Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1913. (32. évfolyam 1-52. szám)
1913-11-13 / 46. szám
900 Somogy vármegye Hivatalos Lapja 49. sz. kivetési lajstrom (ebnyilvántartás) alapján ellenőrizni köteles, hogy az ebbirtokosok a bejelentési kötelezettségnek megfeleltek-e és általában a jelen szabályrendelet hatá- rozmányait betartják-e? 33. §. A gyepmester, ennek hiányában az elöljáróság által megbizott egyén havonkint legalább egyszer a község (város) utcáin, terein és külső határában por- tyázni köteles, mely alkalommal az adó alá be nem jelentett, vagy a 24. §-ban megjelölt helyeken szájkosárral el nem látott, továbbá a hamisított vagy érvénytelen védjeggyel ellátott s végül a megkötve nem tartott harapós, illetve közbiztonságra veszélyes ebeket elfogni köteles. Az elöljáróság (rendőrkapitány) gondoskodni köteles, hogy ezen portyázásoknál a község (város) belterületén megfelelő rendőri segédlet rendelkezésre álljon. A befogás akként eszközlendő, hogy az eb kínzása lehetőleg elkerültessék. Minden portyázás befejezte után a gyepmester (a befogással megbizott egyén) a befogott ebek számát, esetleg tulajdonosuk nevét és védjegyük számát az 1888. évi VII. t.-c. 126. §-ában megjelölt helyi állategészségügyi hatóságnak bejelenteni tartozik. 34. §. A portyázás utján befogott összes ebeket az elöljáróság legalább 24 óráig őrizni köteles s ezen határidő alatt a tulajdonos, aki az esedékes ebadói: lefizette és bizonyítani vagy valósziniisiteni tudja, hogy az ebbárca, illetve szájkosár az ő hibáján kiviül hiányzott a kutyájáról, a vármegyei ebadó alapra fizetendő 20 K váltság lefizetése ellenében ebét kiválthatja; ha ezen idő alatt ki nem váltja, akkor azokat az elöljáróság egy kiküldött tagja (városokban rendőrségi közeg) jelenlétében kiirtani köteles. 35. §. A község (város) külhatárában fölügyelet nélkül járó (kóborló) ebeket, még ha védjeggyel, szájkosárral vagy kolonccal el is vannak látva, a gyepmester (az ebek beforgatásával megbizott egyén) a községi (városi) mezőőrök, erdőőrök, rendőrök elpusztítani kötelesek. A vadászatra jogosultaknak idegen területekre átment vadászebeire nézve az 1883:XX. t.-c. 17. §-át kell alkalmazni. Minden elpusztított ebért az illető közeg kellő igazolás után 1 K jutalomban részesül, melyet az ebadó-alap jövedelme terhére minden félév végén az 1888. évi VII. t.-cikk 126. §-ában megjelölt helyi állategészségügyi hatóság jelentése alapján az alispán utalványoz. (II. Az ebadőalapok kezelése és jövedelmeik felhasználása. 36. §. Az ebadó címen befolyt összegek felerészben állategészségügyi és állattenyésztési, felerészben pedig közegészségügyi célokra fordítandók. Ezen kettős rendeltetés szerint megosztott alapok közül az állategészségügyi és állattenyésztési érdekeket szolgáló alap mint állategészségügyi eb- adóalap, a közegészségügyi érdekeket szolgáló alap pedig mint közegészség- ügyi ebadóalap külön számadási ágazatként kez'elendő, szigorúan ügyelve arra, hogy az egyes alapok érdekeit szolgáló kiadások, úgyszintén az egyes alapokat megillető bevételek az érdekelt alapokon számoltassanak el. E célból úgy az állategészségügyi, mint a közegészségügyi ebadóalap kezelésére külön-külön szaknapló nyitandó, melyekbe az ebadó bevételezésére szolgáló naplónak a havi zárlat alkalmával megállapított bevételi összege megosztva átszámolandó. 37. §. A szaknaplókban nyilvántartandó a megosztott alapok vagyona és ugyanott számolandó el az alapok tulajdonát képező tőkék kamatjövedelme és minden, az 'illető alapót megillető esetleges egyéb jövedelem is. A kiadások az egyes alapok terhére szintén a szaknaplókban számolan- dók el aszerint, amint a kiadások természetüknél fogva az egyik vagy másik alapot terhelik. 38. §. Az ebadó kezeléséből felmerülő költségeket a két alap a bevétel megosztásának arányában viseli.
