Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 1999 - Acta Ethnologica Danubiana 1. (Dunaszerdahely-Komárom, 2000)
Kisebb közlemények - Ág Tibor: A szlovákiai magyar népballada-kutatás múltjából
Acta Ethnologica Danubiana 1 (1999), Komárom-Komárno A szlovákiai magyar népballada-kutatás múltjából Ág Tibor Most, hogy közel ötvenéves népzenei gyűjtőmunka eredményeképpen több mint 15 000 dallam gyűlt össze, amelynek jelentős része (több mint egynegyede) a Nyitra vidéki magyar falvak népzenei hagyományát alkotja, elérkezettnek látom az időt e gazdag anyag közzétételére. A műfajok szerinti csoportosításnál a szokásokhoz kötött dallamokon túl a balladák publikálását tartom elsődlegesnek. Az 1979-ben publikált balladák (Ág-Sima 1979) is tartalmaztak ugyan Nyitra vidékieket, de a további kutatómunka során újabb értékes változatok kerültek felszínre, amely szintén indokolja a külön kötetbe sorolást. Annál is inkább, mert már 1944-ben készülőben volt egy Nyitra vidéki balladagyűjtemény kiadása. A mára összegyűlt anyag válogatása újból az érdeklődésem középpontjába hozta Franz Zagiba 1954-ben megjelent német nyelvű dolgozatát, amelynek fénymásolatát a budapesti Zenetudományi Intézet jóvoltából a közelmúltban kaptam kézhez. A szlovákiai magyar kisebbség folklórjának kutatása és gyűjtése a két világháború közötti időszakban két lelkes ember nevéhez fűződik. Az egyik Manga János volt, aki Ipolypereszlényben született, Ligetfalun, majd a második világháború befejezéséig Ógyallán tanított. Már a 30-as évek derekán a pozsonyi rádió magyar nyelvű adásában Ipoly vidéki népszokások helyszíni közvetítését szervezte és rendezte. Munkásságával ebben az írásomban nem kívánok foglalkozni, mert Manga és a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület (SZMKE) kapcsolatát még eddig nem tisztáztuk. A másik lelkes kutató és gyűjtő Arany A. László tanár, nyelvész, nyelvjáráskutató, aki a pozsonyi Comenius Egyetem mellett létrehozott intézményben a népzenei gyűjtőmunkát is tervbe vette. Az 1938 márciusában kibocsátott, népzenei gyűjtést előkészítő kérdőív aláírói, dr. Dobroslav Orel egyetemi r. tanár, elnök és dr. Václav Vážny egyetemi r. tanár, titkár volt (Štátny ústav pre ľudovú pieseň v Republike československej. Slovenský odbor - Csehszlovák Állami Népdalintézet. Szlovenszkói Szakosztály). Ennek a kutatócsoportnak többek között tagja volt František Zagiba is, Arany A. László mostohatestvére. Arany a második világháború idején a pozsonyi Madách Gimnázium diákjaiból önképzőkört szervezett, amelynek Putz Éva is egyik tevékeny tagja volt. Ez a csoport az 1940-es évek elején Arany A. László vezetésével eredményes kutatómunkát végzett a Nyitra környéki magyar falvakban, főleg Kolon és Zsére községben. A lakodalmi szokások gyűjtésén kívül (Putz 1944) népballadákat is lejegyeztek. A Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület kiadásában 1944-ben Nyitra vidéki népballadák címmel megjelent Fehér László balladája mint mutatvány a tervezett gyűjteményéből. Sajnos, a teljes balladakötet kiadása a háborús események miatt nem valósulhatott meg. A szlovákiai magyar kisebbség népzenéjét 1951-ben kezdtem gyűjteni a Csemadok keretében. Abban az időben a Csemadok célkitűzései között egy hivatásos népművészeti együttes létrehozása is szerepelt. A dal- és táncegyüttes műsorának kialakítása tette szükségessé a Szlovákiában élő magyar kisebbség folklórhagyományának felkutatását és rögzítését. A vokális népzenei hagyomány gyűjtésekor eleinte elsősorban a dallamanyag felhasználhatósága és esztétikai értéke vezetett. Csak később, amikor már több ezer dallam gyűlt össze, kezdtem a népzenei hagyomány más műfajai után is érdeklődni. Népballadákkal már a munkám elején is találkoztam, de tudatos gyűjtésükre csak később került sor. 83
