Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2002 - Acta Ethnologica Danubiana 4. (Dunaszerdahely-Komárno, 2002)
Szemle
Jung Károly 2002 Miről beszélnek a harangok? Magyar, szerb és német folklóradatok. Ethnica 4, 24-29. p. Liszka József 1987 Miről beszélnek a harangok? Hét 32, No. 4., 11. p. Lukács László 1991 A harangszó népköltészete. In A Duna menti népek hagyományos műveltsége. Budapest, 749-755. p. 1995 Volkstümliche Erklärungen der Glockenklänge. Zeitschrift für Balkanologie 31, 5-17. p. Voigt Vilmos 1995 A harangok szava Európában. Létünk 25, No. 1-2., 63-68. p. L. Juhász Ilona: Rudná I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században. Fórum Társadalomtudományi Intézet - Lilium Aurum Könyvkiadó, Komárom-Dunaszerdahely 2002. 343 p., ill. /Lokális és regionális monográfiák 2./ “Rudna, Rudnik', magyar falu, Gömör vármegyében, ut. p. Rosnyóhoz " órányira: 161 kath., 354 ref. lak., kik bányákban dolgoznak, szenet égetnek, fuvaroznak. F. u. a Máriássy nemzetség.” - írja Fényes Elek 1851 -ben Magyarország geographiai szótára című munkájában. Azóta eltelt másfél évszázad, s jelentős változásokon ment keresztül a helység. Tekintettel arra, hogy a szlovák-magyar nyelvhatáron helyezkedik el a falu, a szlovákság aránya növekedett meg, köszönhetően annak, is hogy jelentős ércbányászat történt itt, egészen az 1980-as évekig. A szlovák etnikum megjelenése az evangélikus vallás elterjedését is jelentette Rudnán. S mint ipari arculatú település, az elmúlt ötven esztendőben az államhatalomnak megfelelően, a kommunista ideológia erőteljesen hatott a lakosság életére, életfelfogására, hagyományos kultúrájára. L. Juhász Ilona néprajzi monográfiája a helység XX. századi állapotát vizsgálja a temetkezési szokások, temetőkultúra vonatkozásában. A könyv 10 fejezetre tagolódik. A “Bevezetés”-ben a szerző bemutatja a települést, áttekinti a demográfiai, nemzetiségi és vallási viszonyait, foglalkozik a Rudnát érintő kutatásokkal, publikációkkal, valamint kitér a témát illető gyűjtésre, s a közlés módjára. A második fejezet, “A halállal kapcsolatos hiedelmek és szokások” a legterjedelmesebb (131 oldal), amely feltárja a falu népi kultúrájának egyik leghagyományőrzőbb területét, a halottkultuszt, s külön foglalkozik a temetkezési egyletekkel, a temetővel, a temetőn kívüli haláljelekkel. Az összegzés után közli a Szerző az adatközlők nevét, az irodalomjegyzéket, magyar-szlovák helységjegyzéket, a függeléket. A könyvet szlovák és német nyelvű összefoglalás zárja le. A hagyományanyagot feltárva, recens anyaggyűjtés módszerével, széleskörű vizsgálatot folytatott a Szerző, fiataloktól idősekig terjedő korosztályt megszólaltatva. Ezzel nem csupán a hagyományos elemeket, hanem a változásokat, átalakulást, is kellően kiemelhette a kutató. Foglalkozik a halál előjeleivel, az állatok viselkedésével, álom, s egyéb előjelekkel, a haldoklás, utolsó kenet, úrvacsora kérdésével. Itt tér ki a boszorkány haldoklására is. Flogy a hiedelem milyen szívósan él tovább, azzal is bizonyítja a Szerző, hogy említi egy idős asszony haldoklását, aki a rozsnyói kórházba került, s az ápolók egy seprűt adtak a kezébe, hogy - a ha-Fényes Elek tévedett: a Rozsnyó szomszédságában található Rudna nem azonos Rudníkkal. Utóbbi az abaúji Rudnok szlovák neve. A szerk. megj. 146
