Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1909. (28. évfolyam 1-52. szám)
1909-05-13 / 19. szám
19. az. * Somogy vármegye Hivatalos Lapja. 997 Az egyes községekben való tartózkodási idő (4. §.) megállapítása kényszeríti az orvosokat a közegészségügyi szolgálatnak pontos elvégzésére. Tevékenységüknek ily módon fokozottabb mértékben való igénybe vétele arányban áll anyagi helyzetüknek jelentékeny javításával. A lakbér (5 §.) megállapítása a vármegyei lakbérviszonyok és a községek ajánlatainak figyelembe vételével a reális alapnak megfelelőleg történt. A rendelési és beteglátogatási dijak (6. §.) mértéke már jóformán a vármegye legnagyobb részében eddig is hasonlólag volt megállapítva és igy tehát visszaesés elkerülendő volt. A távolsági és fuvardíj (7. 8. §.) megállapításánál a gazdasági cselédsegélypénztár dijai vétettek figyelembe. A fuvarátalány (9. §.) fis összegben minden egyes körre külön-külön megállapítható nem volt, mert a körök végleges beosztása nincs meg s a jelenlegi zavaros (feloszlatott, átcsatolt stb.) körbeosztás alapul vehető nem volt, igy tehát a fuvarátalánynál csakis a kiszámításnak reális alapja volt megállapítható. Fix összegben való megállapitás pedig a körbeosztás után eszközöltetni és szabályrendeletbe felvétetni fog. Hasonlókép a rendelési napokhoz való fuvarátalány (10. §.) sem állapítható meg most még, mert még a rendelési napok száma és helye sincs megállapítva. Járványoknál való nagyobb tevékenység, elfoglaltság teszi indokolttá a fuvardíj (11. §.) mérsékelt emelését és napidij megállapítását. A községi másod, harmad bábái állások szervezése alóli felmentést (18. §.) a szabályrendelet 15 §-ában foglalt intézkedés teszi indokolttá. Á községi szülésznő részére fuvart illetve fuvardijat (14. §.) szintén megállapítani kellett részint méltányosságból, részint pedig szükség esetén a gyors megjelenés biztosítása céljából. A szülésznő díjazására vonatkozólag (15. 16. §.) habár ez a törvény 31. §-a értelmében a községi képviselőtestület hatáskörébe tartozik, mégis némi korlátozó intézkedést amely csak alapul szolgál, felvenni kellett, mert már eddig is több községben az irányzat kapott lábra, hogy a község szülésznői dijait a fizetés felemeléssel szemben vagy teljesen eltörölték, vagy jelentékenyen csökkentették. Miután azonban sem a méltányosság, sem az igazság nem engedi azt, hogy a szülésznő fáradságos a létkezdeténél való fontos tevékenységét minden esetben ingyen teljesítse viszont a törvény helyes alapon nyugvó szakasza a fizetőképes szülőnőtől a dij szedését nemcsak megengedi, hanem elő is Írja, azért ezen dijak kötelező minimális mértékét megállapítani kellett, fenhagyva ezen korláton belül a községek szabad határozati jogát. Miután pedig a tapasztalat azt mutatja, hogy nemcsak a szegényeknél, hanem a kisvagyonuaknál is a legtöbb szülés van, mert itt a gyermek kenyér, a nagy- vagyonuaknál pedig a legtöbb esetben egész házaséletükön keresztül egy szülés fordul elő, miután igy a fizetőképes kisvagyonuak amellett, hogy nemzetfentartó kötelességüknek leginkább eleget tesznek, terheltetnek meg legjobban, azért az egyenlő teherviselés alapelvére helyezkedve, a két szélsőséget úgy vélte a törvény- hatósági bizottság összhangba hozni, hogy a szülésznői teendők után járó dijakat (15. §.) a községi pénztár viseli. Ugyanis igy ezen egyesek terhe a községi pótadóból fedezendő általános terhet fog képezni s miután a közterhet mindenki vagyona arányában viseli a szegény ember pedig semmit sem visel, azért ezzel biztosittatik az, hogy a nem fizetőképes de kisvagyonu, sok gyermekes családok sujtassanak meg legjobban és egyszersmind biztosittatik az is, hogy a nem fizetőképes szegény ember ezen teherhez egyáltalában hozzá nem járul. Tehát ezzel úgy a törvény szellemének mint az igazság és méltányosság követelményének elég van téve.
