Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1907. (26. évfolyam 1-53. szám)
1907-11-14 / 47. szám
580 Somogy vármegye Hivatalos Lapja. 47. sz. Ily részvét-nyilatkozatok érkeztek többek közt: Darányi Ignác földmivelésügyi, Josipovich Géza horvát-szlavon miniszterek, Baranya-, Moson- és Abauj.-Tornavármegye tisztikara, Budapest székesfőváros, Szeged, Pécs, Selmecz és Bélabánya városok polgármesterei, a kaposvári kir. pénzügyigazgatóság tisztikara, a pécsi orsz. kiállítás végrehajtó-bizottsága részéről, melyekért úgy a vármegye közönségének, mint tisztikarának hálás köszönetét siettem tolmácsolni. Csupán azt kell még e helyütt felemlítenem, hogy boldogult alispánunknak a vármegye részéről történt eltemetése tekintetében megbízatásomnak megfelelvén, a temetés lefolyása méltó volt a vármegye közönségének mély gyászához, s azon igaz szeretethez, mely a boldogult nagy szivét szükebb hazájának közönségéhez fűzte, s mely a legszélesebb körben talált viszonzásra. A temetésre vonatkozó megbízatásom további részletei külön vannak évnegyedes gyűlésünk tárgysorozatába felvéve. Mély fájdalom fog el, midőn jelentésemet azon pusztítások megemlítésével kell folytatnom, melyeket a halál törvényhatósági életünk tiszteletreméltó és tevékeny munkásai között rideg kézzel végzett ez évnegyedben is és amely veszteségek a sors kiszámíthatatlan esélyeinél fogva ismételten azon rokoni kört sújtották közvetlenül, aínely Sárközy Béla alispánunk elhunytát még máig is siratja. Hertelendy Andor csákányi földbirtokost, a marcali járás lóavató-bizottságának elnökét s egyébként is önkormányzati életünknek mindenkor odaadó és önzetlen munkását; — alig pár héttel ezelőtt pedig dr Dessewífy Antalt a kaposvári járás legszebb reményekre jogosított jeles képzettségű és nagyszorgalmu szolgabiráját szólította el sorainkból a halál, munkásférfi koruk legszebb idején állitván meg őket nemes életpályájukon, melynek munkásságához joggal fűződött a közönség fokozott várakozása. Indítványozom azért, hogy elhalálozásuk felett jegyzőkönyvileg fejezzük ki részvétünket s értesítsük erről a gyászoló özvegyet, illetőleg mélyen lesújtott szülőket. Az elmúlt évnegyedben befejezett aratások körül oly események, melyek az örvendetes termés-kilátások felett joggal érzett megelégedést zavarták, vagy az aratás zavartalan lefolyásának biztosítása céljából rendkívüli hatósági intézkedések megtételét szükségessé tették volna, — elő nem fordultak. S igy jelenlegi gazdasági évünket a jobbak közé sorolhattuk volna, ha a rendkívüli takarmányhiány nyomasztó hatása oly nagy mérvben, sőt szinte veszélyesen nem nehezednék gazdaközönségünk vállai ra. Vármegyénk terméséről s annak az ország átlagos terméséhez való viszonyáról következő táblázat nyújt tájékozást: Búza termés átlaga Somogy vármegyében kát. holdanként 8'55 mm. országos átlag 5'87 mm. Rozs „ „ „ „ „ „ 7-41 „ ,, „ 5-86 „ Árpa „ „ ,, „ „ „ 6-43 „ „ „ 7U8 „ Zab „ „ „ 6-44 „ „ „ 6'18 „ Tengeri és burgonyában a korai vetések fejlődöttebbek voltak a későieknél, melyeknek fejlődése a szárazság folytán fennakadt s habár a szeptember elején itt-ott jelentkezett esőzések, a késői burgonya további hanyatlását némely helyen feltartóztatták is, ezen esők már a szárazság folytán kényszerültén érni kezdett, késői tengeri termés hanyatlását meggátolni nem tudták. Ily körülmények között tengeri termésünket általában kielégítőnek, a burgonyatermést pedig közepesnek mondhatjuk, mely utóbbit kedvezőtlenül befolyásol azon körülmény is, hogy peronospora miatt sok helyen a burgonya jó eltarthatósága tekintetében is aggodalom támadhat. A fentebbiek szerint általában elég kedvezőnek mondható, s a jó árak folytán gazdaközönségünk érdekeit kielégítő termés viszonyok előnyeit azonban aggasztó mérvben csökkenti a tartós szárazság következtében előállott nagy takarmányszükség, mely nemcsak a rétek sarju termésének teljes megsemmisüléséből, de a mester-
