Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1923. (42. évfolyam 1-52. szám)
1923-03-15 / 11. szám
146. oldal SOMOGY VARMEGYE HIVATALOS LAPJA 11. szám Útmutatás a cserebogarak irtására. A cserebogár és lárvája, amely utóbbit a magyar nép pajor, csimasz vagy pata néven ismer, egyaránt kártékony a mező- és szőlősgazdára s az erdészre is éppen úgy, mint a kertészre. Minthogy pedig e bogár megjelenése országos csapás szómba megy, az ellene való védekezésnek általánosnak kell lennie s a mezőrendőrségről szóló 1894. évi XXI. te. 50. §. el is rendeli, hogy „a cserebogarak tömeges megjelenésük alkalmával megfelelő módon pusztitandók“. Minthogy a cserebogár kifejlődéséhez csonka hazánkban három év (36 hónap) szükséges, azért nálunk a cserebogár csak minden harmadik évben szokott nagy tömegben megjelenni, még pedig egyes eltéréseket nem ttkintve (amikor e bogár egy évvel előbb vagy egy évvel utóbb rajzik) rendszerint azokban az években, amelyek számjegyeinek összege 3-mal maradék nélkül osztható: igy cserebogaias év volt 1896, 1899 s legközelebb az lesz 1923, 1926 stb. Ehhez képest a bogár irtására is csak minden harmadik esztendőben kerül a sor. Az ország némely részén a cserebogár csak minden negyedik évben (48 hónap) rajzik s az a vidék hegyes volta szerint igen változó.. Ezenkívül vannak azonban közbeeső évek, amelyekben szintén több vagy kevesebb a rajzó cserebogár, A cserebogarak irtásának legcélszerűbb módja a cserebogaraknak rajzásuk idejében való összeszedése és elpusztítása. A szedést mindjárt a bogarak első megjele nésekor kell megkezdeni, hogy elpusztítsuk azokat, még mielőtt tojásukat lerakták volna. Minthogy napos időben és estefelé a bogarak élénken repkednek, legjobb a cserebogarakat reggel, vagy borús időben nappal is szedetni, amidőn a bogarak meg vannak gémberedve, a fákról könnyen lerázhatok. Szedéskor nagy gond fordítandó a magányosan álló, vagy az ültetvények szélén levő fákra, amelyeket e bogár különösen szeret felkeresni. A cserebogarat szedő munkásokat legcélszerűbb az összegyűjtött bogarak meny- nyisége szerint, tehát kiló vagy liter számra (1 kg 1300 drb cserebogár) fizetni, mert igy a szedők jobban igyekeznek; mivel azonban az ilyen szedők buzgóságukban a fákat (főleg a gyümölcsfákat) nem igen kímélik', azért a gyümölcsfákról célszerűbb a szedést, kellő felügyelet mellett napszámosokkal végeztetni. Ennek az. lesz a jó oldala, hogy az ide-oda való méregetéssel nem pazaroljuk az időt, ahogyan az a mennyiség arányában fizetett szedők alkalmazásakor történnék. Az alacsonyabb fákról a cserebogarakat egyszerűen rázzuk le; magasabb törzsű fákon azonban a rázáshoz hosszunyelü horgokat alkalmazzunk, vagy ha a szedők között fiatal suhancok akadnak, akkor azok másszanak föl a fára és úgy rázzák meg annak ágait egyenkint. A rázás hirtelen, erős legyen és rövid ideig tartson, hogy a bogár egyszerre essék le: a fának ide-oda való lóbálásakor az erősen megkapaszkodó bogarak nem hullanak le. Szedéskor legcélszerűbb a cserebogarakat szélesszáju, belül mázos és félig vizzel megtelt cserépfazékba gyűjteni, amelynek tartalmát, még mielőtt a fazék egészen megtelnék, időnként ki kell önteni egy nagyobb edénybe (vizzel félig telt hordóba, kádba) vagy zsákba. Az elpusztítás többféle módon történhetik. Az összegyűjtött cserebogarakat kemény talajon (utón) agyon lehet tiporni vagy összegyömöszölni; a kádba szedett bogarakat pedig le lehet forrázni és gödörbe önteni, amely gödröt azután be kell temetni. A nagy mennyiségben összegyűjtött cserebogarakat érdemes mesterséges trágya készítésére felhasználni oly módon, hogy a bogarakat földdel és oltatlan mésszel, turfahulladékkal összekeverjük, mely utóbbi a bogarak rothadó tetemtömegét az átható kellemetlen szagtól is megfosztja. A feldolgozandó cserebogártömeghez annyi
