Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1915. (34. évfolyam 1-55. szám)

1915-02-04 / 5. szám

76.

Somogy vármegye Hivatalos Lapja

5. sz.

1909. évi május hó -2-étől augusztus hó 29-ig, havi 10 koronát számítva, felmerült 32 korona b6 fillér gondozási költség megtérítése ügyében a m. kir. közigazgatási birőság és a m kir. Belügyminiszter közt felmerült hatásköri összeütközés tárgyában az 1914. évi október hó 19. napján befejezett nyilvános tárgyalás alapján az alól kitelt napon kővetkező határozatot hozott: Ebben az ügyben az eljárás az 1909. évi május hó 22 tői bezárólag julius I4 ig járó gondozási dij lekinteteben a m. kir. közigazgatási bíróság, a további költs get illetően pedig s közigazgatasi hatóság (miniszter) hatáskörébe tartozik. Egyúttal az 1907 : LXL. te 2I § a alapján elrendeli, hogy ez a határozat a budapesti m kir állami gyermekmenhelyigazgatósagnak, Szenyér község elöljáróságának, Szenyér község képviselőtestületének, Somogyvármegye közigazgatási bizottságának, a m. kir. közigazgatási bíróságnak és a m. kir. belügyminiszternek kézbesittessék.

Indokok.

I. Az 1894 évi julius hó 15-én Szenyér községben született a budapesti m. kir. állami gyermekmenheiyen gondozásba vett Simon István után a lg09. évi május hó

22-től augusztus hó 29 ig havi 10 koronát számítva felmerült 32 K t>6 f. gondozási költség megtérítését Szenyér község képviselőtestülete 1910. évi szeptember hó 12-én 9|lyl0 kgy. sz. a. hozott határozatával megtagadta, mert az elhsgyott gyermekek után felmerült gondozási dijak az 1901 : XXI te. 3- §-ahoz kepest a községet csak a gyermek 15 éves koráig terheUk es amidőn ez a tart -sdij felmerült, S'mon István a 15. életévét már betöltötte. Somogyvármegye közigazgatási bizottsága 1911. évi április hó

12-én Igß5|1911. kgb. szám alatt hozott határozatával a községi k. pviselőtesiületnek ezt a határozatát indoka nál fogva helyben hagyta. A bucapesti m. kir. állami gyermek- menhely igazgatósága a kir köziga; gatási bírósághoz intézett panaszszal élt es Szenyér község marasztalását kérte, mert a 15. éven telüli gyermekek gondozásáért az illető község az 1886 évi XXII. te. 145. §-a értelmében fizetőkoteíes azon összeg elejéig, amennyibe az a eözségnek került volna, ha a szobán levő egyenlői maga a község gondoskodik A m. kir. közigazgatási bíróság lgl3. évi ápr.lis hó 15-én tartott üléseben a panaszt az 18 8. évi XXI. te. 13. § a alapjan tárgyalás alá vette és 7314|1' 11. K. sz. a. hozott végzésévé! hatáskörét nem állapította meg es a panaszt érdemi ellátás nélkül a m. kir. belügyminiszterhez áttette, mert a panaszos igényét az 1886. évi XXII. te. 145. §-áia alapítja.

A községi szegények ellátásáról, a községi törvény 145. § ában előirt módon gondoskodás tárgyában felmerülő vitás kérdések eldöntését azonban az lr96 : XXVI. te. 47. §-a, sem más törvényes rendelkezés nem utalja a m. kir. közigazgatási bíróság hatáskörébe, az idézett törvény 19. §-a szerint pedig a biróság hatásköre a jog és törvény hasonlatosság elvei szerint sem terjeszthetők ki. A m. kir. belügyminiszter lgl4. évi julius hó 1-én 3l763|1914. XII. szám alatt hozott határozatával hatásKöret szinten nem állapította meg, mert a jelen esetben nem kizárólag az 188ö. évi XXII- te. 145. § a alapjan elbi-álandó községi szegényellátás kötül felmerült vitás kérdésről van szó, mert a Si*on István hatóságilag elhagyottá nyilvánított gyermek a menhelyben 1909. évi május hó 22-’ől 1909. évi julius ho 15-ig történt gondozási ideje alatt 15 éven alul volt, az 1 98. évi XXI. te. 8. § ának b) pontja értelmében a hatóságilag elhagyottá nyilvánított gyermekek ápolásáról, ellátásáról, neveléserői 7 eves koron túl az illetőségi község köteles gondoskodni es az e tekintetben felmerült vitás kérdéseket az idézett törvény lő. §-a értelmében felebbezési utón a közigazgatasi bizottság dönti el melynek határozata vagy intézkedése ellen a közig, bírósághoz panasznak van helye.

II. Az 1898. évi XXI. te. 8. §-ának b) pontja szerint az elhagyottaknak nyilvánított gyermekek ápolási és eltartási költségeit 7 éves életkorukon túl az illetőségi község viseli ; a 13. §. rendelkezéséből pedig nyilvánvaló, hogy a költségviselés vitássá vált kérdésében a közigazgatási bizottság határozata ellen a m. kir. közigazga-