Somogyi Hírlap, 2018. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

2018-01-13 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 2. szám

2018. JANUÁR 13., SZOMBAT SZTÁRVILÁG 11 Medveczky Ilona: „Mindig az apámnak akartam bizonyítani” Arra vágyott, hogy szeressék Háromévesen már primadon­nának készült Medveczky Ilo­na. Kicsi lányként reggel hat­kor kelt, éjfélkor ért haza, így végezte el a Balettintézetet. Alapítója volt a híres Pécsi Balettnek, majd a revüszínpa- dok dívája lett itthon és kül­földön az érdemes művész. Hot!-interjú- Sosem titkolta az életkorát: 1941-ben született. Emlékszik valamire a háborús időkből?- Hároméves koromtól min­denre emlékszem. Az első bor­zasztó kép az, amikor egy orosz katona ráfogott egy puskát a 210 centi magas apámra. A Mun­kácsról áttelepült szomszéd mentette meg: elmondta, a keki ing a szomszédján nem katonai viselet. Anyámat el akarták vin­ni „krumplit pucolni” a katonák- a szomszéd pincében betegen fekvő 12 éves fiú ágyába bújt be, így maradt velünk. A harma­dik kép az, amikor bombázás után apám felkapott, egy vastag pokrócba burkolt, és körülöt­tünk minden égett: a Pongrácte- lep, a Gázgyár, a sínek környé­ke... 195ó-ban kamasz lányként apámmal kimentünk a Baross térre: halott emberek, elpusztult lovak voltak mindenfelé, egy gö­dörbe dobálták és mésszel leön- tötték őket - pokoli kép volt.- Apás vagy anyás gyerek volt?- Egyértelműen apás. Ami­kortól a Balettintézetbe jár­tam, már csak a bokszolás ment anyámmal. Bohém, túl­fűtött, asztal tetején táncoló, a percnek élő, nagyszájú nő volt, De a balettruhámat mindig ki­mosta, kivasalta.- Fiatal szülők gyereke volt?- Tervezett gyerek voltam. Apám azt szerette volna, ha március 1-jén szülétek meg, 4-én jöttem a világra. Anyám 24, apám 28 esztendős volt. Láncdohányosok voltak, egy nap elszívtak három doboz Munkás cigarettát is fejenként. Apám 63 éves korában ment el. „Még babám sem volt”- Aprócska lányként hogyan bírta azt a fegyelmet, fizikai megterhelést, ami a Balettinté­zetben várta?- Nyolc-tíz éves koromban már apródként Lohengrin pa­lástját tartottam az operaház­ban. Éjfél volt, mire hazaér­tem, egyedül. A francia ide­genlégió semmi volt ahhoz ké­pest, ahogy minket kezeltek. Elindultam reggel egy teával, pirítóssal, az intézetben kap­tunk ebédre valami mócsin- got. Otthon általában papri­kás krumpli vagy grízes tész­ta várt. Amit nagyon szeret­tünk, az a napi égy pohár tej és a Sportszelet volt - nehéz tes­ti munkát végzőknek tartottak minket, növendékeket. Foly­ton éhes voltam, a pad alatt rugdostam Vörös Boldizsárt meg Esztergályos Cili bátyját, Károlyt, hogy adják nekem az uzsonnájukat. 12-13 éves bak­fisként pedig, amikor már La­cikával, az első szerelmem­mel andalogtunk, vettem va­csorára tíz deka franciasalátát és, egy zsemlét, és amíg elér­tünk az Erkel Színházhoz, azt vacsoráztam. Viszont kaptam a statisztálásért esténként 11 forint 50 fillért; összegyűjtöt­tem, abból vettem anyámnak ajándékba egy csipkefüggönyt meg egy villanyvasalót.- Tudta, hogy szegény család­ban él?- Anyám a halálos ágyán árulta el, hogy apai-anyai ágon nemesek vagyunk. Nem iga­zán éreztem a szegénységet, de azt átéltem, hogy még ba­bám sem volt, amíg egy szom­széd kislánytól nem kaptam, aztán a keresztanyám egy kis- mackót ajándékozott nekem.