Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1907. (26. évfolyam 1-53. szám)
1907-05-23 / 21. szám
21. sz. 264 Somogyvármeg'ya Hivatalos Lapja. járva, meghatározott eladási hely nélkül űzött kereskedés értendő, Szigetvár nagyközség területén meg .-van tiltva. 2. §. Eme tilalom által az 1852. évi szeptember hó 4-én kelt házalási szabályok 17. §. összes pontjaiban, nem különben az eme §-t kiegészítő összes későbbi rendeletekben említett vidékek lakói részére biztosított jogok nem érintetnek. 3. §. Nem érintetnek eme tilalmi intézkedések által azok az iparüzők, kik a fennálló gyakorlat szerint, a házalva iparűzés folytatásában eddig korlátozva nem voltak, pl. a köszörűsök, üvegesek stb. 4. §. E szabályrendeletben megszabott tilalom a házalókat a községben tartani szokott vásárok látogatásában nem korlátozza, magától értendő, hogy azok, kivéve a 2. és 3. §§-okban említetteket, ily alkalommal is, csak a vásártéren hozhatják forgalomba. 5. §. A tilalmi intézkedések alul kivett házaló iparüzők azonban csak az esetben űzhetik a házaló kereskedést, ha házaló könyvüket Szigetvár nagyközség elöljáróságánál láttamoztatták. & 6. §. E szabályrendeletben felállított tilalom megszegése a házalási szabályok 19. §-a alapján büntetendő kihágást képez. Kelt Somogyvármegye törvényhatósági bizottságánab Kaposvárott, 1907. évi május 6-án tartott évnegyedes közgyűléséből. Kaposvár, 1907. május 21. Sárközy Béla s. k., alispán. II. További intézkedést igénylő, általános jellegű rendeletek. Hív. másolat 11821/1907. szhoz. 106. szám. Szobrot Thököly Imrének! A dicső szabadsághősök, kiknek drága hamvait a királyi kegy messze idegenből hazahozatta, immár hazai földben alusszák örök álmukat. Köztük van Thököly Imre, a „kurucz király“, ki végakaratához képest Késmárkon, a felvidék e „kulcsos városában“, annak evangélikus templomában talált nyugvóhelyet. Most, hogy Thököly Imre halóporát szent ereklyeként falaink között őrizzük, nem csak hő óhajtásunk, de úgy érezzük, tartozásunk is a nagy hős emlékével szemben, hogy itt e városban, hol egykoron bölcsője ringott, hol ősi vára most itt áll és a hol most hamvai is nyugosznak, dicső alakját hozzá méltó művészies alkotással, ércben örökítsük meg. A gyűjtés e célra minden felhívás nélkül az országos ünnepély lelkesítő hatása alatt máris megindult és az önként felajánlott adományok ma már tekintélyes ösz- szegre rúgnak. Ezen gyűjtés folytatása és sikeres befejezése végett alakult meg az alantirt bizottság. Véreink, magyarok! Késmárk város, bár falai, bástyái régen romba dőltek, most is kulcsos városa Magyarországnak, erős vára a magyar nemzeti szellemnek és nemzeti kultúrának. Hogy örökkön-örökké az is maradjon, állítsuk ide a város közepére őrtállónak Thököly Imre ércalakját, hogy a nemzet ellenségei e kulcsos városon, e végvidéken soha, de soha diadalt ne vehessenek. Ehhez kérjük testvéri segitségteket! — Adakozzatok Thököly Imre szobrára! Késmárkon, a Thököly-szoborbizottság 1907. évi március hó 21-ik napján tartott üléséből. A bizottság védnöke: Dr. Thaly Kálmán, a Szent István-rend kis- keresztese, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, országgyűlési képviselő stb. stb., Késmárk szab. kir. város díszpolgára. A bizottság diszelnökei: Burgyán Aladár országgyül. képviselő. Salamon Géza, Szepesvármegye főispánja. A bizottság elnökei: Dr. Neogrády Lajos, Szepesvármegye alispánja. Dr. Wrehovszky Ottó, Késmárk szab. kir. város polgármestere. Dr. Tátray Gergely, Szepesvármegye tiszteletbeli főorvosa, városi t. főorvos, a késmárki ág. hitv. evang. egyház felügyelője. Dianiska Frigyes a késmárki ág. hitv. evang. egyház lelkésze.
