Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1904. (23. évfolyam 1-52. szám)
1904-02-04 / 5. szám
5. sz. 42 Somogy vármegye Hivatalos Lapja. állásra Scy Oszkár és dr Percei Győző tb. szolgai)Írók választattak meg. — Utóbbi két szolgabirónak járásokba való beosztása iránt később fog intézkedés tétetni. Kaposvár, 1904. évi február hó 3. Alispán helyeit: Gabsovits s. k., főjegyző. V. Pályázatok, hivatalos hirdetések és körözvények. Hivatalos másolatnak másolata. Elkobzantló nyomtatványok. Kir. főügyészség Pécsett. Másolat. 173 fii. 1904. szánthoz. A maroavásárhelyi kir. törvényszék vizsgálóbirájától 243/vb. 1904. sz. A marosvásárhelyi kir. törvényszék vizsgálóbirája a maros vásárhelyi kir, ügyészségnek 296/kü. 904. sz. a. kelt indítványa folytán, melyet „Hóra, Closka, Crisáni“ cimíi oláh nyelvű, Bibliotéka Saraga jelzővel J. P. Florntin szerzőtől származó, 18., 19. számát és 50. báni értékkel a könyvborítókon megjelölt könyvnek lefoglalása és zár alá vétele végett emelt, — következően végzett. A kir. ügyészség indítványához mellékelt Bibliotéea Saraga, Hóra, Closka, Crisani, de J. P. Florantin, No. 18. cs Itt. Pétül 50. báni „feliratú külső címlappal és Mártimé Fransilvanie Hórea Closka Risani Mivela originala istorica (Dupa Actelle historice publikate de A. Papiss, A. Odobescu. N. Desu siánu si laritisi) de J. P. florentin editia II-a editura sibrariti Scoalelor Fratu saraga jasi“ bele címlap felirattal biró, oláh nyelven kiadott történeti elbeszélés jelzővel ellátott 158 oldalra terjedő könyvek, mely 16, 17, 20, 28, 36, 37, 38, 39, 42, 51, 53, 56, 57, 58, 71, stb. lapjain a következőket Írja. De a magyarok azt szereték volna, hogy jól éljenek, anélkül hogy dolgozzanak, mi dolgozunk az ő részükre is mint valami rabok. De nem hajthattak rabságra. Ezért kezdettek rendre mindenféle hitvány kötekedésekkel nyomni, igy vették el földeinket, átalakítva minket lassan-lassan jobbágyakká az az rabokká, hát ezután megszelidültek-e a magyarok? nem fiam, sőt még vadabbakká lettek, amennyiben csontjainkból még velőnket is kiszárították, kiégették keblünkből lelkünket. Erdély hitvány tyránussai tőlünk való félelmükben reszkettek, ezért alkottak törvényt, amely szerint minket csak rabjaiknak tekintettek, őrdöngős törvényeik csak raboknak neveztek, azt rendelvén, hogy mindnyájunkat megöljenek, sőt a hegyeken túli testvéreinket is vajdájukkal és királyukkal együtt. Egy megölt román fejéért 40 fit fizettek, nem ölnek meg azonban mindnyájunkat, csak azért, hogy legyen ki dolgozzék számukra, mint a barom és azután kényszerítenek, hogy 4—5 napot dolgozzunk minden héten feleségeinkkel együtt, sőt egyesek mint Macskásy és mások arra kényszerítik a szegény oláhot, hogy hét mind a hat napján neki dolgozzék, templomainknak helyet nem adnak és papjainkat arra kényszerítik, hogy a kutyáikat őrizzék és egyház fiainkat, akik a nép javára jogokat kértek, addig verték, inig meg nem haltak, a magyar nemesek úgy kínozzák az oláhokat, mint egy nyáj rabot. Hóra és Closka a románok érdekében Mária Terézia királynőhöz mentek, ki őket jóságban fogadta s parancsot adott Eszterházynak,
