Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1910. (29. évfolyam 1-52. szám)
1910-08-18 / 33. szám
532 Hoiiiogyvármegye Hivatalos Lapja. 33 a/.. téré nézve az illetékes kir. tanfelügyelő által igazolandó, vagyis az arcképes igazolvány iránti folyamodványok mind a most említett tanintézet tanszeinélyzelére nézve az illetékes kir. tanfelügyelő szabályszerű igazolási záradékával és hivatalos pecsétjével látandók el. A hivatalos másolat hiteléül: Szillaba Sándor kir. s. tanfelügyelő. 2515/1910. szám. Somogy vármegye kir. tanfelügyelője. Valamennyi tanítónak. A vk. miniszteri 60472 számú rendelete alapján közlöm, hogy a vk. miniszter Boda Béla rigácsi (Zala vm ) r. k. hitfelekezeti elemi népiskolai tani tó által szerkesztett szabadalmazott számoló eszközt az elemi népiskolák l. és II. osztálya részére alkalmasnak találta. A szóban forgó számológépet, s mint ilyent az állami elemi népiskolák használatára engedélyezte. Megrendelhető a szerzőnél. Ára: 35 K. Nagyobb mennyiségben való megrendelésnél 30 korona. Kaposvár, 1910. augusztus 16-án. Dr Gulyás kir. tanfelügyelő. 16527/1910. szám. Somogyvármegye alispánjától. KÖRRENDELET az 1886 : XXII. t.-c. 16. §-ának a gyakorlatban való alkalmazása tárgyában. Valamennyi főszolgabíró kaposvári polgármester uraknak és az összes községek elöljáróságainak. Az illetőségi ügyek elintézésénél azt tapasztaltam, hogy a vitássá vált ügyekben igen gyakori az az eset, hogy mihelyt a községek oly nők vagy törvényes le- származók illetőségi kérdésével állanak szemben, akiknek férje, illetőleg atyja a községtől illetőségi bizonyítványt nyert, mely bizonyítványnak felületes kiállítása mellett a törvényes alap meg nem jelöltetett, azonnal minden előzetes puhatolás nélkül, a bizonyítvány értékének leszállítására, azt a mivel sem igazolt állítást vetik fel, hogy a bizonyítvány az 1886 : XXII. t.-c. 16. § ának valamely pontja, legtöbb- nyire b. pontja alapján lön kiállítva. Ezzel t. i. azt törekszenek elérni, hogy a bizonyítvány a községgel szemben az elhaltként, vagy kérdésben nemlevőként a községnek nem alkalmatlan egyének csak saját személyükre nézve lehessen esetleg használható bizonyíték, a nőnek és leszármazóknak illetőségét azonban ép ez alapon a végtelenségig tagadhassák. Ezen eljárás célja nem egyéb, mint az, hogy a községek ilyképen az illetőség elismeréséből folyó terhek viselése alól bár törvénytelenül is, de szabaduljanak. Hogy mennyire késlelteti ezen eljárás az ügy beható és gyors elintézését annak legfőbb bizonyítéka az, hogy rendszerint tovább tart egy illetőségi ügynek tárgyalása, mint a legbonyolódottabb rendes pernek a lefolytatása. A községek ezen eljárása nyilvánvalóan ellenkezik a törvénynek az illetőségi- ügyekre vonatkozó részével, annál is inkább, mert a községi elöljáróságok, valamint a képviselőtestületek nem veszik kellően figyelembe, sem pedig nem nyomozzák és puhatolják azt, hogy a 16. §. pontjai alapján az illetőség bizonyítására csak kimerítő tárgyalás során keletkezett felsőbb hatósági határozat következtében lehetnek jogosítva és kötelezve. Mindezekre való hivatkozással felelősség terhe mellett felhívom az elöljáróságokat, hogy a jövőben az illetőségi bizonyítványok kiállításánál minden esetben jelöljék meg a törvény azon szakaszát, melynek alapján az illetőségi bizonyítványt kiállítják. Áz esetben pedig, ha az illetőség egyéb adat hiján csak a 16. §. pontjainak egyike alapján volna csak elismerhető, úgy ezen szakasz csak megfelelő előzetes puhatolás és mindenkor az illető felsőbb hatóság rendeletére vagy jogerős határozatára állítsák ki.
