Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1910. (29. évfolyam 1-52. szám)
1910-02-17 / 7. szám
7. sz. 87 Somogy vármegye Hivatalos Lapja. az előző évinél tehát 812-vel több választó Íratott össze ez évben. A kivándorlás 1908 évhez képest az elmúlt évben jelentékenyen emelkedett. Mig ugyanis 1908. január 1-től december 317ig 514 útlevél kiállítása iránti kérvény érkezett be ; 1909. év folyamán a kérvények száma 1151-re, tehát az előbbi évinek több mint kétszeresére emelkedett, bizonyságául azon aggályomnak, hogy az Amerikai gazdasági válság hatásainak enyhülése, az egy időre szunnyadt kivándorlási lázat ismét jelentékenyen fokozni fogja. Ugyanazért hazáját önzetlenül szerető minden magyar embernek örömmel kellett üdvözölnie az 1909. évi szept 1-én életbe lépett 1909. II. t.-cikket, amelynek kétségtelenül szigorúbb rendelkezései már az életbeléptetés kezdetén is jelentékenyen kedvezőbb eredményeket idézlek elő. Jóllehet ugyanis 1908. évben az egész év folyamán csak 514 útlevél iránti kérvény érkezett be, ebből az október 12 tői január 16-ig terjedő utolsó évnegyedre 462 kérvény esett, mig az 1909. év folyamán beérkezett 1151, tehát kétszer annyi kérvényből, az október 19-től január 18-ig terjedő évnegyedre csupán 240 kérvény tehát az előző évinek fele esett. Fentebbi adatok kiegészítéséül csupán azt kell még közölnöm, hogy 1909. év folyamán, fentebbiek szerint beérkezett 1151 kérvényre 856 útlevél lett kiállítva, s 226 útlevél kiállítása megtagadtatott. A többi kérvény részben visszavonatott, részben pedig, miután az 1909 évi II. t -c. értelmében, a katonai szolgálati kötelezettség alatt állók kérvényei honvéd-, és belügyminiszterekhez is felterjesztendők, az óvadék megállapítása végett, hosszabb idő óta tárgyalás alatt állanak. A legmegdöbbentőbb jelenséget képezi azonban a titkos kivándorlások ijesztő nagy száma, melyről némi tájékozást nyujhat az, hogy csupán a gyékényesi vasútállomáson november hónapot megelőző 2 hónapban 160 olyan útlevél nélküli kivándorló lett a határrendőrség által elfogva, kik az ország különböző részeiből érkezve, trieszti, hamburgi és brémai ügynökök oly nyomtatványaival voltak ellátva, melyekben a lakóhelyüktől Dombóváron, Dályán, Zágrábon át a kikötőig szerkesztett pontos útirányon kívül, az útközben való magatartásra nézve is részletesen ki voltak tanítva, hogy útközben esetleges ellenőrzésnél gyanút ne keltsenek. Az ily visszaélések meggátlása céljából belügyminiszter november hónapban a határszéli vármegyék alispánjait értekezletre hívta össze, melyen én is részt vettem, s reményiem, hogy ezen veszélyes jelenség, alkalmas rendelkezések utján teljesen meg fog szűnni. Közbiztonsági viszonyaink az elmúlt év hasonló időszakával szemben semmi eltérést, az előző negyedévvel összehasonlítva pedig némi javulást is mutatnak. Előfordult a lefolyt évnegyedben ember élete elleni bűntett és vétség : 22, testi sértés: 119, lopás: 181, gyújtogatás: 85. A bejelentett esetek közül különösen fel hívja figyelműn két az orvvadászok garázdálkodása és erőszakos támadó fellépése : így 1909. november 7-én éjjel 2 órakor, az Iharosberény községhez tartozó úgynevezett Gólyakuti fáczánosban Szabó Balázs iharosberényi csendőrt lőtték agyon orvvadászok, akiket Szabó József ifj., Szabó Mihály ifj. és Boncz Sándor iharosberényi lakosok személyében derített ki a csendőrség. November 10-én reggeli 5 órakor a Liszóhoz tartozó Ságh pusztai erdőben emelt fegyvert egy ismeretlen orvvadász a csendőrökre. November 11 én, ismét a Bárdudvarnok község határában levő Magányos pusztához tartozó lázoki erdőben lőtt reá egy orvvadász az erdőőrre, akit azonban nem talált. December 23-án éjjel 1—2 óra között már megint a kétnyári vadjárásban tett 2 orvvadász lövéseket a lesben álló erdőőrökre, akik azonban a lövéseket viszonozván egyik orvvadászt agyonlőtték, a másikat pedig halálosan megsebesítették. Mindezen sajnálatos esetek azt mutatják, hogy dacára annak, miszerint újabb időben már az uradalmak a községi vadászterületek bérbevételére mind kevesebb súlyt fektetnek, s ugyanazért a községek határában gyakorolható vadászati jog
