Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1907. (26. évfolyam 1-53. szám)
1907-02-14 / 7. szám
7. az Somogyvármegye Hivatalos Lapja. 5U A kivándorlás, mint már előző évnegyedes jelentéseimben is jeleztem, mind- nagyobb mérveket ölt. Utóbbi időben már mintegy seregestül tódulnak polgártársaink Amerika földjére, ahová a magas napszámbér csábítja őket. A múlt negyedben, 1906. évi október 23-tól 1907. évi január 19-ig 1796 útlevél iránti kérelem érkezett be, ezek közül 176 egyénnek tagadtam meg kérelmét. Szaporodás az elmúlt negyedhez képest 911. Hogy mily arányokat ölt most a kivándorlás, azt egybevetve a múlt évek adataival az alábbi kimutatás illusztrálja : ' 1904. évi augusztus 1-től 1904. évi december 31 -ig 309 útlevél iránti kérelem érkezett be. Ebből megtagadtatott 18. 1905. évben 1262 kérelem érkezett, ebből 172 utasittatott vissza. 1906. évben 2897 egyén folyamodott útlevélért, ezekből 377-en lettek elutasítva. YTégül a folyó évben e hó 19-ig már 450 útlevelet kérő jelentkezett, holott a múlt év egész január havában csak 161 egyén folyamodott útlevélért. Múlt év január február havában sem volt annyi útlevelet kérő, mint e hó 1-től 19 ig. Részemről elkövetek mindent, hogy -a kivándorlást amennyire csak lehet korlátozzam, azonban minden fáradozásomat, úgy a külföldi kivándorlási ügynökök ki nem nyomozható, de sejthető titkos üzérkedése, mely különösen Wienből irányul, mint az Amerikába már kivándoroltak hivogatása, akikre a lakosság jobban hallgat, mint a hatóságok jóakarata figyelmeztetésére, miután könnyű munka és nagy napszámbér keresettel kecsegtetik őket, sikertelenné teszik. Ha ez még pár évig igy tart, úgy munkásunk nem lesz, a sorozó bizottságok működése is feleslegessé válik, mert aki csak nem nyomorék, az mind Amerikába vándorol ki, ha nem kap útlevelet, megszökik anélkül Wiennen keresztül a nyugoti kikötőkön, ahol behajózzák őket útlevél nélkül is, munka- és cselédkönyvvel. Az egyedüli orvoslást csak abban találnám, ha a határrendőrség nagyobb figyelemmel kisérné az ország határán átlépő utasokat annál is inkább, miután az útlevél nélküli kivándorlók nem tömegesen, mert ezzel a hatóságok figyelmét magukra terelnék, hanem kettesével, hármasával távoznak a határon át. Továbbá mint már többször is hangoztattam, a kivándorlásról szóló 1903. évi IV. te. hézagos, az tetemes kibővítésre és módosításra szorul. Ezen állításom igazolására az alábbi két példát hozom fel a sok közül: 1. Yarga József esömendi lakos részére az útlevél kiadását 2294/906. utlny. sz. a. azon indoknál, mert aratásra van leszerződve, megtagadtam, felebbezés folytán a m. kir. belügyminisztérium 13ü660/V—C./1906. sz. határozatával az I-foku véghatározatomat feloldotta és az útlevél kiszolgáltatására utasított, indokolva azzal, hogy az 1903. évi IV. és 1903. évi YI. te. 2., illetve 4. §§-ai aratási munkára lekötelezettek kivándorlása ellen tilalmat nem állított fel. 2. Balog Gábor mernyei lakost útlevél iránti kérelmével 1111/906. utlny. számú véghatározatommal azért, mert még állítási kötelezettségének nem tett eleget, elutasítottam. Nevezett felebbezéssel élvén, a m. kir. belügyminisztérium 118184/III-a. 1906. számú Il-foku határozatával az én I-foku határozatomat feloldotta és utasított az útlevél kiszolgáltatására azzal az indokolással, hogy a tárgyalási iratok szerint folyamodó tényleg csak 19 éves és igy az állitásköteles kortól még távol esik, az útlevél kiadása ellen védkötelezettségi szempontból akadály nem forog fenn. A kivándorlással kapcsolatban megemlékeznem kell a munkás kérdésről, a mely a nemzetközi jellegű „földmunkás-szövetség“ és az „országos munkásvédőszövetség“ aknamunkája, de főleg a sajtó utján röpiratok által való izgatás folytan mindinkább kedvezőtlenné válik, minek tulajdonítandó az, hogy sok gazdaságban mai napig nincsenek arató-munkások elszerződve. Látva a fenyegető veszedelmet a hivatása magaslatán álló Somogyvármegyei Gazdasági Egyesület, megindította a védelmi actiót és törekszik arra, hogy a gazdaközönség a józan munkásnépet védelmébe véve szervezkedjék a társadalmi rend fölbontására irányuló törekvések, az izga
