Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1903. (22. évfolyam 2-53. szám)
1903-02-19 / 8. szám
22-lk évfolyam. Kaposvár 1903. február 26. 9. sl HIVATALOS LAPJA. Megjelen minden oiOtörtOkön reggel. Felelős szerkesztő és laplulajdonos: Roboz István || Kiadó : Hagelman Károly. íJaBöI. kgyaz. Alispánl évnegyede« Jelentés. Tekintetes törvényhatósági bizottság I A lefolyt évnegyedről (örvény- és szabályrendeletünkben előirt jelentésemet ismét) a törvényhatóságot ért veszteségek bejelentésével kell kezdenem. Nagytiszteletü Körmendy Sándor hedrahelyi ev. ref. lelkész, dunántúli egyháskerüleíi főjegyző, törvényhatósági bizottsági tag folyó évi ja uár 6-án jobblétre szenderfilt. Kétségtelen, hogy tevékeny életpályáján szép kort ért el s igy a gondviselés végzésében meg kell nyugodnunk ; azonban halálával nagy veszteség érte úgy a törvényhatóságot, mint a közéletet, főként pedig az ev. ref. egyházat. Közhasznú működésének egyes fontosabb adatai : a csurgói ev. ref. gymnasium nagyrészben neki köszönheti, hogy főgymnasiummá szervettetett s mint ilyen, oly mértékben föllendült, hogy hazánk egyik legkitűnőbb közép tanintézetének nevezhető. Ö szervezte a horvát-szlavonországi ev. református missiót ; a kaposvári ev. ref. egyház neki köszönheti megalakulását. A közoktatás és népneve- és terén hervadbatlanok érdemei; ő volt úttörője a magyar ev. reformátusok által később általánosságban elfogadott népnevelési rendszernek Mint országgyűlési képviselő több czikluson át képviselte a kaposvári és csurgói kerületeket. Magas kora daczára mindvégig Qgybuzgó, szorgalmas látogatója volt a törvényhatósági közgyűléseknek, annak tárgyalásain mindig élénk részt vett ; sok hasznos és üdvös intézkedésnek lelkes kezdeményezője, indítványozója volt ; — szóvol halálával egy tevékeny élet világa aludt ki. 8chw rcz Samu ügyvéd törvényhat. bizottsági tag halálával szintén epy hasznos tagját vesztette a közélet; a megboldogult nemcsak mint volt izr. hitközségi elnök, hanem* mint törvényhatóság bizottsági tag is, mindig élénk résztvett a közügyekben. Indítványozom, hogy elhunytak feletti gyászban a hátragyott nagyszámú rokonsághoz csatlakozva, emlékűket, jegyzőkönyvbe iktatni és a gyászoló özvegyekhez részvétiratot intézni méltóztassék. Folyó év január 1-ével közigazgatásunk terén oly nagyfontosságu, lényeges változások állottak be, hogy azokat általánosságban megemlíteni már itt is kötelességemnek ismerem ; de annak egyes fontos részei, melyek törvényhatósági intézkedést igényelnek, még külön a tárgysorozat folyamán fognak a tek. közgyűlés elé terjesztetni. Első sorban a ll7,000|902. számú belügyministeri körrendeletét kell megemlítenem, mely a vármegyék pénztári és számvevőségi teendőinek ellátásáról szóló 1902. évi III. t.-cz. életbeléptét I9O3. évi jan. 1-jóre kitűzvén, — a vármegyei központi és gyámpénztft- raknak, a számvevőségi ügykezelésnek állami kezelésbe való átadása és átvétele tárgyában intézkedik. Ezen rendeletből kifolyólag már a múlt novemberi közgyűlésen méltóztatott két bizottsági tag urat a pénztárak átadására hivatott bizottságban való közreműködésre kiküldeni. Az átadás folyó hó iO-én befejeztetett ; minden kifogástalan rendben találtatott, semmi észrevétel, avagy hiány nem merült fel; azátadolt köz- és gyámgondnoksági vagyon 6181,353 kor. 28 fillért less ki ; az átadási, illetve átvételi jegyzőkönyvek ide vonatkozó jelentésem mellett lesznek a tárgysorozat keretében előterjesztve. Az idézett I9O2. évi III. t.-cz. további folyomá- nyaképen érkezett még következő három belügyminis- teri rendelet, úgymint : a 121,000|190a. számú a vár- megyei pénztári teendőknek a kir. állampénztárak adóhivatalok) által való ellátásáról, — a l22,000|99a. számú a m. kir. pénzügyigazgatások mellé rendelt számvevőségek által állandó vármegyei központi számvevői szolgálat tárgyában, és a 123,000)902. száma a vármegyei gyámpénztáraknak a kir. állampénztá- rakban (adóhivatalokban) való kezeléséről,azárvapéniek gyümölcsöz tetőséről és a gyámügyi számvitelről. A számvevőségnek a vármegyéhez, illetve alispánhoz való viszonya tekintetében azonban a számvevőség főnöke részéről lényeges nézeteltérés merülvén fel, e részben kénytelen voltam a nagyméltóságu m. kir. belügyminister úrhoz fölterjesztéssel élni, melyet a tárgysorozat folyamán vagyok bátor bemutatni. Nemkülönben fölterjesztést intéztem ugyanoda a kir. pénsügyigazgatóságnak, illetve számvevőségnek a helybeli távbeszélő állomás utján a vármegyei székházzal, illetve hivatali helyiségemmel való összeköttetése iránt. Az egysserűsitési törvényből kifolyólag kibocsátott belügyminiszteri rendeletek második sorozataképen következők érkeztek meg úgymint : a 124 O00|90a. számú, mely általánosságban az ügyviteli szabályiatok kibocsátásáról szól ; — a 125,000/902. számú a vármegyei ügyviteli, a 126,000/902. számú a községi és körjegyzői, az l27,000|902 számú a közigazgatási bizottságok ügyviteli, a i28,000/902. számú a gyámügyi ügyviteli szabályzatokról az árvaszékek részére — és as l29,000|902. számú a gyámügyiekről a községek és járások részére. A felsorolt -ügyviteli szabályok közigazgatásunkat
