Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1912. (31. évfolyam 1-51. szám)
1912-05-16 / 20. szám
20. sz. Somogyvármegye Hivatalos Lapja 329. c) ha nyugdíj jogosított büntetendő cselekményért hivatalvesztéssel büntettetek ; d) ha a nyugdíj jogosított a szolgálat kötelékéből büntetéskép bocsáttatik cl, 26. §. A nyugdíjazott egyének nyugdija végleg megszűnik : a) ha az illető megszűnik a magyar állam polgára lenni; b) ha az illető a vármegye szolgálatában rendszeresített állásra ismét alkalmaztatik. 27- §. Ha a nyugdíjazás idetőleg ellátás feltételéül a 16. §-ban megszabott körülmények előbb állanak be, mintsem a nyugdíjra, illetőleg ellátásra igényt tartó egyének 5 évi beszámítható szolgálati idővel bírnának, vagy ha a vármegyei szolgálatot tényleges katonai szolgálatra való behívás folytán megszakítani kénytelenek és a tényleges katonai szolgalat befejezte után állásukat újból elfoglalni nem kívánják, az alap részére befizetett összeg visszatérítésére igényt nem tarthatnak s az minden visszkereset nélkül az alap tulajdona marad. Há azonban beszámilható szolgálati idejük az öt évet meghaladja, vagy a fentebb említett tényleges katonai szolgálat befejezte után állásukat újból elfoglalni kívánják, de arra nem alkalmaztatnának, a befizetett összeget kamat nélkül visszakapják. 28. §. Ha valaki az előző §-ban említett körülmények folytán befizetett dij- járulékait visszakapván, későbben ismét vármegyei szolgálatba lépne, az első szolgálat alkalmával vármegyei szolgálatban töltött ideje is csak azon esetben számittatik be leendő ellátásába, ha a visszavett dijjárulékokat az alapba kamatostul ismét befizette, különben csak az uj szolgálati ideje szolgálván leendő ellátása zsinórmértékéül. 29. §. A jelen szabályzat értelmében nyugdíj vagy ellátásra jogosított és nyugdíjazott egyének özvegyei nyugdíjra tarthatnak igényt, ha az özvegy az elhunyttal annak tényleges szolgálati idején, vagy még azelőtt törvényesen egybekelt, vele halála napjáig törvényes házasságban együttélt és férje elhunytának alkalmával attól törvényesen elválva nem volt. 30. §. Az özvegyi ellátásra való igény azonban be nem áll : a) ha házasság a férj nyugdíjazott állapotában köttetett ; b) ha házasságkötése alkalmával a férj ugyan még tényleges vármegyei szolgálatban állott, de már 60-ik életévét túlhaladta. 31. §. Az özvegyet ellátási összegként általában azon összeg fele illeti, mely férjét az elhalálozása alkalmával nyugdíjképpen illette volna, azonban az, tisztviselők özvegyénél 800 K, segéd- és kezelők özvegyénél 650 K szolgák özvegyénél 400 koronánál kevesebb nem lehet, mely minimális nyugellátási díjra az özvegynek már férje 5 évi szolgálata után igénye van, ha a nyugdíj igény beálltakor férjével együtt élt, mégis az özvegy nyugellátási dija 3000 K összeget meg nem haladhatja. Az özvegy az özvegyi nyugdijából nemcsak saját gyermekeit, hanem férjének előbbi házasságából hátramaradt gyermekeit is eltartani köteles. Az a nő, ki 60 évesnél idősebb férjhez ment nőüi, állandó ellátásra csak az esetben tarthat igényt, ha férje a házasság megkötése után legalább még három évig szolgál vagy ha a házasságból gyermekek származnak, vagy azáltal gyermekek törvényesittetnek. Ez esetben a házasságból származó vagy azáltal törvényesített gyermekek is az általános szabályok szerint igényjogosultaknak tekintendők. 32. §. Ha a férj elhunytakor, annak szolgálati ideje az 5 évet nem haladta túl s az özvegynek a 31. §-ban megállapított minimális nyugdíjra igénve nincs, törvényes leszármazók hiányában (34. §.) az özvegy visszakapja a férje által befizetett nyugdijjárulékokat, kamat nélkül, de nyugdíjban nem részesül 33. §■ Özvegyi nyugdíj élvezete életfogytiglan terjed. Megszűnik azonban;