Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2002 - Acta Ethnologica Danubiana 4. (Dunaszerdahely-Komárno, 2002)
Kisebb közlemények
Acta Ethnologien Danubiana 4 (2002), Komárom-Dunaszerdahely A népi táplálkozás táji tagolódása a Kárpát-medence északnyugati térségében Varga Lídia Jelen tanulmány elsősorban a Kárpát-medence északnyugati térségében elhelyezkedő Csallóköz népi táplálkozását, annak egységét illetve különbségeit igyekszik bemutatni, majd ezt összevetni a vele szomszédos vidékekkel, a Mátyusfölddel, a Vág és Garam, valamint a Garam és Ipoly menti területekkel. Szlovákia magyarlakta vidékeinek népi kultúrája szervesen kapcsolódik a szomszédos Magyarországhoz tartozó területek népi kultúrájához. A határvonalat azért éppen az Ipoly térségében húztam meg, mert annak a vidéknek népi táplálkozásában már a csallóközitől jelentősen eltérő ún. “palóc“ jelleg dominál. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a dolgozat nem egy már lezárt kutatás eredménye, összegzése kíván lenni, mert bőven akad még tisztázásra váró, utánjárást igénylő kérdés, és bizony némely mikrorégióból eléggé foghíjas adatanyaggal voltam kénytelen beérni. A népi táplálkozás a néprajznak az a területe, melyen lemérhetjük egy közösség kulturális szintjét, gazdálkodásának fejlettségét. Egy adott terület népi táplálkozását sokfelé tényező befolyásolja. A természeti, éghajlati, és társadalmi viszonyok a helyi adottságok közvetlen hatással vannak a gazdálkodás milyenségére, színvonalára. Hadd idézzem Kisbán Eszter szavait: “...a táplálkozás áll a legszorosabb kapcsolatban a mindenkori anyagi és szellemi kultúra egészének alapját képező termeléssel. Kapcsolatuk kétoldalú: a gazdálkodás adott szintje a táplálék-kiegészítés szempontjából meghatározó, viszont a táplálkozás mint a létfenntartás alapvető szükséglete a termelés alakulásának fontos tényezője“ (Nyersanyag és technika. Pépes ételeink típusai. Néprajzi Értesítő 42,1960, 59). Tehát ha egy tájon belül a természeti feltételek azonosak, a gazdálkodás színvonala adott, így a népi táplálkozás összetevői is többé-kevésbé azonosak kell hogy legyenek. Amennyiben a tájegységen belül a természeti adottságok különbözőek (síkság, dombvidék), ott a népi táplálkozásban bizonyos különbségek figyelhetők meg, kisebb ún. mikrorégiók alakulhatnak ki. Ezek létrejöttéhez a fent említett okokon kívül egyéb tényezők is hozzájárulhatnak. Például a kedvező értékesítési lehetőségek, a felvevő piacok közelsége hatással lehet a termelés alakulására, így a fogyasztásra is, hiszen az önellátó paraszti gazdaságokban elsősorban azokat a nyersanyagokat használták fel táplálkozási célokra, amelyeket maguk megtermeltek. A nagybirtokok jelenléte szintén hatással van a népi táplálkozásra. A népi táplálkozást befolyásoló tényezők között nagyon fontos megemlíteni az adott tájegységben belül jelenlévő idegen etnikai közeget is. Mindezeken túl apróbb eltérések alakulhatnak ki az egyes mikrotársadalmak (falvak) népi értékítéletének, ízlésvilágának különbözősége folytán, (pl. a zsigárdiak, akik a takartban a kicsi gombócokat kedvelik, lenézően nyilatkoznak a szomszédos peredi takartról, ahol nagy gombócokat készítenek, mert szerintük csak a lusta asszonyoknak nincs türelmük a kis gombócok elkészítéséhez). Még azonos tájegységen belül is találkozható
