Somogyi Hírlap, 2018. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
2018-01-13 / 11. szám
folytatás az 1. oldalról | helyőrség Stróbl Alajos Arany János-műemlékének fő alakjai egy somoskői restaurátorműhelyben töltik a telet Fotó: Kurucz Árpád A Magyar Tudományos Akadémia már a költő halálát követő napokban kezdeményezte a szoborállítást, pár hónap alatt össze is gyűlt az ehhez szükséges anyagi fedezet, illetve alakult egy szoborbizottság, melyben a kor kultúrájának és politikájának meghatározó személyiségei mellett a Hírlapírói Egyesület három tagja is helyet kapott. Az újságok pedig rendszeresen beszámoltak a szoborbizottság üléseiről, döntéseiről, így nemcsak a jegyzőkönyvekből, de a korabeli sajtóból is megismerhető az az évekig elhúzódó vita, amely a szobor helyének kijelöléséről szólt, és olykor a lapokban megjelent beszámolók egy-két részlettel gazdagabbak is, mint a bizottság hivatalos jegyzőkönyve. Több mint három évig tartó vitát követően sikerült megegyezni abban, hogy a szobor a Magyar Nemzeti Múzeum palotája elé kerüljön, és 1886. július 5-én kiírták a pályázatot, mely megszabta, hogy a szobrászművészeknek'Aranyt „férfikora teljében, élethű hasonlatossággal, egyéniségének lehetőleg találó kifejezésével, ülő alakban” kell ábrázolniuk, míg a „talapzatot a költő epikai tárgyú műveiből merített féldombormívű ábrázolatok vagy egyéb szabadon álló alakok díszíthetik”. Látható, hogy a megrendelőnek határozott elképzelése volt arról, milyen emléket szeretne állíttatni a költőnek. Az pedig a kor egyik áldása lehetett, hogy akkoriban nem volt divat emiatt ízlésdiktatúrát kiáltani, hanem minden művész a maga tehetsége szerint nekilátott a kijelölt feladat teljesítésének. A kiírt határidőre tíz pályamű érkezett be, kilenc szobrásztól. Az első díjat - heves vita árán - Stróbl Alajos tervének ítélték oda, a második és harmadik díjat viszont a kor másik nagy mestere, Zala György kapta, aki egyedüliként két tervvel is pályázott. A beadott tervek vagy megsemmisültek, vagy lappanganak, a történész az újságban megjelent képek alapján tudta megvizsgálni ezeket. Kiemelte, hogy Zala volt az egyetlen, aki Arany alakját nem egy magas talapzatra helyezte, hanem alul, egy alacsony alappilléren nyugvó székre ültette, fölötte pedig egy magas oszlopon lebegve Géniusz látható, amint a költő fölött koszorút tart. Többen méltatták Zala egyedi látásmódját, Stróbl tervének Toldi mellékalakja viszont csodálatot váltott ki a bizottság tagjaiból. Újabb - immár meghívásos - pályázatot írtak ki, amelyen már csak Stróbl és Zala versengett. Ezt a lehetőséget Stróbl használta ki jobban: figyelembe vette a tervét ért bírálatokat, sok helyen tökéletesítette a művet. A második fordulóból már egyértelműen ő került ki győztesen, és hozzáláthatott a terv megvalósításához. A sajtó figyelemmel kísérte a műtermi munkát is, rendszeresen tudósított arról, hogy halad a mester az emlékmű elkészítésével. Először a lanton nyugvó turulmadár, majd a szobor fő alakja készült el. Stróbl Arany arcának megformá-. lásához Izsó Miklós portrészobrát, valamint a költőről készült fotókat tanulmányozta. Az pedig tavaly derült ki - Debreczeni-Droppán Bélának a Honismeretben közölt tanulmánya után -, hogy a költő alakjának megalkotásához is modellt használt a mester. Egy néni kereste meg a történészt azzal, hogy a családi legendáriumuk szerint az ő dédnagyapja ült modellt Stróblnak az Arany-szobor főalakjához. AToldi-mellékalakot nemcsak alkotója, hanem a szakma és az utókor is a legjobbnak tartja. Stróbl ennek megformálására áldozta a legtöbb energiát, láthatóan ez a kihívás inspirálta őt leginkább. A szobrász fia, Stróbl Mihály édesapjáról írt, A gránitoroszlán