Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1927. (46. évfolyam 1-52. szám)
1927-11-03 / 44. szám
668. oldal SOHOQY VARMEGYE HIVATALOS LAPJA 44. szám önként értetődik, hogy a húsipar üzésére nem jogosított személyek mindazokban az esetekben, amikor az általuk alkalmilag levágott állatoknak a saját háztartásuk körében fel nem használható húsát áruba bocsátani szándékoznak, a husvizsgálat tárgyában kiadott 54.300—1908. F. M. rendeletnek a közfogyasztásra szánt állatok élő- és levágott állapotában való vizsgálatára vonatkozó rendelkezéseit épugy betartani kötelesek, mint a hús árusításával rendszeresen foglalkozó husiparosok. Felhívom a törvényhatóságot, hogy e rendeletemet tegye közhírré és tudomásulvétel és alkalmazkodás végett közö'je a hatósága területén működő első- és másodfokú iparhatóságokkal. Az elsőfokú iparhatóságoknak kötelességévé teszem, hogy a rendele- temben megállapított korlátozások szigorú betartását kellőképen ellenőrizzék, a húsipar üzésére nem jogosított azokat a személyeket, akik a piacokon, heti vásárokon és egyéb helyeken hús árusítása cé'jából megjelennek, a husvizsgáló által kiállított igazolvány felmutatására kötelezzék, közülök azokat, akik ily igazolványt felmutatni nem tudnak, a hús árusításától tiltsák el s amennyiben az ellenőrző közeg megjelenéséig húst már árusítottak volna, ellenük jogosulatlan iparűzés miatt az 1922. XII. törvénycikk 127. §-ának i) pontja alapján a kihágási eljárást ha'adéktalanul indítsák meg. Jelen rendeleiem folyó évi november hó 15. napján lép életbe. Budapest, 1927. évi október hó 11-én. Hermann. 33.932—1927. szám. Somogy vármegye alispánjától. Valamennyi járási főszolgabíró, kaposvári polgármester, valamennyi községi- és körjegyző úrral tudomás és további eljárás végett közlöm. Kaposvár, 1927. október 22. Tallidn, alispán. 33.839—1927. szám. Somogy vármegye alispánjától. Valamennyi járási főszolgabíró, kaposvári polgármester, valamennyi községi és körjegyző urnák. Az Országos Magyar Iparművészeti Társulat a m. kir. belügyminiszter ur figyelmét arra hívta fel, hogy a törvényhatóságok és községek ezirányu szükségleteik beszerzésénél nem méltatják kellő figyelemre az érdemes és képzett hazai iparművészetek így az utóbbi évek folyamán készült legtöbb díszpolgári oklevél, díszes üdvözlő irat s a művészi grafika körébe tartozó egyéb ékes diploma megtervezése és megírása nem hozzáértő grafikus művészek, hanem dilettáns Írnokok, tanítók, stb. utján történt. Természetesen ezek a grafikai munkák a legszerényebb művészi követelményeknek sem felelnek meg s ezenfelül az előállítási költségük sem kisebb, mint amennyiért megbízható és szakavatott grafikusok ugyanezen munkát elvállalni készek. A saját részeim öl mindenképpen kívánatosnak tartom azt, hogy a hazai iparművészet nemes és önzetlen törekvései a törvényhatóság és községek részéről a rendelkezésre álló keretek között a jövőben hathatós támogatásban részesittessenek. ■
