Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2002 - Acta Ethnologica Danubiana 4. (Dunaszerdahely-Komárno, 2002)
Szemle
helyet a népdalokkal és mesékkel kezdve, a hit- és szokásvilágon keresztül a gyerekjátékokkal bezárólag (az egyes műfajokon belül az anyagközlések, szövegek és az elemző tanulmányok külön egységekben találhatóak). Itt a sort azok a publikációk zárják, amelyek az egyes folklórjelenségek más művészeti ágakban (irodalomban, professzionális zenében, képzőművészetben stb.) való megjelenésével foglalkoznak. A harmadik egység, Hagyományos kultúra címen voltaképpen a tradicionális kultúra és az identitás, valamint a népművészeti mozgalmak (folklórcsoportok és előadók) kérdéseivel foglalkozó publikációkat veszi számba. A vaskos kötetnek magyar vonatkozásai is vannak, hiszen néhány tétel erejéig többek között Gunda Béla, Hoppál Mihály, Nagy Ilona, Vajda László és Voigt Vilmos nevét, illetve publikációinak bibliográfiai adatait is megtaláljuk a jegyzékben. A feldolgozott periodikumok mutatójában a Shaman cimű, Szegeden kiadott nemzetközi sámánkutatási szemle, valamint a Szegedi Vallási Néprajzi Könyvtár is ott szerepel. A kötet az észt mellett az angolul és oroszul beszélők számára is használható, hiszen az előszó, a tartalomjegyzék, a tárgymutató lényegében háromnyelvű. L. Scherf, Gertrud (Hg.): Teufel, Pest und Wassernix. Sagen von der bayerischen Donau. H.n.: Verlag Josef Duschl 2001, 64 p. A kis füzet a Duna bajor szakaszán feljegyzett mondákból ad válogatást, mégpedig nem a szerző saját gyűjtéséből, hanem korábbi mondagyűjteményekből kiszedegetve. Közös vonásuk, hogy a Duna, mint jelenség fontos szereppel bír bennük. A közreadott anyagot öt nagyobb egységbe sorolta az összeállító. Először a Duna, mint határ, majd mint az ördög működési területe, mint a démonok és szellemek lakhelye, mint vízi út és végezetül mint természeti erő jelenik meg a mondákban. Persze olykor csak rendkívül áttételesen, inkább csak a háttérben. Egy sor magyar vonatkozása is van az összeállításnak, már amennyiben az avarok vagy a hunok szereplése magyar vonatkozásnak minősülhet. Az egyik monda viszont szóba hozza, hogy Ausztria és Magyarország területéről hosszú ideig a különféle árukat hatalmas uszályokon, lovakkal vontatva szállították egészen Regensburgig. A komáromi szekeresgazdákra gondol az ember ilyen passzusok olvastakor, s azon is elcsodálkozik, hogy - az előfeltevésekkel szemben - viszonylag kevés a konkrét kapcsolódás a bajor és a magyar Dunamondák között. Legfeljebb a Jochensteinban lejegyzett aranyhajú Duna-tündérről szóló történet juttatja az ember eszébe a csallóközi Tündér Ilona mondáját, vagy a straubingi Agnes Bemauer története a mi Kádár Katánk esetét. A kiadványt egy kislexikon egészíti ki, amely olyan fogalmakat magyaráz meg, mint amilyenek például a démonok, eredetmagyarázó mondák, tüzes emberek, vándormotívum stb. Az összeállítást egy, a mondakutatás általános irodalomjegyzéke, továbbá a közölt szövegek forrásjegyzéke zárja. L. Schweizerisches Archiv für Volkskunde 2002/1,2 A Svájci Néprajzi Társaság félévenként megjelenő folyóirata általában német, ritkábban olasz és francia nyelvű tanulmányokat, könyvismertetéseket ad közre. Az idei 1. szám a bázeli egyetem nyugalmazott néprajzprofesszor-asszonya, Christine Burckhardt-Seebas 65. születésnapjára készült tisztelgő kötet. A Beatrice Tobler és Sabine Eggmann által összeállított szám a szerkesztők tájékoztató jellegű bevezetője után hat nagyobb egységbe sorolva, nagyjából az ünnepelt eddigi tevékenységi köréhez közelítő témákról tartalmaz tanulmányokat. Találunk benne az ember és a természet kapcsolatát néprajzi szempontból vizsgáló dolgozatokat éppúgy, mint a mai lakáskultúrát, a gyermekélet egyes szegmenseit, a paraszti képkul178
