Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1916. (35. évfolyam 1-52. szám)
1916-03-23 / 12. szám
163. Somogyvármegye Hivatalos Lapja 12. sz. Hív. másolat az 5465; 1916. alisp. szhoz. Somogyvármegye törvényhatósági bizottsága által Kaposváron, 1915. évi november hó 3-án tartott évnegyedes közgyűlés jegyzőkönyvének kivonata. 499I19389|1915. kgy. sz. A vármegyei tiszti nyugdij-alap törvényszerű felsegélyezése. Az állandó választmány javaslata elfogadásával kimondja a törvényhatósági bizottság, hogy az 1912. évi LIX. t.-c. 1. §-a alapján az 1916. évtől kezdődőleg mindenkor az évi állami egyenesadók után egyenlő arányban kivetendő — állandó jellegű — kettő (2) százalék nyugdijpótadót szed, mely ny. gdijpótadó Kaposvár rendezett tanácsú város adózóira ki nem vethető, azonban Kaposvár r. t. város nyugdíjalapjának a vármegyei rendelkezési alapbóli segélyezése a folyó 1915. évvel megszűnik. Indokok: Az 1912. évi LIX. t.-c. 1. §-a alapján legfeljebb 3 százalék nyugdijpótadó vethető ki. Minthogy a nagyméltóságu m. kir. Belügyministeriumnak Somogyvármegye közönségéhez intézett 7070íH-b. 1915. számú rendelete kimondja, hogy jövőben nem engedi meg azt, hogy a vármegyei tisztviselői nyugdíjalap évi hiánya a vármegyei rendelkezési alapból fedeztessék, de különben is a rende kérési alapot terhelendi az orosz invázió folytán szenvedett felsőmagyarországi községek felsegélyezése és a harmadik hadikölcsön jegyezhetésére a második hadikölcsön kötvények lombardirozásából folyó esetleges kamatkülönbözet, a törvényhatósági bizottságnak a törvényben lefektetett ezen nyugdijpótadó kivetési jogával élnie kellett, 2 százalék nyugdijpótadó kivetése pedig azért volt szükséges, mert Kaposvár r. t. város adóalapja kikapcsolásával 1 százalék pótadó circa 30.000 K, a 2 százalék tehát körülbelül 60 000 K évi jövedelmet jelent. Az 1915. évi nyugdijalaphozi hozzájárulása a vármegyei rendelkezési alapnak már 55.C00 K volt s még a nyugdijak emelkedésére lehet számítani. Ezen határozat az 1912. évi LIX. t.-c. 3. §-a értelmében névszerinti szavazásra bocsájtatván, mellette „igen“-nel szavaztak : Orel Géza, Szupits Dezső, gróf Széchenyi Aladár, gróf Somssich László, Meller Henrik, Politzer Géza, gróf Széchenyi Frigyes, gróf Széchenyi Géza, dr Piszár Antal, dr Rusa Ernő, Stern Lajos, Kronberger Adolf, Halápi Oszkár, Babóchay Kálmán, Gyémánt József, dr Hochreiter Kornél, Huszár Aladár, dr Fekete Gyula, Sárközy György, dr Goszthony Mihály, dr Maár Gyula, Stephaich Aladár, gróf Jankovich László dr, Tallián Gyula, Szigeti Gyula Sándor dr, gróf Somssich József, Kéri Elek, dr Hajnal Miklós, gróf Festetich Vilmos, Wirth Ödön, Meinhold Alajos, Sörös Ágoston, Gaal István, Szabó Kálmán, Kéz Sándor, Herbay Pál, Lelbach Keresztély, Gaal István rinyaszentkirályi, Vései Sándor, Döczy Zsigmond, Mozsonyi Sándor, Bathó József, Hónig Dávid, Szarka János, Kronberger Soma, Szabadi Béla, Konkoly Pál, dr Goldberger Ödön, Dorner Andor, Somogyi György, Bárány Sándor, dr Berger Samu, Béky Tamás, Bien Pál, Kovács Sándor, Boné Kálmán, dr Kiriszt Béla, Kovács János huszár, Mernye István, Farkas Márton, Kis Iván János, Anti Mór, Fülöp István, Gerics Ferenc, Novák János, Kéri János, Gábriel Sándor, Kovács István, Harasztia József, Álló István, Pantler József, Bosznay Kálmán, Nemes Manó, Stadler Géza, Csuti János, Vas János, Maries János, Gölöncsér István, Schmiedt József, dr Neubauer Ferenc, Springman József, Strublits Mátyás, „nem“-mel szavazott: Jakab Gábor és ifjú Balog János.