- Volt valami öröm ebben a gye­rekéletben?- Tizenkét tárgyunk volt. Ta­nulni nem tanítottak meg: be­bifláztam mindent. Ha bele­kérdeztek, nem tudtam foly­tatni a szöveget. Sírva kértem a tanárokat, hogy hagyjanak folyamatosan beszélni. Na­gyon szorgalmas voltam, én lettem a legjobb spiccelő, for­gó, ugró. És leérettségiztem, elég jó eredménnyel. „Maga egy sztár!”- Az opera ház nem szerződtette sem önt, sem az osztálytársait. Pécsre mentek, és ott megala­pították a balettet.- Aczél elvtárs azt mondta, hogy nem csak Pesten kell a kultúra. Öten kezdtünk ott az osztályból, Eck Imre mindenkit beosztott a tánckarba. Ezt nem akartam tudomásul venni. Azt mondtam neki, hogy szép volt, jó volt az első év, de két dudás nem fér meg egy csárdában, elmegyek. Ehhez az is hozzá­járult, hogy Blumenthal Antal meglátott, és azt mondta: „Ma­gának nem itt a helye, maga egy sztár!” És vitt Budapestre, Somogyi Jenőhöz, a Pannónia vállalat vezérigazgatójához. Ha­marosan több helyen léptem fel egy este: az Éden bárban, a Tar­ka Színpadon, a Moulin Rouge­ban, a Casanovában...- Hogy lett ebből európai kar­rier?- Meglátott egy impresszá­rió Kelet-Berlinben, aztán Lip­csében léptem fel, majd Ürmö- si József csapatával a nyugati oldalon. Amikor New Yorkban készültem fellépni, akkor disz- szidáltak Barisnyikovék. Őket látva azt mondtam magamnak: „Na, felakaszthatod a spicc-ci­pőt...” És távoztam Las Vegas- ba, San Franciscóba.- Soha nem fordult meg a fejé­ben, hogy külföldön marad?- Itthon akartam megmutat­ni, ki vagyok. Mindig az apám­nak akartam bizonyítani. „Sosem én választottam”- Sok magyar filmben játszott. Kit tartott a legtöbbre azok kö­zül, akikkel együtt dolgozott?- Várkonyi Zoltánt a történel­mi filmjeivel, meg Hildebrand István operatőrt, aki félig-med- dig plátói szerelmem volt, de amikor azt mondta, hogy azt veszi el feleségül, aki előbb szül neki gyereket, lemondtam róla a vetélytársnő javára.- Sok férfi vette körül. Volt vala­ha igazán szerelmes?- Lacikába, az első szerel­membe igen. Sosem én vá­lasztottam - engem választot­tak a férfiak. Szerettem Blu- mit, akit Andinak hívtam. Hu­szonöt évig éltem együtt Nagy Richárddal. Ignácba, a nyugat­német harisnyagyárosba, aki­től a házam kaptam, nem vol­tam szerelmes. A sors különös fintora, hogy végül egy inter­neten ismerkedő pszichopatá­ba szerettem bele; szerencsére már elmúlt.- Mire vágyott az a kicsi lány, aki háromévesen elhatározta, hogy primadonna lesz? Elérte az álmait?- Szakmailag, amit lehetett, elértem. Én arra vágytam, hogy szeressenek. A szüleim képte­lenek voltak kimutatni az ér­zéseiket. Ilyen volt Richárd is. Egyedül a keresztmama - aki­től a mackómat kaptam - szere­tett úgy, hogy éreztem is a sze- retetét. Csákányi Eszter legendás apukája aggódott a lányáért ELISMERÉS Csákányi László és Eszter kapcsolata legen­dás; amíg élt a közönségked­venc színész, rengeteget bo­londoztak, humorizáltak ket­tesben. Csákányi Eszter ön- törvényűsége már kiskorá­ban megmutatkozott, és ez igencsak tetszett az édesap­jának.