Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1905. (24. évfolyam 1-52. szám)

1905-08-17 / 33. szám

XXIV. évfolyam. 33. szám. SOMOGYVARMEGYE HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden csütörtökön. I. Vármegyei szabályrendeletek és közérdekű határozatok. 344. kgy. 18040/1905. szám. Alispáni évnegyedes jelentés. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Előrebocsátásával annak, hogy a vármegye szeretett alispánja súlyos betegségé­ből már annyira felépült, miként maholnap teljes felüdülés céljából éghajlat változ­tatására is képes lesz, de énífíi az utóbbi indokból a közügyektől magát még egy ideig távoltartani kénytelen/lévén, helyette a lefolyt évnegyed eseményeit és a tett intézkedéseket a következőlJaeg terjesztem a tekintetes törvényhatósági bizottság elé. Mindenekelőtt meg kílLyemlékeznem azon rendkívüli súlyos csapásról, mely hazánkat József főherceg Qrjgászári és királyi Fenségének elhunytéval érte. Meg- mérhetlen a veszteség, melynek súlyát átérzi az egész magyar nemzet; — a sze­retetteljes részvét könye milliók szeméből fakad, mert a magyar földnek rajongó szeretete, a magyar nyelvnek zengzetes ismerete, nemzeti vágyaink teljes átérzése s a szegény nép iránt táplált testvéri szeretet temettetett el benne! Indítványozom, hogy a vármegye törvényhatósági bizottsága Őfensége elhunyta feletti mély fájdalmát jegyzőkönyvileg örökítse meg és a gyászba borult fenséges asszonyhoz hódoló részvétiratot intézzen. Megjegyezvén, hogy a boldogult főherceg ravatalára a vármegye mély fájdalma és részvéte jeléül koszorú helyeztetett s teme­tésén főispán ur vezetése alatt küldöttségileg vett részt. Fájdalommal bár, de ezúttal meg kell emlékeznem azon nagy veszteségről is, mely vármegyénket egyik vezérférfia báró Inkey Istvánnak szintén ezen évnegyed­ben történt elhunytával érte. Mert a megboldogult, mint egyike a vármegyei legtöbb adót fizetőknek nemcsak közszeretetben álló tevékeny tagja volt a vármegye tör­vényhatósági bizottságának, de e mellett évek során át a vármegye közönségének bizalmából a közigazgatási bizottságnak is mindenki által igaz tisztelettel körülvett lelkiismeretes, buzgó tagja volt. Ugyancsak ezen évnegyedben jobblétre szenderült vármegyénk egy másik sze­retett fia is Szalay Ágoston vármegyebeli földbirtokos s a törvényhatósági bizottsá­gának hosszú évek során szintén virilis tagja, ki bár kir. törvényszéki, illetve tábla bírói minőségben más vármegye területén szolgálta hazáját, mégis kedves szülő­vármegyéjének mindig hű bajnoka és tántorithatlan híve volt. Végül fájó szívvel jelentem be tiszttársamnak, dr Roboz Zoltánnak, a vármegye szeretve tisztelt nagy képzettséggel birt levéltárnokának f évi. julius 24-én történt el­hunytál, ki roncsolt egészségi állapota dacára is, azt mondhatni elhalálozása napjáig, tiszti kötelmeinek mindig lelkiismeretesen megfelelni iparkodott, sőt a vármegyei gazdasági egyesületnek is éveken át tevékeny titkárja volt. A vármegye soha nem szűnő szeretete kisérje és az Eg áldja vármegyénk halottjainak porait! Indítványozom, hogy a törvényhatósági bizottságnak a megboldogultak elhunyta feletti fájdalma jegyzőkönyvbe iktattassék s azok gyászoló családjaihoz részvétirat intéztessék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom