Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2000-2001 - Acta Ethnologica Danubiana 2-3. (Dunaszerdahely-Komárom, 2001)
1. Tanulmányok - Schippers, Thomas K.: A határok egyenlőtlensége s annak módszertani következményei az európai etnológusok számára
A határok egyenlőtlensége s annak módszertani következményei az európai etnológusok számára Összefoglalás A szerző előadásában néhány, a kulturális határok és határértékek kartográfiai meghatározásával kapcsolatos módszertani és elméleti problémát tárgyal. Először azt a tényt emeli ki, hogy a határok létrehozásának az ötlete szorosan kapcsolódik egy bizonyos nyugati, kétdimenziós világképhez, melyet a térképészet gyakran felhasznál nemcsak földrajzi, hanem számos más téma ábrázolása során is. A nemzeti térképek sok európai ország számára (különösen a 19. században bevezetett általános iskolakötelezettség óta) a nemzetállamokat képviselő “grafikai ikonokká” váltak. A “grafikai ikonok” sziluettjét sokan az ’’egység” megtestesült képmásával kapcsolták össze. Ez a tény gyakran a határokhoz fűződő erős érzelmi kapcsolatok kialakulásához vezetett, melyeket mint “második bőrt” értelmeztek: a hivatalosan, politikailag létrehozott határvonalak megkérdőjelezése, eltörlése vagy letagadása akár csak néhány eszköz vagy humoros mondóka tudományos feltérképezésével, az adott, létező legális fennhatóság megtámadását jelentette. Ilyen és más okok miatt a legtöbb európai etnológus a mai napig vonakodik bármilyen (kulturális, tematikai) határvonalak meghúzásától, s előnybe részesít egy kevésbé veszélyes, de gyakran alig olvasható kutatópontok szerinti térképezést. Ez a tény kiemeli a néprajzi térképeken húzott-húzható határvonalak kijelölésének módszertani nehézségeit, hiszen egy-egy vagy több kulturális jelenség elterjedési határainak a kijelölése a szerzőtől az értelmezés olyan fokát kívánja meg, melyet a mai napig csupán néhány tudós hajlandó felvállalni. Éppúgy, mint az ún. “egyenlőtlenségeket” tanulmányozó matematikusok, a kartográfusok hosszú múltra visszatekintő ismeretei is bizonyították, hogy a határérték vagy a határ egy olyan jelenség, amely szoros kapcsolatban áll, szinte egyenesen “behódol” az észlelés választott fokozatainak Ha egy határértéket tudniillik “túl közelről” veszünk szemügyre, úgy tűnik, hogy az szó szerint elveszik a részletek végtelenségében, viszont a ’’túl távoli” szemrevételezés már nehezíti az észlelését. Úgy tűnik, hogy a határérték vagy a határ rendelkezik a megjelenés vagy eltűnés különös tulajdonságával a megfigyelő által választott releváns fokaitól és szintjeitől függően. A peremek és határok eltűnésre való hajlamosságának egyik következménye az a tény, hogy a megfigyelő kénytelen az optimális távolságot, egy “jó távolságot” meghatározni, mely ahhoz szükséges, hogy annak jelenje kialakítható legyen. Az európai etnológusok által tanulmányozott kulturális tények esetében viszont nem elég a területi fokokat figyelembe venni. Magukat a kulturális tényeket is kategóriákba és csoportokba soroljuk, melyeket fogalmi határok kötnek össze, és melyeknek saját megfelelő fokozatuk van akárcsak az orosz babáknak. A néprajzi tények közötti peremek és határok viszont nem csupán a térképeken jelennek meg és tűnnek el a geográfiai fokozatoktól vagy a ’’klasszifikáló távolságoktól” függően, melyeken belül tanulmányozzák őket. Annak érdekében, hogy egy tudományosan alátámasztott ’’létezést” kapjunk, a peremek és határok más változóktól is függenek, melyek közül a legfontosabb talán az idő. Az európai etnológusok által felismert egyik fontos probléma az e témakörben felfedezett kulturális egységek és különösen az eszközök történelmi mélységének extrém sokszínűsége. Európa peremeinek és határainak egyenlőtlen természetéről tanúskodó utolsó példa az emberek, a tulajdonok és a kulturális jelenségek cirkulációját érintő ’’zárás” vagy ’’nyitás” jelenkori különböző változásaival kapcsolatos. E változások új bizonytalanságokat idéznek elő, mivel az ’’Egység”, valamint egy olyan elegánsan behatárolt területhez való tartozás ismert formáit alakítják át, melyet világosan meghatározott határvonalak vesznek körül. Az új kommunikációs technikák ezzel egy időben kétségbe vonják az ’’Egység” térbeli észlelését és a virtuális kommunikáció kódokkal és jelszavakkal behálózott világába hajlamosak eltörölni a teret és az időt. A virtuális határok tanulmányozása és esetlegesen ezeknek az új hálózatos közösségeknek a látszólagos valóság határain belüli néprajzi feltérképezése Európa jövő etnológusainak a feladata lehet. 181
