Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1917. (36. évfolyam 1-52. szám)
1917-10-18 / 42. szám
595. 42. sz. Somogy vármegye Hivatalos Lapja 28.425|1917. szám. Somogy vármegye alispánjától. , Valamennyi főszolgabíró, kaposvári polgármester, valamennyi 'V községi és körjegyző urnák. A hősök emlékének megörökítése tárgyában í. évi 14.730. sz. a. kiadott és a Belügyi Közlöny f. é. 45. számában közzétett rendeletre midőn figyelmüket felhívom, azon biztos meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy Somogyvármegye hazafias községei, Kaposvár rt. város hazafias érzésű lakossága a legnagyobb lelkesedéssel fogja a miniszteri rendeletben kifejezésre juttatott szép és nemes eszmét magáévá tenni s igyekezni fog a haza hős védői iránti legszentebb kötelességének méltóképpen eleget tenni. , Az emlék mikénti megörökítésére vonatkozó elhatározásban az érdekelt községeket, várost, befolyásolni nem szándékozom, ebben a közönség óhajának pénzügyi helyzetüknek figyelembe vételével saját hatáskörükben határozzanak, csupán az utóbbi körülményre tekintettel, célszerűnek vélném, ha a megrendelés »lőtt arra illetékes egyének, szakintézetek véleménye kikéretnék, amiben szívesen leszek a községeknek, városnak aegitségükre. Felhívom tehát uraságtokat, hogy a szükséges előmunkálatokat tegyék folyamatba, de megrendelés előtt a vonatkozó határozatokat nálam mutassák be. Természetesen a szaktárgyalások eredményéről további elhatározás végett annak idején az illetékes hatóságokat értesíteni fogom. Kaposvár, 1917. október 8-án. Alispán helyett: Tallián, főjegyző. f . Hivatalos másolat, a 3025|917. tanf. számhoz. — 141.603(917. VI.—s. vkmirsisz- teri szám. Határidő: 1917. nov. 15. A világháború vérzivatarja lankadó erővel ugyan, még mindig tombol és nap-nap után újabb áldozatokat szed hazánk szent földjének, államiságunknak védelmében küzdő derék fiaink és férfiaink sorából. Nagy a mi tartozásunk azokkal szemben, akik önzetlen hazaszeretetüket hősi halálukkal pecsételték meg és vérük hullatásával biztosítják számunkra a boldogabb jövőt. Csak szent kötelességünket teljesítjük ha soha nem felejtjük el őket és dicső tetteiket és ha \ megemlékezünk azokról, akik a legtöbbet életüket és azzal együtt családjuk, szüleik, gyermekeik boldogságát áldozták fel hazánkért, nemzetünkért. Ez a szent kötelesség sarkal arra, Hogy tőlünk telhetőleg önzetlen, tiszta érzéssel és odaadással, ha kell nemes lemondással gyógyítsuk a háború ütötte sebeket, hogy anyagi önzéstől tisztítva lelkünket, valamelyest méltókká legyünk hozzájuk és hogy legalább hiven, szeretettel őrizzük meg hőseink emlékét, annak tisztelésére nevelve a fogékony ifjúi lelkeket. Hősi halált halt vitézeinkről való kegyelete» megemlékezésre ás az emlékezésből erőtmeritő hazafias érzésnek a tanulóifjúság lelkében való felkeltésére és ápolására kívánok ezúttal alkalmat nyújtani, amidőn elrendelem, hogy tolyá évi november hó 2-án, esetleg 5-én délelőtt 10 órakor hazánk összes elemi nép- és ismétlő-iskoláiban, az alsófoku iparos- és kereskedőtanonc-iskolákban, a felső nép- és polgári fiú- és leányiskolákban, a felső kereskedelmi iskolákban, a kisdedóvónőképző-intézetekben, az elemi nép- és polgári iskolai tanító- és tanitónőképző-intézetekben, felső leányiskolákban, valamint a gimnáziumokban és reáliskolákban, gyászünnepély tartassák. Megengedem egyúttal, hogy a fentebbi eszme szolgálatában e napon az ünnepély után közvetlenül, a tanulóifjúság és a részvevő közönség áldozatkész hazaszeretetének kifejezhetésér», hazánk védelmében elhunyt katonáink és vitéz szövetségeseink sírjainak
