Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1915. (34. évfolyam 1-55. szám)

1915-02-25 / 8. szám

8. sz. Somogyvármegye Hivatalos Lapja. 131. Hív. másolat a 1"31915. tanf. számhoz. 13500. ein. sz. Magyar királyi földmivelés- ügyi miniszter. Minthogy külföldről élelmiszereket nem igen hozhatunk be az országba s hü szövetsé­ges társunkkal együtt a magunkéból kell megélnünk: ellenségeink arra számítanak, hogv bármilyen vitézül küzdenek is hős katonáink, mégsem fogjuk a harcokat soká bírni, mert elfogy a kenyerünk s ők kiéheztetnek bennünket. Ellenségeinknek ez a reménysége nem fog beteljesedni, mert mindenünk van annyi, amennyire szükségünk van. Hogy azonban semmiféle körülmények között semmiféle baj ne érhessen bennün­ket, a józan előrelátás azt parancsolja, hogy a fogyasztásban mindenki mindenben ta­karékos legyen. Különösen okosan és takarékosan kell bánnunk a búzával meg a rozs- zsal, mert az idén a búza és rozstermésünk nem volt olyan, mint a tavalyi. A kormány azon célból, hogy az idei búza és rozstermésünkkel az ui aratásig bizonyosan kijöhes­sünk s vitéz katonáinknak mindig és mindenből a legjobbat adhassuk, már elrendelte, hogy a malmoknak és a kereskedőknek csak olyan kenyérlisztet szabad a polgári kö­zönség részére eladni, amely egyharmad részben árpaliszttel, tengeriliszttel vagy bur­gonyaliszttel, vagy más megengedett lisztpótlékkal van keverve. A kormány ezen ren­deleté folytán a fogyasztó közönségnek az a része, amely a lisztet vásárolja vagy ke­nyeret vesz, ezután csak ilyen kevert lisztből sütött kenyeret fog fogyasztani. Elren­delte továbbá a kormány azt is, hogy mindennemű búza és rozsjárandóságot (konvenció) csak kétharmad részben szabad búzában és rozsban kiadni, egyharmad rész helyett pe­dig árpát vagy tengerit kell mérni s az értékkülönbséget készpénzben kell megfizetni. Ennek folytán mindazok, akik járandóság (konvenció) fejében kapott gabonából készült kenyeret esznek, ezután szintén c'ak kevert lisztből sütött kenyeret fognak fogyasztani. Mivel azonban a búza és a rozskészletek arányos fogyasztása céljából szükséges, hogy ne csak azok, akik a lisztet vagy a kenyeret veszik és ne csak azok, akik járandóság fejében kapják a búzát vagv a rozsot, hanem az országban kivétel nélkül minden em­ber csak ilyen kevert lisztből sütött kenyeret fogyasszon, ezennel felkérem azokat, akik a maguk gabonájából őrölt lisztből otthon sütik a kenyeret, hogy ők se fogyasz- szanak tiszta búza vagy rozskenveret, hanem ők is keverjék a b’ za vagy rozslisztet egyharmad részben árpa, burgonya vagy tengeri liszttel és azt a búzát és rozsot pedig, amire, ha ők is kevert lisztből sütnek, a maguk házánál nem lesz okvetlenül szükség, adják el, hogy a búza és a rozs eljuthasson azokhoz, akiknek arra szükségük van. A tiszta búzából készült fehér kenyér és a gabonával teli magtár, padlás, kamara más időkben, mint a földmivelő ember fáradtságának Istentől való jutalma, öröme volt a gazdának és büszkesége a ga. dasszonynak. Ma aki keveretlen tiszta búza vagy rozs­lisztből sütött kenyeret eszik s aki rejtegeti a gabonát, amire a ma^a házában és gaz­daságában nincsen okvetlenül szüksége, vétkezik a haza ellen és az ellenséget segíti, mert gyöngíti az ország gazdasági erejét. A kormánynak éppen ezért országos érdek­ből joga volna azt, amit most kér, rendeletben kiadni. Azt hiszem azonban, hogy nin­csen és nem is lesz szükség ilyen rendeletre, mert ezután a felkérés után bizonyára nem lesz egyetlen ember sem az országban, aki amikor az ország jóvoltáról van szó, ne hajtana a komoly kérésre s üres hiúságból vagy alacsony önzésből előbbrevalónak tar­taná magamagát a haza érdekénél. A kötelező rendelet kiadása helyett kinek-kinek lelkiismeretére bízzuk a dolgot s reméljük, hogy mindenki belátja, hogy ha most nem tiszta búza vagy rozslisztből sütött kenyeret eszik és nem tart vissza több bnzát és rozsot, mint amennyire takarékosan számítva, hazafias kötelességet teljesít és akármilyen kis dolog is ez harcban álló vitéz katonáink hősi véráldozatához képest, ezzel mégis igazán mindenki hozzájárulhat ahhoz,^hogy ellenségeinken dicsőséggel diadalt arat­hassunk. Budapest, 1914. december 12-én. Báró Ghillány Imre, m. kir. földmivelésügyi miniszter. A hivatalos másolat hiteléül; Meckl Öden, elnök, irodaigazgató.

Next

/
Oldalképek
Tartalom