Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1910. (29. évfolyam 1-52. szám)

1910-05-12 / 19. szám

19. sz.

Somogy vármegye Hivatalos Lapja.

281

Vetéseink állása általában kedvező. Az őszi vetések és mesterséges takarmányok jól teleltek és megerősödtek, s panaszra helyenként csak a rovar és egér okozta károk adnak okot. Ezen károsodás azonban nem jelentékeny. Az őszi buza- vetések általában szintén erőteljesek s habár némely helyeken rozsdafoltok jelentkeztek is, ezek nem terjedtek. Az enyhe téli időjárás azonban nemcsak a vetések állapotát mozditotta elő, hanem a legeltetést is jóformán folytonosan lehetővé tette, s igy takarmányszükség egyáltaljában nem, hanem legfeljebb alomszalmában mutatkozott itt-ott hiány. A március hónapban beköszöntött éjjeli fagyok sem okoztak számbavehető károkat az őszi vetésekben, s legfeljebb az erőteljesen fejlődött vetések további előrehaladásában állott be azok folytán némi visszaesés; kárt csupán a korábban fakadt gyümölcsfák szenvedtek.

A gyümölcs termésben ezen késői fagyok által okozott nem jelentékeny károkat másrészről ellensúlyozni fogja azon szigorú rendelkezések pontos végrehajtása, melyek az elmúlt év különösen szomorú tapasztalatai folytán, —a kártékony hernyók és vértetü irtása tekintetében úgy a földmivelésügyi kormány, mint általam kiadattak, s melyeknek lelkiismeretes ellenőrzését hatóságainknak különös kötelességévé tettem.

Különösen kisgazdáink érdekében, felemlitésre méltó rendelkezést képez földművelésügyi miniszternek március hónapban közölt azon elhatározása,, hogy tekintettel a husfogyasztó nagy világpiacokon a sertéshúsban mutatkozó szükségre és a rendkívüli magas sertés árakra, melyek valószínűség szerint a közeli-pár év alatt is alig fognak csökkenni, — azzal kívánja különösen kisgazdáink sertés tenyésztését fellendíteni, s annak anyagát értékesebbé tenni, hogy a köztenyésztésre szolgáló kanok vételárának egy harmadát állami támogatásképen átvállalja, — sőt oly kis községekben, ahol a kocák csekély létszáma miatt a tenyészkan tartási költségei az egyes állattulajdonosokat aránytalanul terhelnék, a kan tartásra évi 50 koronáig terjedhető állami segítséget is helyez kilátásba.

Mint legszegényebb néposztályaink immár számbavehetővé vált kereseti forrásáról, meg kell e helyen emlékeznem a selyemgubó termelésről, amelyből 1909. évben már 146 községben, 1453 selyem tenyésztő 70422 koronát keresett meg vármegyénk területén úgy, hogy olyan tenyésztő is akadt, akinek keresete 162 koronát tett ki. — Ezen eredmény annál nagyobb figyelmet érdemel, mert ezen kereset jobbára öreg asszonyok és még gazdasági munkára nem alkalmas gyermekek szorgalmából állott elő, — s az bizonyára jelentékenyen fokozódni is fog, ha majd a selyemtermelés előfeltételét képező szederfa tenyésztés előmozdítására irányuló hatályos intézkedések eredménye mutatkozik.

Közbiztonsági viszonyaink az elmúlt évnegyedhez, sőt az elmúlt év hasonló időszakához hasonlítva örvendetes javulást mutatnak. Előfordult ez évnegyedben ember élete elleni bűntett és vétség: 9, —- testi sértés: 98, — lopás: 151, —gyújtogatás : 78 esetben.

Külön fel kell említenem ezek közül a Felsősegesd községben f. évi február hó 6-án éjjel történt betörést, ahol a hitelszövetkezet tüzmentes pénzszekrényének álkulcscsal történt felnyitása után 3135 korona 26 fillért vittek el, eddig ismeretlen tettesek.

A kóbor cigányok garázdálkodásainak megelőzése, miután az égetően szükséges kormányhatósági intézkedés ezidáig napvilágot nem látott, — s a vármegye részéről alkotott szabályrendelet sem nyert jóváhagyást, — elkerülhetetlenné tette, hogy ezen kérdésben úgy a hivatali elődöm által, mint általam kiadott rendeletek egybefoglalásával, s a gyakorlati tapasztalatok felhasználásával egész vármegyénk területére egyöntetű eljárás állapitassék meg.

Ugyanezért a vármegyebeli rendőrhatóságokhoz és községi elöljáróságokhoz intézett körrendeletemben intézkedtem, hogy a kóbor cigánycsaládok törzskönyveztessenek s igazolási lappal vagy könyvecskével láttassanak el. A községek elöljáróságainak pedig kötelességévé tettem, hogy a határukban jelentkező idegen községbeli cigányokról a legközelebbi csendőrőrsöt értesítsék, hogy azok az illetékes rendőrhatóság által csavargásért megbüntettetvén, illetőségi helyükre toloncoltassa-