Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2002 - Acta Ethnologica Danubiana 4. (Dunaszerdahely-Komárno, 2002)
Kisebb közlemények
résére értelmében németül vagy szlovénül végezték. Ez főként a privát jellegű hivatalos szertartásokon (pl. házasságkötés, temetés, keresztelő stb.) nyilvánult meg. A19. század közepe után, mikor a német nacionalizmus jelentősen fölerősödött, a jól szervezett katolikus egyház fontos támasza lett a kétnyelvűségnek a német nacionalizmus ellenében, főként a Soboth-hoz hasonló elszigetelt régiókban. Az első világháború után, a határvonal 1920 júliusában történő meghúzásával a sobothi plébánia újra a seckau-i egyházmegyébe került. Bizonyos egyházi törvények tekintetében Soboth még mindig a maribori egyházmegyéhez tartozik, azonban a két egyházmegye közti megegyezés értelmében a papokat Ausztriából küldték, aminek következményeképpen a kétnyelvűség az egyházi szolgáltatásokban lassan kihalt. 5. Az oktatás A templom mellett az általános iskolák voltak a legfontosabb helyszínei a nyelvi és kulturális tradícióknak és/vagy az asszimilációnak. Soboth környékének példája bizonyítja, hogy a helyzet meglehetősen megnehezült: a 19. és 20. század eleji otthon szlovénül beszélő farmer és munkásgyerekek a német nyelvvel először az iskolában kerültek kapcsolatba. A tanórákat ezért úgy építették fel, hogy kétnyelvű órákat csak addig tartottak, amíg a tanulók már eleget értettek németül ahhoz, hogy a tanítást németül követhessék. Ez a módszer elterjedt volt a Habsburg monarchia minden kétnyelvű részén és biztosította a német nyelv vitathatatlan státusát, illetve az asszimilációt. Az 1919/20-as határmeghúzás után a német nemzetiségi lelkületet bevezették az iskolák által, ami méginkább csökkentette a szlovén nyelv használatát. A Deutscher Schulverein Südmark társaság a Soboth régiót egyik legfőbb célpontjának tűzte ki. Új általános iskolákat építtetett, melyeket a német nacionalizmussal összefüggésbe hozhatóan nevezett el: 1926-ban a Deutscher Schulverein Südmark felépíttette a “Grendzlandschule” (határvidék-iskola)-t Sobothban, és Gustav Gross, a társaság akkori vezetője után nevezte el 1930-ban. Rothwein/ Radvanje-ban is építtettek iskolát, amely Hans Klöpferről, a német nacionalista verseiről elhíresült költőről kapta nevét; majd 1931-ben új iskolát építtettek Laaken/Mlake-ban, amelynek nevét pedig Franz Xaver Mittver, a társaság egyik alapítótagja adta. A német nacionalista befolyás tetőpontját a nemzeti szocializmus időszaka alatt érte el. A II. világháború utáni első Osztrák Köztársaság tagadta a Soboth régióban élő lakosság egy nagy részének szlovén származását - csupán a stájerországi Victor Geramb antropológus vette észre az 1930-as években sok diák szláv származását a területen. Az előzőleg már említett 1955-ös állami szerződés sem változtatott semmit a helyzeten. Ez egészen az 1990-es évekig tartott, mire néhány tanuló a szabadidejében szlovén nyelvórákra jelentkezett Eibiswaldban - manapság minden Soboth régióban élő gyermek Eibiswaldban végzi az alsó tagozatot, azonban az iskola vezetősége még mindig nem tartja fontosnak, hogy lehetővé tegye számukra a szlovén nyelv tanórákon történő elsajátitását. 6. A jelenlegi helyzet A Sobothban élő kétnyelvű kisebbség máig el van nyomva. A határvidéken élők többsége jó szomszédi viszonyról számol be a szlovéniaiakkal, de ami az ausztriai Stájerország területét illeti, a kétnyelvű kisebbség létezését tagadják. Egy példa: 1997-ben egy bizottság a Stájerországi Szövetségi Közösségből ellátogatott Sobothba, hogy jelentést kapjon a helyi etnikai feltételekről. Ezt megelőzően a sobothi regionális önkormányzat 200 helyi lakos aláírásával támogatott határozatot fogadott el, amely kimondja, hogy a falu területén sohasem éltek szlovén ajkú emberek, tehát ott nem is létezhet ilyen kisebbség. Továbbá hozzátették, hogy egy 122
