomto období dali postaviť kamenný kríž v časti obce Főszög (2. obr.), kríž pri kostole (3. obr.) sochu Dobrého pastiera (4. obr.), kríž pri chudobinci (5. obr.), kríž v časti obe e Alszög (6. obr.) centrálny kríž v cintoríne (7. obr.), kaplnku Svätej Trojice (8. obr.), kríž v časti obce “Korpaszög“ (9. obr.) a sochu Immaculata (10. obr.). V 2. pol. 19. stor. postavili na pamiatku povodne sochu sv. Jána Nepomuckého pri Chudobinci a pri moste nad potokom Erecs (11-12. obr.), sochu sv. Vendelína (13. obr.), súsošie Svätej rodiny (14. obr.) na pamiatku požiaru sochu sv. Floriána (15. obr.), kríž pri ceste smerom na Jánovce (16. obr.) a kaplnku Márie z Lourdes (17. obr.). V osade Nové Osady, ktorá administratívne patrí k obci Veľké Úľany, sa nachádzajú dve malé sakrálne pamiatky: centrálny kríž v cintoríne z 30. rokov 20. stor. (18. obr.) a murovaný prícestný kríž v centre osady z roku 1948 (19. obr.). 54
