Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1917. (36. évfolyam 1-52. szám)
1917-08-16 / 33. szám
411. as.*. Seraofc-yv&nfeagye Hivatalos J^apja. Alispáni jelentés minden külön észrevétel nélkül tudomásul vétetvén, vármegyei főjegyző felolvassa Makfalvay Géza urnák a vármegye volt főispánjának következő búcsúlevelét: Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! A bölcsőm nem ringott So mogyvár,megye területén, ahova gyermekkoromban baráti körbe vakációzni, ifjú koromban mulatni jöttem s hol férfikoromban élethivatást betöltendő telepedtem le véglegesen, itt töltöttem el majdnem egész# életemet cs So- mogyvármegyét esakharaai úgy megszerettem, hogy igazi hazámat találtam benne, valódi somogyi embernek tartottam és tartom ma is magamat, egész olyan somogyi- inak, mintha itt születtem volna, taint akár azok, kiknek elődei hosszt* sorban Somogy szép földjén születtek és éltek. Ez a szeretet, mellyel Somogyvártnegye iránt viseltettem, arra ösztönzött mindenkor, hogy uj hazám becsületére váljak és mindenkor arra törekedtem, hogy a vármegye jelétét, felvirágzását, jó hírnevét csekély erőmhöz képest én is előmozdítottam. Viazontagságteljes és változatos volt pályafutásom, de az életben semmi sem tart örökké, igy hát én* is eljutottam életpályám végéhez. A politikai viszonyok, magas korom és ki nem elégítő egészségem arra készteltek, hogy terhes és díszes állásomat elhagyjam és önöktől elbúcsúzzam. A búcsúza* mindenkor a fájdalom érzését kelti szivünkben, én is fájdalommal búcsúzom önöktől s e fájdalom majdnem elviselhetetlennek tűnik fel, ha meggondolom, hogy valószínűleg soha sem fogunk többé találkozni. Úgy érzem magamat, mint a vándor, aki megy a maga utján a hegytető» és vissza-visszateküít és lassankint a köd lepi be a meghaladott vidékeket, eltűnnek a nyájas falvak, a viránvok, a lombos erdők, a csergedező patakok, melyek mindegyikéhez egy-egy édes emlék fűzi. En is nem többé reménységeimnek, hanem emlékeimnek élek, melyek között a Sonsogyvármegyében töltött évek lesznek a legkedvesebbbek és eltörölhetetlenek. A törvényhatósági bizottság a dolog természeténél fogva ugv alakult össze, hogy benne különböző társadalmi állások, vallási felekezetek és politikai pártok képviseivék s ez egészen ióí van igy, mert a különböző felfogások és érdekek józan harcából fejlődik ki a legteljesebb igazság. Ámde a magyar véralkat heves és hamar fejlődik ki a társadalomban a személyeskedés és csakhamar a gyűlölködés. Állásomban mindenkor arra törekedtem, hogy Somogyvármegyében ez meg ne történjék s mindé» igazságos és méltányos igény emberileg lehetőleg kielégítést nyerjen. Hogy eme törekvésemet siker koronázta, ezt az önök bölcs és jóindulatú támogatásának köszönhetem s megvagyok győződve, hogy minden tényező arra fog törekedni, hogy ez a gyülésterezn ezentúl sem fog lovagias tornák porondjává fajulni s *em fogják & különböző társadalmi rétegek, vallási felekezetek és politikai pártok egymás közt az ellentéteket kiélesiteni, hanem arra fognak törekedni, hogy lehető egyetértéssel mindig a haza és a vármegye javát mozdítsák elő. Ez a legfőbb óhajtásom s ezzel hálás köszönetét mondva a jóakaratu támogatásért, melyben részesíteni szívesek voltak, búcsút mondok. Tudom, hogy a ledőlt kererztfát nem szokták süvegeim’, de talán nem veszik szerénytelenségnek, ha mégis arra kérem önöket, hogy tartsanak meg jó emlékükben. Kaposvár, 1917. julius hó 8-án. Hazafiui üdvözlettel: (P. H.) Makfalvay Géza, s. k., főispán. A jelenlevőkre mély hatást tett búcsúlevél felolvasása után Gaál István törvényhatósági bizottsági tag emelkedik szólásra s a vármegye közönsége nevében szép beszédben vesz búcsút a távozó főispán úrtól.