- Apám nagyon bírta, hogy én elütöttem az átlagtól - emlé­kezett a Kossuth-díjas művész­nő huszonöt évvel ezelőtt el­hunyt édesapjára, akit pályája elejént megaláztatás is ért, így eleinte féltette a lányát a válasz­tott hivatásától.- A szüleim mindig hagy­ták, hogy más legyek, nem volt rám kényszerítve soha semmi. Apám sokat dolgozott, keveset volt velünk odahaza. Amikor nappal aludt, lábujjhegyen kel­lett járkálni, erre anyám és a ve­lünk élő nagyanyám vigyázott. Olaszos családként sokat civód- tunk, ám a szívünkben mindig imádtuk egymást. Apámnak az a fajta játékossága, hogy szere­tett mindenből viccet csinálni, otthon is működött. Hogy Zsu­zsi nővéremmel azért legyen előttünk némi tekintélye, néha szigorú is próbált lenni, de a be­ígért pofonokból sose lett sem­mi - tette hozzá a színésznő. Csákányi Eszter szerint szív­melengető báj és játékosság jel­lemezte leginkább az édesapját. Amikor azonban a lánya - már színészként - a nyakára járt pénzért, Csákányi László meg­mutatta a keményebb oldalát is.- Nem vettek fel a pesti Szín- művészetire, lementem hát Ka­posvárra, húsz csodás évre - mondta a színésznő. - Csak ezernyolcszáz forint volt a kez­dő fizetésem, és rezsi helyett sokszor inkább ruhákra szór­tam el a pénzt. Ha ilyenkor kér­tem apámtól, végig kellett hall­gatnom, hogy minek költők eny- nyit, miért nem spórolok, de a végén mégis mindig adott. Ami­kor beteg lett, és a halála előtt rengeteget beszélgettünk, egy­szer elárulta azt is, hogy min­dig tudta, amikor ruhát vettem, de, mondjuk, fotelt hazudtam helyette - ecsetelte az Örkény Színház tagja. A színész kezdetben aggó­dott a lánya miatt, aztán ami­kor már látta színpadon játsza­ni, megnyugodott; boldog volt, hogy ilyen bátor, és becsülte a kitartását.- Nem volt rest párszor le­autózni Kaposvárra, és később a pesti előadásaimat is mind megnézte. Teljesen más műfaj­ban játszottam, mint ő, de tud­ta, hogy értékes az is, amit én csinálok, csak szembe sosem dicsért. A hetvenedik születés­napján tévéinterjúban kérdez­ték, milyen színésznek tart en­gem. Akkor kedvesen elmoso­lyodott, és azt mondta: „Eszter, az jó...” Ennél szebb elismerést nem kaphattam - magyarázta a művésznő. Hot! Kulka nála bulizott Csákányi Eszter sok éve tart néhány ka­rácsonyi hagyományt: december 24-én délelőtt mindig kimegy a szülei sírjá­hoz, éjjel pedig a legközelebbi bará­taival bulizik.- Tizenegy órára jönnek hoz­zám, javarészt színészkollé­gák, nagyon bizarr társa­ság. Ilyenkor megajándé­kozzuk egymást, jókat eszünk-iszunk, dumá­lunk, csak hajnali négy- kor-ötkor megy haza a banda. A tavalyit Kulka Jancsi kihagyta, ezért is örült úgy mindenki, ' hogy idén már újra ve­lünk volt. Nem kellett a jobb osztályzat Csákányi László a színházi és filmes szerepei mellett sokat t szinkronizált: Flinstone Frédi, Foxi Maxi, Mikrobi, a Lúdas Ma­tyi Döbrögije és a Vukban Karak is az ő hangján szólalt meg. Eszter gyerekként mégsem kovácsolt előnyt magának abból, hogy az édesapja híres művész. s- Apám sose járt szülőire, pedig boldogan fogadták volna. A töritanárom negyedik gimiben felajánlotta, hogy ha apám j fellép a banketten, hármast ad. De erről szó sem lehetett, hát I ezért lettem kettes. Iái,' mJ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom