Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1918. (37. évfolyam 1-52. szám)
1918-09-19 / 38. szám
A kereskedelmi és iparkamarákhoz a fentebb említett vizsgáló bizottságok szervezése tárgyában egyidejűleg a fenti szám alatt intézett rendeletemet tájékozásul idezárva megküldöm. » Felhívom Címedet, kogy a fentiekről a hatósága alá tartozó elsőfokn iparhatóságokat tudomás és miheztartás végett megfelelően értesítse. Budapest, 1918. augusztus hó 29-én. Szterényi s, k. 50888|1918. 28. szám. Kereskedelemügyi m. kir. minister. Valamennyi kereskedelmi és iparkamarának. A háború rokkantjaitcl megkívánandó ipari szakképzettség mértékének és igazolása módozatainak megállapítása tárgyában egyidejűleg a fenti szám alatt a másolatban idezárt rendeletet intéztem valamennyi másodfokú iparhatósághoz. Utalással e rendeletem második bekezdésének 2. pontjára, felhivom a ka n rát, hogy az abban emlitett vizsgáló bizottságok szervezése iránt a szükséges előkészítő h réseket lehetőleg mielőbb megtenni szíveskedjék, a végből, hogy a rokkantak vizsgára jelentkezése esetén a bizottságok megalakíthatok s a vizsgák megtarthatók .legyenek. Értesülésem szerint azoknak a rokkantaknak a száma, akik rokkantságuk miatt uj pályára kénytelenek lépni s a képesítéshez kötött iparok önálló üzéséhez szükséges szakképzettséget valamely rokkantiskola látogatása helyett szakbavágó gyakorlat által kívánják megszerezni, aránylag csekély mert a rokkantak nagyobb része a csatolt en- delet második bekezdésének 1. pontja szerint szerzi meg a képesítéshez kötött iparok önálló gyakorlásához szükséges szakképzettséget. Mind e mellett gondoskodni ke lett arról, hogy a képesítés igazolása tekintetében a rokkantak szóban levő kisebb csoportjára nézve is bizonyos kedvezmények legyenek megállapíthatók. Miután a tanonci minőségben eltöltendő idő tartamát az ipartörvény nem állapítja meg s ennek tartamát a rokkantak tekintetében megállapítani nem is lenne célszerű, miután továbbá az sem látszott gyakorlatias megoldásnak, hogy iparáganként állapíttassák meg a rokkantaktól megkivándó segídi gyakorlat tartama, a leginkább célravezető megoldásnak azt találtam, hogy a rokkant bizonyos. minimális, akár tanonci, akár segédi szakbavágó gyakorlat után vizsgára jelentkezzék s a vizsgáló bizottság a rokkant megszerzett szakismereteinek, általános tudásának, képességeinek, intelligenciájának stb. figyelembevételével esetről-esetre állapítsa meg azt az időtartamot, a melyet a rokkant további szakbavágó munkával eltöltve«, fel tehet tenni, hogy az illecő ipar önálló üzéséhez szükséges képesítést meg tudja szerezni. Nem kétlem, hogy a megalakítandó vizsgáló bizottságok számolva azzal a körülménnyel, hogy megtett férfiakkal állnak szemben akik eddigi pályájukon szerzett ismereteik és tapasztalataik, valamint fejlettebb akaraterejük folytán az egyik vagy másik képesítéshez kötött iparág önálló gyakorlásához szükséges szakképzettséget sokkal gyorsabban el tudják sajátítani, mint az ifjúkor elején tevők, a szakbavágó munkával eltöltendő idő megállapításánál el fogják találni a helyes mértéket s nem fognak túlzott követeleményeket felállitaui. Különösen nem lesz szem elől téveszthető, hogy azoktól a rokkantaktól, akik faluhelyen megtelepedve, az egyszerűbb falusi igények kielégítésére lesznek hivatva, a szakképzettség szempontjából is enyhébb követelményeket kell támasztani. Amennyire elhibázott volna azokkal a rokkantakkal szemben, akik valamely képesítéshez kötött ipar önálló üzése utján kivannak jövőjükről gondoskodni, a képesítés igazolásától eltekinteni vagy ki nem elégítő, fogyatékos képesítéssel beérni, annyira
