Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1912. (31. évfolyam 1-51. szám)
1912-08-29 / 35. szám
636. Somogyvármegye Hivatalos Lapja 35. sz. A szerencsétlenül járt állítólag özvegyet és két gyermeket hagyott hátra hazájában. A nevezett után hátramaradottak részére kártérítés törvény utján nem volna kieszközölhető, mivel a hivatalos vizsgálat folyamán kitűnt, hogy a munkaadó társaságot a szerencsétlenség körül mulasztás nem terheli. Ennek dacára a nevezett vállalat remélhetőleg hajlandó lesz a szerencsétlenül járt hátramaradottjai részére kisebb körülbelül 150 százaléknyi önkéntes segélyt engedélyezni, ha azok minden további kártérítési igényről lemondanak. E célból szükséges volna az elhunyt örököseinek nevét, lakhelyét és korát megállapitani, hogy nekik a társaság részéről megfelelően kiállított „Release“ aláirás végett megküldethessék. A fentnevezett cs. és kir. nagykövetség jelentése szerint, Vigniztich családjának kipuhatolására szolgáló közelebbi adatok nem voltak beszerezhetők. Még az sem volt megállapítható, hogy Vigniztich magyar, vagy osztrák állampolgár, illetőleg bosznia- hercegovinai tartományi illetőségű volt. Neve után délszláv lehetett. Felhívom Cimet, hogy nevezett hozzátartozói után a törvényhatóság területén puhatolást a legalkalmasabb módon tartsa meg s eljárása eredményét ide mielőbb jelentse be. Budapest, 1912. évi augusztus hó 3-án. A minister rendeletéből :Ghyczy ministeri tanácsos. 187981912. sz. Megfelelő intézkedés tétel végett valamennyi főszolgabíró és kaposvári polgármestei urakkal közlöm. Kaposvár, 1912. évi augusztus hó 22-én. alispán helyett: Plachner főjegyző. Hív. másolat 19338[1912. szhoz. 95086-VII—d. 1912. B. M. számú körrendelet. A külföldi orvosi oklevelek tárgyában. Valamennyi vármegyei és városi törvényhatóságnak. (Fiúméra is kiterjed.) A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister urnák a külföldi orvosi oklevelek honositása (nostrificatioja) tárgyában velem egyetértőleg 6098211910. V. K. M. szám alatt kiadott szabályrendeletét a törvényhatóságnak tudomás végett megküldve egyben értesítem, hogy az osztrák-magyar monarchia két államának egyetemein szerzett orvosdoktori oklevelek kölcsönös érvényességének megszüntetése tárgyában az 1898. évi 93289. szám alatt kiadott itteni körrendelethez mellékelt szabályrendelet I. §-ának második bekezdése úgy rendelkezik, hogy az első bekezdésben foglalt határozmány, amely szerint az Ausztriában és Magyarországban az 1899. évi január hó 1. előtt orvosi gyakorlatra jogosítottaknak a gyakorlat akár egyik, akár a másik állam területén megengedtetik — azokra az orvosokra is érvényes, akik tanulmányaikat az 1897—98 tanév végével már befejezték, vagy legalább egy orvosi szigorlatot már letettek, doktori oklevelüket azonban csak az 1899. év január hó 1. napja után kapták meg. Az utóbb említett orvosoknak az átmeneti időre való tekintettel biztosított ezen kedvezmény érvényességét az 1912. évi december hó 31-ével megszüntetem. Ennélfogva az utóbb említett orvosok, akik tanulmányaikat ausztriai egyetemeken végezték, orvosi gyakorlatra Magyarországban a vallás- és közoktatásügyi ministertől, illetőleg Horvát- és Szlavonországokban a horvát-szlavon-dalmát bántól csak azon esetben kaphatnak engedélyt, ha orvosdoktori oklevelüket legkésőbben az 1912. évi december hó 31-ig megszerzik. A fentemlitett orvosszigorlók közül tehát azok, akik oklevelüket ezen határidőnél későbbi időben fogják megszerezni, a fenthivatkozott szabályrendeletben biztosított ked
