Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 1999 - Acta Ethnologica Danubiana 1. (Dunaszerdahely-Komárom, 2000)
Kisebb közlemények - Ág Tibor: A szlovákiai magyar népballada-kutatás múltjából
A száiláskertes település mint a vajdasági településszerkezet evolúciós eleme (Összefoglalás) A tanulmány a jugoszláviai Vajdaság településhálózatának azon településtípusával foglalkozik, amely a 18. század második felében történt nagy újratelepítési hullámban jött létre. Az ilyen megosztott települések bensősége két beltelekkel szerveződik, és szálláskertes településként ismert a néprajzi irodalomban. Az egyik telken található a lakóház (lakóhely), míg a másikon a gazdasági udvar (szálláskert). Ezek a telkek térben elkülönülnek, de szerves tartozékai egymásnak. A Vajdaságra vonatkozó recens jugoszláv és magyar irodalom sokáig nem észrevételezte a településgenezis tekintetében igen jelentős településtípust. Felfedezése e század 90-es éveinek a hozadéka. A Györffy István által észrevételezett településtípus területe tehát tovább bővült. A tanulmány nemzetiségi kötődés nélküli, megfontolt gazdálkodói és életterű településként mutatja be a vajdasági szálláskertes települést. Német, magyar, szerb, szlovák és sokáé falvak e típus szerint szerveződtek a 18. század második felétől a 19. század közepéig, amikor tartozéktanyás településekké alakultak át. Ma a gazdag tanyavilág eltűnése miatt ezek a települések egybeltelkű agrárvárosok. A tanulmány településmorfológiai elemzéssel zárul, melyben a szerző kísérletet tesz a szálláskertes település két fő elemének (lakóhely és szálláskert/szérűskert) egymás közötti kapcsolatán keresztül történő modellezésre. Landwirtschaft mit räumlich getrenntem Wirtschafts- und Wohnbereich als Evolutionselement des Ansiedlungssystems in der Voivodina (Zusammenfassung) Die Abhandlung beschäftigt sich mit jenem Typ des Siedlungsnetzes in der jugoslawischen Voivodina, der sich während der großen Neuansiedlungswelle in der zweiten Hälfte des 18. Jahrhunderts vollzog. Die Besonderheit solcher Siedlungen ist durch die Trennung der Wirtschafts- und Wohnbereichs charakterisiert, dies ist in der ethnographischen Literatur als Siedlung mit Quartiergarten (ung.: „szálláskert”) bekannt. Auf dem einen Gelände befindet sich das Wohnhaus (der Wohnort), auf dem anderen der Wirtschaftshof (der Quartiergarten). Diese Gelände sind räumlich separat, doch gehören sie zueinander. Die die Voivodina betreffende rezente jugoslawische und ungarische Literatur liess diesen Ansiedlunstyp lange Zeit außer Acht, obwohl er wegen der Siedlungsgenese ziemlich bedeutend war. Die Entdeckung haben erst die 90er Jahre dises Jahrhunderts gebracht, der Umfang des von István Györffy vermerkten Ansiedlungstyps hat sich also erweitert. Die Siedlung mit Quartiergarten in der Voivodina wird in der Abhandlung als eine Siedlung ohne jedwede Nationalitätenbindung vorgestellt. Deutsche, ungarische, serbische, slowakische und schokatz Dörfen solchen Typs sind seit der zweiten Hälfte des 18. Jahrhunderts entstanden, als sie sich in Einzelgehöfte verwandelten. Heute sind die reichen Einödhöfe verschwunden, deshalb wurden diese Ansiedlungen zu Agrarstädten mit ausgelagerten Wirtschaftsbereichen. Die Abhandlung endet mit einer Analyse siedlungsmorphologischer Art, indem es der Autor versucht, aufgrund der zwei Hauptelemente (Wohnort und Siedlung mit Quartiergarten) Dreschgarten durch ihre gegenseitige Beziehung solche Ansiedlungen zu modellieren. (Übersetzt von: Zsuzsanna Sáfi) 105