című könyvében megemlékezik erről a munkáról: „Először édesapám a hatalmas termetű Pékár Gyulát [a későbbi neves politikust] kérte meg modellülésre. Pékár azonban önelégülten, izmait megfeszítve olyan pózokba helyezkedett, hogy Stróbl Alajos, aki hiába kérte a természetes, általa diktált pozitúra felvételére, végül is elunta a dolgot, és a második ülés után megköszönte Pékár fáradozásait.” A szobrászművész barátja, Justh Zsigmond író Békés megyei birtokán, Szentetornyán egy kis színház működött helyi parasztokból álló társulattal. Ebben a színjátszócsapatban figyelt fel Stróbl arra az ősmagyar típusú férfire, akinek fejéről rögtön kisvázlatot, majd egy portrészobrot készített. Tehát egy egyelőre ismeretlen, békés megyei férfi arcát őrzi Toldi szobra. Talán még nem lehetetlen, hogy ugyanígy egy családi legendáriumban átörökített élménybeszámoló útján kiderüljön, ki volt az, akinek tekintetét százhuszonöt évvel ezelőtt ily módon örökítette meg a szobrász- művész. Mint ismert, Toldi alakjához Porteleky László vívóbajnok, akkor negyedéves joghallgató, és a Magyar Athletikai Club számos atlétája ült modellt, a hiteles ábrázolás érdekében pedig Stróbl egy vassarkantyút és egy buzogányt is kölcsönzött mintaként a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából. A Toldi szerelmét, Piroskát ábrázoló szoborhoz pedig a kor ismert szépsége ült modellt, ő a múzeumalapító Széchényi Ferenc gróf dédunokája, a legnagyobb magyar unokája, Széchényi Alice. A talapzat megtervezésébe és kivitelezésébe Stróbl Schickedanz Albertet, a Szépművészeti Múzeum későbbi tervező építészét vonta be. Az 1893. május 14-én, nagyközönség előtt tartott avatóünnepség óta csak kisebb javításokat végeztek a szobron, ugyanis a világháborúk és az 1956-os forradalom idején is több lövedék eltalálta, ezért a talapzaton és a szoboralakokon apróbb kiegészítésekre volt szükség, de átfogó restaurálást még sosem végeztek rajta. Azonban tavaly szeptemberben Stróbl Alajos szobrát elmozdították a helyéről, daruval emelték a magasba a gondosan megformált alakokat, majd egy teherautó platójára kötözve Toldi, Piroska és Arany János szobra kigördült a Múzeumkert kapuján. Az Arany János születésének 200. évfordulójára meghirdetett emlékév, valamint a Múzeumkert rekonstrukciójának részeként ugyanis a 125. évfordulóra megújul a műemlék, a Forgax Kft. restaurálja. A bronzszobrokat Nógrád megyébe szállították, és a magyarszlovák határ mellett, a somoskői vár lábánál, az alvállalkozó Háromszobrász Kft. somoskői műhelyében tisztítják meg őket a rájuk rakódott szennyeződésektől. Ottjártunkkor a dabasi Krisztus király kápolna tetejére tervezett Krisztus-szobor szomszédságban láthattuk Arany és Piroska szobrát, Toldi pedig már a szemközti havas domboldalon ülve, immár megtisztulva, lakkozásra várt. Bobály Ádám restaurátor kérdésünkre elmondta, hogy a Nemzeti Múzeum úgy döntött, maradjon meg a szobrokon a patina, ezért a tisztítás vízzel, majd finomszemcsés szórással szódabikarbónával történik. Toldi szobrának lepuco- lásához egy tonna szódabikarbónát használtak fel, ugyanennyire lesz szükség Piroskáéhoz is, míg a méretesebb Arany János-alak tisztításához már másfél tonna szódabikarbónát készítettek elő. Az alakokat nem bontják meg, Arany szobrát a zárkővel együtt szállították el restaurálni, tehát nem lehet beléjük látni, de tervezik, hogy endoszkóppal megvizsgálják Arany szobrának belsejét is, mert ha a mester helyezett el időkapszulát a szoborban, vélhetően a főalakba tette. Várhatóan március elejére Stróbl Arany János-szobra a mellékalakokkal együtt visszatérhet a fővárosba, a megtisztított talapzatra, és további évszázadokon át a Múzeumkert éke marad. »
