Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1910. (29. évfolyam 1-52. szám)
1910-03-31 / 13. szám
13 sz. tiomogyvArmvgye Hivatalon l^apja,. 193 állapítanám meg a kifejlődött szarvasmarha busában található faggyumennyiségnek azt a minimumát, amelynél az ily hús még teljes tápértékünek veendő, az országos állategészségügyi tanács véleménye alapján tudomásul és értesítés, valamint az illetékes állategészségügyi hatóságok és szakközegek megfelelő tájékoztatása céljából a következőket jegyzem meg: Annak a megítélése, hogy valamely levágott szarvasmarha busa teljes értékű húsként, minden korlátozás nélkül utalható e közfogyasztásra, vagy hogy az mint csekélyebb tápláló és élvezeti értékű hús a hús vizsgálat. tárgyában 1908. évi 54200 szám alatt kiadott rendelet 81. § a értelmében a hatósági husszékből mérendő e ki, nem az állati testben lerakodó, a gyakorlati életben faggyú néven nevezett zsir mennyiségétől, hanem a húsnak rendes, vagy a rendeslől eltérő sajátságaitól függ Tudvalevő, hogy a gyakorlati éleiben faggyú elnevezés alatt a szarvasmarba testében felhalmozódott zsírnak az a része értetik csupán, amely a vesék körül levő és a medencét bélelő kötőszövetben, továbbá a gátőr, a bélfodorésa cseplesz lemezei között összefüggő tömegekben halmozódik fel, inig a bőralatti és az izmok közötti kötőszövetbe, valamint az izomrostokba lerakodó zsir nem mint faggyú, hanem a hússal természetes összefüggésben meghagyva, mint hús kerül mindig forgalomba. Valamely levágott szarvasmarhából nyert faggyumennyiség tehát nem azonos az állat testében felhalmozódott egész zsirmennyiséggel és ezek szerint egyedül a faggyú alapján a hús értékére következtetni már ez okból is helytelen volna De mert ezenfelül az állati testben a zsir nem mindenütt egyenletesen rakódik le és épen a faggyút adó zsírszövet a zsírlerakódásnak inkább csak tartalék helye, a hová a szervezet többnyire csak a zsirfölösleget halmozza fel, amelyet szükség esetén viszont első sorban szokott elhasználni, a nagy mennyiségű faggyú az állat, bizottságának és húsa teljes értékének kétségtelen jele ugyan, a kevés faggyú, vagy a faggyú teljes hiánya azonban egyáltalában nem bizonyítéka még a hús csekélyebb értékének. A tejtermelésre használt egészséges és jól tartott tehenek pl. a legtöbször alig tartalmaznak faggyút, sőt a tenyészbikákban, még ha jól tartottuk és kifogástalan egészségüek is, faggyú helyett sokszor csak száraz, zsirtalan kötőszövet található és az ilyen állatok húsa mégis mint teljes értékű hús kerülhet közfogyasztásra, mert eltekintve zsírban szegényebb voltától, az izomzat semmi eltérést sem mutat a rendestől és úgy teltsége, mint szine és összeállása tekintetében semmiben sem különbözik az ugyanolyan ivaru és esetleg sok faggynt tartalmazó állatok izomzatától. A hús szabad, vagy korlátozott forgalmának a megítélésénél ezek szerint annak, hogy az állat faggyút tartalmaz e, vagy sem, jelentősége nincsen és a hús mindaddig, amig zsírtartalmának erős megfogyása következtében színében, összeállásá- ban és tömöttségében meg nem változott, a szabad forgalomba utalható. A hús kisebb zsírtartalma ugyanis legfeljebb csak a hús élvezeti értékét befolyásolja, ami egymagában még nem elég ok a kifogásolásra; a tápláló érték tekintetében is csökkentnek pedig csak akkor minősíthető a hús, ha a lesoványodás olyan fokot ért el, hogy ennek következtében az izomzat sorvadt, petyhült, feltűnően halványvörös, kötőszövete erősen előtűnő és esetleg vizenyős is, a csontvelő nyálkás, vagy elfolyósodott és a zsigerek is sorvadtak, ami különösen a lépen és a májon szokott a legszembetűnőbb lenni. Mindezek alapján a teljes tápláló értékűnek minősíthető szarvasmarha faggyú minimumának megállapítását egyrészt lehetetlennek, másrészt pedig fölöslegesnek, sőt közgazdasági szempontból határozottan károsnak is tartanám. A miniszter megbízásából: Csabay sk. miniszteri tanácsos. A másolat hiteléül: Pázmándi s. hiv. főigazgató. 6370/1910. szám. A földmivelésügyi miniszternek Gömör-Kishont vármegye alispánjához intézett rendeletének másolatát az illetékes állategészségügyi hatóságok és szakközegek megfelelő tájékoztatása céljából közlöm. Kaposvár, 1910. március hó 19-én. Kacskovics, alispán.
