Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1909. (28. évfolyam 1-52. szám)
1909-05-27 / 21. szám
21. sz. 337 Somogy vármegye Hivatalos Lapja. Csodálatra méltó küzdelem következett! Á középkor fegyvereivel küzdő várbeliek^ jól fölszerelt és tekintélyes hadsereggel szemben vitézül megállották helyüket. És mikor a csepp hadsereg lankadni kezdett, a hőslelkü zalai asszonyok is munkához láttak. Forró viz, gerenda, szikladarab volt az asszonyok rettenetes fegyvere. És a vége az lett a küzdelemnek, hogy az ostromló tábornokot a várból lelőtték, a nagy császári sereg pedig jelentékeny veszteséggel szégyenszemre megszaladt. Kedves Honleányok és Honfiak! Tegyünk róla, hogy a kuruc bátorság eme fényes napját senki ne feledje! Állítsunk olyan emlékjelet Csobánczra, mely időtlen-időkig hirdesse Rákóczi vitéz katonái és a zalai asszonyok dicsősségét! Hazafias szívvel és Őszinte bizodalommal fordulunk a magyar királyi belügyminiszter ur 12346/1909. számú engedélye alapján mindazokhoz, akik igaz magyaroknak érzik és vallják magukat, szerény hozzájárulással tegyék lehetővé, hogy a bazalt kövekből emelendő emlékoszlop rövid idő lefolyásával állhasson már a csobánczi tetőn. Kelt a Balatoni Szövetségnek, Budapesten, 1909. évi január hó 31-én tartott közgyűléséből. Hazafias üdvözlettel: Burchard-Bélaváry Konrád, főrendiházi tag, elnök. Batthyány Lajos gróf, v. b. t. t orsz. képv., tb. elnök. Szüts Béla, mérnök, alelnök. Óvári Ferenc dr, orsz. képv., ügyvezető alelnök. Széchényi Viktor gróf, főispán, alelnök. Cséplő Ernő, titkár. 11550/1909. szám. Valamennyi főszolgabiró (polgármester) úrral oly felhívással közlöm, hogy a gyűjtést hatóságuk területén megindítván, a befolyandó adományokat a kaposvári m. kir. adóhivatalhoz küldjék be s erről hozzám esetről esetre tegyenek jelentést. Kaposvár, 1909. évi május 22. Kacskovics, alispán. Hív. másolat 2522/kgb. 1909. szhoz. 26000/VH. szám. M. kir. földmivelósügyi minister. Somogyvármegye közigazgatási bizottságának Kaposvár. A mezőgazdasági termények, termékek és cikkek hamisítását tilalmazó 1895. évi XLVI. t.-c. életbe lépte óta eltelt idő alatt meggyőződtem arról, hogy a törvény végrehajtása bár e tekintetben az utóbbi időben határozott javulás mutatkozott általánosságban nem felel meg a követelményeknek. Igen fontos érdekek fűződnek pedig ahhoz, hogy az emberi fogyasztásra szolgáló élelmiszerek, az állati takarmányok, a termelésre szolgáló vetőmagvak és a föld termőképességének fentartására szolgáló műtrágyák hamisítatlanul és tisztán és a jelzett vagy megkívánt értéküknek megfelelően kerüljenek forgalomba, de nem csak az egyes cikkeket vevők vagy fogyasztók, hanem egész közgazdaságunk érdekében áll az, hogy a magyar termékek harnisitatlansága és jó hire biztosittassék, annál is inkább, mert a nyugati államok a mezőgazdasági termények és élelmicikkek hamisítása ellen mind szigorúbb törvényeket hoznak és félő, hogy a hamisítások miatt hírnevükben megfogyatkozott paprika, liptói túró és vaj a külföldi piacokról kiszorulnak. Mivel pedig a törvény helyes végrehajtásának legfőbb akadályát abban látom, hogy a természetszerűleg szigorúan körült szabályokhoz kötött és nagyobb gyakorlatot igénylő mintavételt a különben is elfoglalt elsőfokú hatóságok nem mindenkor végzik a vonatkozó utasítások szemmeltartása mellett, szükségesnek tartottam, hogy éppen a végrehajtás alapjául szolgáló mintavétellel a helyi viszonyoktól független szakközegeimet is megbízzam, — a nélkül hogy a hatóságokat ezen jogaikban korlátoznám, illetve ezen kötelességük teljesítésétől felmenteném. Kiküldött szakközegeim tehát ez irányú működésűkkel a hatóságok támogatására fognak szolgálni.
