Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1907. (26. évfolyam 1-53. szám)
1907-03-21 / 12. szám
12. sz. Somogyvármegye Hivatalos Lapja. 131 II. További intézkedést igénylő, általános jellegű rendeletek. Hivatalos másolat. 6002/1907. számhoz. — Kegyes Jóltevők! A szatmári ev. ref. egyházmegyébe kebelezett tiszabecsi gyülekezet nevében emeljük fel hozzátok esdő szózatunkat. Az 1907-ik év tavaszán — 42 ezer korona költséggel •— templomot kell építtetnünk, mivel a meglevő nemcsak Jiogy szerfelett szűk, de oly életveszélyesen rozzant, hogy hatósági bezáratása mindennap bekövet- kezhetik. Pénzünk — e nagy feladat megoldásához — nagyon kevés van. A hívek meghozták ugyan a maguk áldozatát, mikor tetemes építési közmunka teljesítésén kivül, mintegy 4000 korona önkéntes adományt gyűjtöttek maguk között s ezenfelül 2000 korona rendkívüli adót vetnek ki épitési célra; de mindez csekélység. Többre azonban már nem képesek, bármily hőn óhajtanák is, hogy mint eddig az egyház annyi viszontagságai között, soha nem akartak másokat segélykiáltásukkal terhelni, úgy most is Isten után, saját erejűkből építsenek az Urnák hajlékot. Nem említjük, a falusi gazdákra és szegényekre súlyosan nehezedő mezőgazdasági viszonyokat; nem szólunk a hívekre nehezedő aránytalan és magas egyházi adókulcsról ; nem soroljuk elő, hogy most két éve 2 uj harangot öntetett a gyülekezet, hogy a folyó évben történt határtagositás, a lel-készi lak megújítása, melléképületekkel ellátása mily tetemes rendkívüli kiadást okozott és az 1907-ik évben a lelkészi és tanítói lak, valamint az iskola újonnan leendő fedetése, úgyszintén az egyházmegyei hatóság által méltán szorgalmazott uj tanítói állás létesítése valóban mily aggódással tölti el a sokfélekép adóztatott népet. Még azt se beszéljük, hogy honját e hazában nem lelő szinmagyar nép helyét egyre-másra idegenek foglalják el. Csak azt hozzuk elő és ajánljuk a kegyes lelkek figyelmébe, hogy egyházunk — alig félszázada -— most már a 3 ik templomot kénytelen építtetni a Tisza-folyó féktelen áradatai miatt. Siralom volna részletezni, minő károkat tett e folyó egyházunk népének, mely nemcsak hogy a lelkészi, tanitói, iskolai lakásokat volt kénytelen ismét és ismét költöztetni, újra meg újra nagy megterheltetés árán vett telkeken építtetni s az ár ellen szüntelen védekezés munkáját folytatni le egész napjainkig, hanem a község tekintélyes része is uj faluba kényszerült telepedni. Nagyon könnyű elképzelni, mily óriási áldozatokat kívánt mindez. Megdöbbentők a tűz pusztításai is, de mennyivel kegyetlenebb a tűznél a viz, mely nemcsak a házat hordja el fejünk felől, de a drága házhelyet is. Nem csoda, ha gyülekezetünk tagjai Istennek ily megpróbáltásai után eladósodtak s még módosabb, törzsökös családok is . válságba sodródtak Mindezeknek okáért, alázattal kérjük mindazokat, kikben Mózes csipkebokraként lángol Istennek és embertestvéreinek szeretete, hallják meg kiáltásunkat s a mint gyülekezetünk még a legnehezebb időkben se dobta félre a kérőiveket és nem utasitá el üres kézzel a szükölködőt, usry ki-ki nyissa meg szivét és kezét vidáman s istenes célunkra sáforkodjék a nyert talentumokkal, egyúttal csatlakozzék lélekben azon hő fohászunkhoz, vajha teljesednék be uj templomunkra vonátkozólag Aggeus próféta jóslata: „Nagyobb lészen ennek a háznak a dicsősége, hogynem mint amaz előbbieknek dicsősége s e helyen adjon a seregek Ura békességet“ (Agg. 2,9). Az égi kegyelem nevében ismételjük kérésünket, ki jó és hatalmas, hogy az adakozásnak hasznát az adakozóra téritse, amint a költő is mondja a jótettekről: „Gyémánt tollal fényes kezében A jótett könyvében mennyégben Jegyzi az Urnák angyala.“ A tiszabecsi ev. ref. egyház megbízásából: Tiszabecsen, 1906. évi december hó 15. Gubacsi Gáspár, építtető gondnok. G. Szabó Mihály, lelkész. Hadi Gábor, presbyter. Moczok Bertalan, presbyter. (P. H.)
