Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2002 - Acta Ethnologica Danubiana 4. (Dunaszerdahely-Komárno, 2002)
A szlovákiai magyar néprajzi kutatás és az Etnológiai Központ. Eredmények és feladatok. Tudományos tanácskozás Komáromban 2002. október 5-én - Voigt Vilmos: Az Acta Ethnologica Danubiana és az Interethnica köteteiről
néprajzkutatás új, terebélyes hajtása. Amilyen bölcs dolog a népnevelés, ez önmagában sosem hozza magával a helybeli alkotó értelmiség létrejöttét. A mai erdélyi magyar folklorisztika a példa arra, hogy itt igazában csakis az otthon kutatók számának nagyra növekedése, a közöttük kibontakozó nemes verseny jelentheti a jó megoldást. Persze, tudjuk, Komárom körül mások a néparányok. Ám ettől a szerkesztés törekvésének aránya még azonos kell hogy legyen. A cím harmadik szava, a Danubiana igen pontos, utal a helyszínre. Egyszersmind metaforikus is: a komparatív távlatokra mutat. Noha nem mindenki gondolja így, szerintem is természetes, hogy szlovák-magyar együttműködés nélkül nincs jó magyar néprajzi kutatás, sem Szlovákiában, sem másutt. Liszka azonban ennél tovább is tekint: számára a Duna legalábbis Passau, München, Marburg: a német néprajz több fórumával tartandó kapcsolat jelképe. Ez magától értetődő, okos gondolat, következetesen kell folytatni. Az egész Európa csak deklaráció szintjén fogható be egy komáromi lakásba. Itt válogatni kell, és a Duna jó irányt mutat. Még lefelé is. Ám arra felhívnám a figyelmet, hogy “lefelé” a Duna nemcsak Budapest, Székesfehérvár, Pécs, sőt Szeged meg Debrecen, akár Szabadka meg Újvidék - hanem Belgrád, Szófia és Bukarest is. Ebbe az irányba is terjeszkedhet a komáromi Acta. Az évkönyv címében szereplő három szó együtt igazán jól felel meg a komáromi Központ public relation-feladatkörének is. Széles, nemzetközi keretek között is büszkén terjeszthető, ami a cserepéldányok beözönlését célozza. Enélkül ugyanis nem is működhetne a központ. Emiatt is jobb, ha évenként lát napvilágot. Jelenlegi elegáns külseje, idegen nyelvű szövegei, annotációi ezt elősegítik. A papír minősége gátolta eddig jobb illusztrációk közlését. Ezen lehetne segíteni. És csak hálával említhetjük a német szövegeket gondozó, önzetlen kollégákat: Walter Hartingert és Siegfried Beckert. Reméljük, mindig lesz ilyen Schuztengel az Acta felett. A korrekt, érthető, sőt elegáns idegen nyelv a feltétele annak, hogy komolyan vegyenek egy magyar néprajzi kiadványt, és ne csupán anekdotákat meséljenek a “der frászkarika im BAZ-Komitat” stílusú referencia-kísérleteinkről. Végül azt mondanám, legyen is kissé inkább folyóirat jellegű e kiadvány. Ez elevenebb, helyibb megoldást jelent, és persze még a mostanihoz képest is több szerkesztői munkát. Viszont tudok jó példákat is felmutatni. Hasonlítson a komáromi Acta minél inkább a legjobb európai néprajzi folyóirathoz! Természetesen a Slovenský národopis-re gondolok. Ez immár hosszú ideje modem, sokoldalú, jól illusztrált és rendszeres. (Talán még nem eléggé informatív - de most nem erről van szó.) Nem lenne baj, ha az Acta Ethnologica Danubiana minden jó ötletet átvenne idősebb folyóirat-társától! Az interetnikus kapcsolatok kutatásának szentelt könyvsorozatként indul Bodnár Mónika könyvével (Etnikai és felekezeti viszonyok a Felsö-Bódva völgyében a 20. században. Komárom-Dunaszerdahely, 2002. 134 lap) az Interethnica. Fontos feladatkör, több elvégzett és nem publikált kutatás tárgya volt, most pedig még több ilyen tervpályázatot ismerünk. Bodnár könyve az előbbi csoporthoz tartozik: 1995-ben a debreceni egyetemen megvédett (néprajzi) doktori értekezés volt. Időszerűségét és fontosságát máig sem veszítette el. 24 községet mutat be (ábécé-sorrendben). Ezek a Bódva-völgy ma Szlovákiához tartozó részét képviselik. A szerző rövid bevezetőjében felsorolja a többi községet is, utal e terület (a “Bódva völgye”) körülhatárolásának kérdéseire. Megkülönbözteti a szőkébb és tágabb értelemben ide vonható településeket. Több esetben vitatható egy-egy község ide vagy oda sorolása. E körülményre ő maga is utal. Végül is Stósztól meg Mecenzéftől délen egészen Boldváig tekinti át a vidéket, és a mintegy 40 község északi felét mutatja be. Minthogy éppen az interetnikus viszonyokkal foglalkozik, e településeken minden számba jöhető etnikumot megemlít. Igen rövid tudománytörténeti áttekintésben csak a szorosabb értelemben vett előmunkálatokat öszszegzi. 231
