Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 1999 - Acta Ethnologica Danubiana 1. (Dunaszerdahely-Komárom, 2000)
Tanulmányok - Voigt Vilmos: Diákjaink farsangja
elképzeléseik vannak, mihelyt ilyen intimitások nyomára bukkannak, ezt hálásan fel is használják. A cigarettázó tanár torzképe háromkéményes füstölgő házba megy át, a tanár szemüvegét gigantikus méretűvé rajzolják. (Természetesen jó néhány olyan intimitást is megjegyeznek a diákok, talán még fel is jegyeznek tanáraikról, amelyeket azután bár nem adnak elő farsangi esteken, nem tesznek közre kis újságjaikban, egymást azért szórakoztatják ilyenekkel. Ezekről adatom nem lévén, nekem is hallgatnom kell.) A leghálásabb ilyen intimitásgyűjtési alkalom a tanulmányi kirándulás (és terepgyakorlat) néhány napja, hiszen ekkor a tanár emberközelbe kerül: kiderül(het), hogy horkol-e, csíkos-e a pizsamája, elbóbiskol-e evés után, hány kávét iszik, pucolja-e a cipőjét és a körmét, avagy sem stb. Mindezt a világtörténelem minden diákja mindig élvezettel figyelte meg, beszélt is róla minden összefüggés nélkül azzal, hogy maga például az említett évben tisztított-e már cipőt. Jellemző, hogy az 50 eset közül kb. minden negyedik kiránduláshoz kapcsolódik, jóllehet az említett tanárok többsége nem volt ott a kiránduláson, így ahol órai vagy kirándulási lehetőség között lehetett válogatni, a háromnapos kirándulás majdnem annyi aranyköpést eredményezett, mint egy (fél)éves oktatás. Hogy ez valóban fontos mozzanat diákjaink számára, bizonyítja, hogy a farsangi estre készítettek egy ott kifüggesztett grafikont, amelynek y tengelye még a „A viccek száma” szerény címet viseli, jobb oldalt azonban az egész táblázat már a sokkal őszintébb „Az évi aranyköpések ÁLLÁSA: 1883. 03. 04-én 18.00-kor” címet viseli. (Megjegyzem, hogy a farsangi est épp egy évszázaddal később volt, de gondolom, ezt a géphibát egy diák sem tartaná jó viccnek. Az x tengelyen [év, hónap] két időpont szerepel: 1982.12. [vagyis a kiskarácsonyi anyag gyűjtésének zárópontja] és 1983.03. [vagyis a farsangi est ideje]). A hatféle vidám színnel feltüntetett grafikon tanáronként fejlődést regisztrál, természetesen a számadatok légből kapottak, talán a sorrendet érezhették létezőnek a diákok (bár a grafikon változásaiból ezt sem látom indokoltnak). Érdekes viszont, hogy 1982 decemberére összesen mintegy 45 viccet vettek fel, 1983 márciusára már mintegy 70-et, vagyis többet, mint amennyit közöltek, illetve felolvastak. A farsangi estre készített tanár-fényképeskarikatúrák közül is legalább négy (ám lehet, hogy több is) viccillusztráció. Ezzel szemben a hallgatókat ábrázoló rajzok egyike sem ilyen, ők egy virágcsokor virágszirmai között találhatók. Persze mindez nem azt jelenti, hogy a tanárok humorkedvelő, a diákok savanyú identitást képviselnének. Éppen fordítva. Amikor a kiskarácsonyi együttlét tablófényképét egyesítették, ezen bal oldalt két felszabadultan nevető hallgató látható, a kép többi részén 10 kényszeredetten komoly tanárral. (Pedig volt másmilyen fénykép is, hiszen a viccillusztráló nevető tanár képek is ekkor készültek.) A diák vicces világképében tehát a tanár csak humorforrás, humoros jelenség, de maga nem rendelkezik az isteni derű emelkedett képességével. (1983) Utólagos megjegyzés Magam is meglepődtem, amikor megtaláltam ezt a sokéves kéziratot. Változatlanul adom. Egyébként máig sem tudom, miért nem közölték akkor. Talán a Marx-évforduló szokatlan említése miatt? Ám végül is csak két évvel később küldték vissza. (Ezért van meg a kézirat.) Sajnálatos módon azonban a különben nem túl jó, kis fényképek, melyek amúgy sem közlésre készültek, időközben elvesztek. Megvan viszont a képeslap, ahonnan a sárkányjelmezt másoltuk. Most látom, ez meg a szingapúri „oroszlán-tánc” címet viseli. Megvan az általunk készített tizenegy (!) db első díj is. Ez tizenegy reklámcédula, mégpedig 6, illetve 5 egyforma. Nem emlékszem, egyáltalán kiosztottuk-e, vagy otthon (a tanszéken) felejtettük. Célunk az volt, hogy mindenkinek jusson egy első díj, így nekünk is. Vagy... talán most emlékszem pontosan: mi mind a tizenegy 74
