Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2002 - Acta Ethnologica Danubiana 4. (Dunaszerdahely-Komárno, 2002)
In Memoriam
Balassa Iván (1917 -2002) Balassa Iván, a magyar és az európai néprajztudomány jeles személyisége nyolcvanöt esztendős korában elhunyt. Keményen és kegyetlenül koppan a hír, hiszen - jól tudom - életének szinte utolsó percéig dolgozott és terveket (!) szövögetett. Az a hír járja, hogy a több órán át tartó kemény műtét után, miután a kórház intenzív osztályára került, a látogatóba érkező családtagok azon kapták, hogy a nővéreknek éppen kiselőadást tart a néprajzról... A Bihar megyei Bárándon született, a híres sárospataki kollégiumban tanult, majd Debrecenben nyelvészetet és történelmet hallgatott. A székelyudvarhelyi Székely Múzeum (1941-1944), majd a budapesti Néprajzi Múzeum munkatársa, később igazgatója (1944-1956). Ezt követően a sárospataki Rákóczi Múzeum igazgatója (1956-1961), majd a Művelődési Minisztérium Múzeumi Főosztályának Tudományos Osztályvezetője (1961-1969), illetve 1969-től nyugdíjba vonulásáig a Mezőgazdasági Múzeum megbízott igazgatója, majd tudományos főigazgató-helyettese. Itt alakítja meg a Mezőgazdasági Múzeumok Nemzetközi Szövetségét és az Európa-szerte híres Mezőgazdasági Munkaeszköztörténeti Archívumot. Rendkívül sokoldalú és sokrétű tudományos tevékenységet fejtett ki: Csűry Bálint tanítványaként foglalkozott nyelvészettel, néprajzi alapozó monográfiákat írt meg (hogy csak néhányat említsek) a magyar kukoricáról, az eke és a szántás történetéről Magyarországon, a magyar falvak temetőiről és még hosszan folytathatnám a sort. Ortutay Gyulával közösen megírta a több kiadást megért Magyar néprajzot. Utóbbit számtalan nyelvre lefordították, s ott van a jelentősebb európai könyvtárak polcain. Mintegy ezt kiegészítendő megjelentette A határainkon túli magyarok néprajzát, amelynek újabb, javított és bővített kiadásán hirtelen bekövetkezett betegségéig dolgozott, ám megjelenését sajnos már nem érheti meg. Tanulmányai magyarországi és különböző európai folyóiratokban jelentek meg tucatszámra, a legkülönfélébb nyelveken. Amellett, hogy a magyar népi kultúra és európai kapcsolódásainak számtalan részterületét nagy ívű (és alapozó!) tanulmányokban, könyvekben monografikusán is feldolgozta, a tudományszervezés terén is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Lankadatlanul szervezett, múzeumokat alapított, a Magyar Néprajzi Társaságnak hosszú éveken át főtitkára, elnöke, motorja volt, szerkesztette a Társaság folyóiratát, az Ethnographiát, majd társalapítója a Györffy István Néprajzi Egyesületnek, egyik megálmodója és létrehozója a Néprajzi Látóhatár című, alapvetően a Magyarország határain túli magyar néprajzkutatók tudományos eredményeinek teret nyújtó folyóiratnak. A kisebbségi körülmények között dolgozó magyar néprajzkutatók problémáit Magyarországon az elsők között ismerte fel, hiszen már a hetvenes évek elejétől szót emelt amellett, hogy a Magyarország határain kívül rekedt magyarság népi kultúráját 243
