Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1905. (24. évfolyam 1-52. szám)
1905-10-12 / 41. szám
392 Somogy vármegye Hivatalos Lapja. 41. sz. letet — összesitse egy-egy kimutatásba és azokat azonnal, de legkésőbb folyó évi október hő 30-ig a Légrády testvérek budapesti könyvnyomda céghez közvetlenül küldje be. Budapesten, 1905. évi október hó 2-án. Kristóffy s. k. 24489/1905. szám. Körrendelet Az anyakönyvi nyomtatványszükségletek bejelentése tárgyában. (Valamennyi állami anya könyvvezetőségnek.) Felhívom a czimet, hogy a f. évi 42. számú „Belügyi Közlönyében foglalt 104157. sz. belügyministeri rendelet értelmében szerkesztendő anyakönyvi nyomtatványszükségleti kimutatásaikat közvetlenül hozzám rögtön terjeszszék fel Kaposvár, 1905. október 9. Sárközy s. k. alispán. Hivatalos másolat. 23976/1905, számhoz. A lugosi ev. ref. egyháztanácstól. Áldozatra kész szerető szivek! Délmagyarországon, magyar vallásunk s magyar nyelvünk e végvidékén az őrálló helyek egymásután épülnek. Ott, hol a hajdan oly virágzó s életerős reformáció s magyarság védbástyái romokban hevertek, kövei mint élettelen kövek szerte szórva porladoztak s enyésztek, hitbuzgóságtól és honszerelemtől égő szivek, áldozatkész munkás kezek kezdték összegyűjteni, megépíteni újra e végvárakat, védbástyákat. Szeretetőkkel, lelkesedésükkel az élettelen kövekbe életnek lángját fuvallották, áldozatkész munkás tevékenységükkel a már élő köveket az evangélium és magyarság világitó tornyaivá emelték. Nagykikinda, Nagybecskerek, Temesvár e régen teljes fényben, messze földre világitó őrtornyok, ma már újra állanak, fényük mind nagyobb vidékre, mind több-több lélekbe veti sugarait, hogy mennyei és földi hazánk igaz szeretetének a szivekben lobogó lángjai ki ne aludjanak, hanem növekedést s táplálást vegyenek; Az a megbecsülhetetlen szolgálat, mit e végvárak ama két szent személynek: az Istennek és Hazának nyújtanak, bizonyítéka, hogy nem pazarolta, nem hiába adta az áldozatkészség s a munkás szeretet adományait, midőn ama végvárakat megépité újra! Magyar feleink! Hitsorsosaink. Édes hazánk és szetett egyházunk boldogságáért égő nemes szivek! Hallgássátok meg a mi szónkat is. Mi a magyarság szívevére, államépületének gerince, református egyházunknak mindig leghívebb fiai: a hivatalnok s tisztviselő osztály nem a múló lelkesedés szalmalángjától, hanem vallásunk s hazánk örökszerelmének lángjától hevítve s lelkesítve, egy uj végvárat, védbástyát, világitó tornyot, központot akarunk teremteni itt Lúgoson. Oh minek beszéljünk Ti néktek arról, hogy miért harcolunk, mit védelmezünk itt a végvárakban, kiket akarunk tömöríteni egy célért harcoló zászlók alatt?! A kinek ezeket beszélni és bizonyitgatni kell, az úgy sem ért meg s nem is segíthet minket! Mi csak jelentjük, tudtul, hírül adjuk, hogy az alapot megvetettük, a köveket hordjuk s egyházunk épületének falait századokra szólón felakarjuk emelni, az evangélium s a magyar szó zászlóját kitűzni, világitó fényét .meggyujtani! Áz igének kétélű kardja kezünkben, az édes magyar szó ajakunkon. O jöjjetek : támogassatok ! Az áldozatkészségben és munkás szeretetben mindenható hatalmának egy parányát helyezte Isten az emberi szívbe, hogy az ekképen teremteni tudjon, mint maga az Alkotó,, ki ily gazdagon megajándékozta Oh bizony nagy az áldozatra kész szerető szív! Óh „bizony mindenek felett nagy az Isten, ki a szívben ily csodásán működik. Az Ő dicsőségének lakóhelyéül, magyar nyelvünk kincses házául épületet akarunk emelni. Az államtól hosszabb idő alatt fizetendő tetemes összegért szereztünk alkalmas telket a város központján, hogy az ott építendő Istenháza vonzó erejével a sziveket összekösse, kifejezésre juttatván a szivünkben élő eszményt, másokat is megnyerjen annak s foglyul vigye őket az Ur Krisztusnak, az ő evangéliumának és
