Somogyi Hírlap, 2018. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
2018-01-06 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 1. szám
g INTERJÚ 2018. JANUÁR 6., SZOMBAT Szőke Mátyás Nagy kerülővel, borászcsaládból előbb gépész, majd borász lett. Negyven év munkáját ismerték el Az év bortermelője címmel. Örülne, ha a Mátrai borvidéknek legalább annyi figyelmet hozna a díj, mint a borászatuknak. Fotok: MTI Szőke Mátyás igazi borászcsaládból származik. A Mátrában generációkra visszamenően foglalkoztak felmenői a bortermeléssel, a kommunizmus idején azonban mindenüket elvették. Amikor lehetőség volt a kárpótlásra, nem is volt kérdés, hogy visszaszerzi, ami a családjuké volt. Szülei és nagyszülei emlékére alapított borászatot, kitartó erőfeszítéseit most a szakma a legrangosabb borászati díjjal ismerte el. Fábos Erika- Harmadszor került a legjobbak közé Az év bortermelő- je-választáson. Azt olvastam, két napot gondolkodott, mire elfogadta a jelölést. Miért?- Azért, mert ugyan nagyon megtisztelő egy ilyen elismerés, de nem vagyok már fiatal, és egy ilyen díj helytállást is igényel. Érdeklődést, rendezvényeket, elfoglaltságot jelent, mi pedig egy családi cég vagyunk, a munkától veszi el az időt. El kellett dönteni, ha kell, tudjuk-e vállalni az efféle felhajtást. Végül azért vállaltam a jelölést, mert átgondoltam: ha én nem, ki lehet erről a borvidékről, aki megkaphatja ezt az elismerést? Sajnos azt kell mondanom, nincs kilátásban a közeljövőben senki. Ezzel együtt azt érzem, hogy egy ilyen díj arra is alkalom, hogy ne csak a mi pincénk, de az egész borvidék iránt felkelthessük az érdeklődést, hogy beszéljenek rólunk, hogy aki nem kóstolt még mátrai bort, most megtegye. Mátraaljáért mentem bele, hogy ezáltal is ismerkedjenek velünk. Az itt termett borok minősége alapján sokkal nagyabb hírneve kéne legyen a borvidékünknek.- Ön az első, akinek sikerült a Mátraaljáról eljutni idáig. Mitől van hátrányban ez a borvidék, Eger vet rá túl nagy árnyékot?- Ha meg még hozzátesz- szük, hogy a mi borvidékünkön van a legnagyobb szőlő- terület az országban, még inkább érthetetlen, hogy nem ismertebb ez a borvidék, igaz? Kétségtelenül Egernek nagyobb a hírneve, ami elvonja a figyelmet rólunk. A bikavér mindig híres bor volt; igaz, adódott egy időszak, amikor inkább a meny- nyiségre tevődött a hangsúly, és nem a minősége miatt emlegették. Ez azonban mára megváltozott, és erősíthetnénk is egymást, egy hétvégén itt akár két borvidéket is végig lehetne kóstolni. De ennél nagyobb az átka a kommunizmusnak. Itt sokaktól elvették a pincéjüket, derékba törték a gazdaságukat, és csak nagyon kevesen mertek újra belevágni, hogy felépítsék kínkeserves munkával, ami a bortermeléshez kell. Végigkínlódták a szövetkezeti időket, és mire lehetőség nyílt rá, már nem volt lendület és hit egy ekkora munkához. A többség úgy gondolta, egyszerűbb, ha csak szőlőt termel, borászattal nem foglalkozik. A Mátra- alján megtermett szőlő nagy részéből Egerben és Szlovákiában lesz bor. Szüret idején itt annyi a kamion, mint egy ipari parkban. A változás is érezhető persze. Az elmúlt években megnőtt az érdeklődés irántunk, és a borvidéken is megvan már az a szemlélet, ami az igényes, hosszú távú munkálkodás feltétele, de sokat kell még dolgoznunk azért, hogy elismert legyen ez a vidék. Az év bortermelője díj is annak a visszaigazolása, hogy jó úton járunk. Úgy gondolom, ezzel nemcsak az én életem munkáját, de a borvidék értékeit is elismerték.- Önnek a borászat előtt volt előző élete is, sikeres cégvezetőként és gépészmérnökként munkálkodott. Közel az ötven- hez miért váltott annak idején?- Az anyatejjel szívtam magamba a szőlő és a bor iránti tiszteletet és rajongást. Ezen a vidéken mindig szőlővel foglalkoztak az emberek, nekünk is volt pincénk, de mindent elvettek apámtól. Akármerre jártam a munkámból adódóan külföldön, mindig irigykedtem egy jó pincészet láttán. Ez a zsigeri, az ősöktől örökölt késztetés indított el. Amikor lehetőség nyílt a kárpótlásra, átgondoltam, menynyit jelentene, ha visszakapnánk az egykori családi birtokot. Apám megjárta a frontot, hazajött az orosz fogságból, de nem ez törte meg, hanem az, hogy egy tollvonással elvettek mindent, amiért addig dolgozott ő, meg az apja, meg annak az apja. A betege lett. Kötelet nem fogott, végigélte becsülettel az életét, de ebbe valahol belehalt. Én is azért tanultam gépésznek, mert akkora volt a csalódása, hogy távol akart tartani, féltett a mezőgazdaságtól.- A szülei még megérhették, hogy borászata lett?- Sajnos nem, mindketten meghaltak, mielőtt kész lett volna az üzem, de az ő emlékük hajtott végig. Ezért lettem felnőtt fejjel borász, és a legnagyobb motiváció az volt, hogy a Szőke nevet újból visz- szavigyem a borászatba, ahhoz? méltón, ahogyan az elődeim is csinálták. Fajtatiszta borokkal, megalkuvások nélkül.- A kilencvenes évek előtt nem is foglalkozott szőlővel?- Komolyan nem. Volt egy nyolcszáz négyszögöles telkünk, éppen csak azért, hogy a föld szagát ne felejtsem el, azon hobbiból kertészkedtem. Az apósomnak pincéje is volt, ott azért mindig készítettünk bort a családnak; de csak eny- nyire. Később éppen ez a pince lett az alapja a mostani vállalkozásnak. Aztán amikor megnyílt a lehetőség termőföldhöz jutni, leültettem a fiaimat, és elmondtam, mit tervezek.- Mit szóltak hozzá?- Először megijedtek, hogy valami bajom van. Aztán látták, hogy nem tréfa, mert azt Névjegy: Szőke Mátyás 1941.-ben született Győngyöson. Eredeti végzettsége: gépész mérnök. A 70-es évek óta foglalkozik borkészítéssel. 1990 ben az elsők kozott ala pított magánpincészetet a Mátrai borvidéken, mára 35 hektár saját területen gazdálkodik a pincészetük, évente mintegy 500 ezer palack bort termelnek. Sok tekintetben úttörőnek számít. Korát megelőzve készített ízben és illatban gaz flag reduktív tételeket, és az elsők kozott szállított külföldi piacra magyar borokat. Több hazai és nemzetközi borversenyen is elismerték boraikat. már tudták, hogy amit eldöntők, azt komolyan veszem. A neheze pedig csak aztán következett. Ötven helyen kaptuk vissza szőlőinket, mind leharcolt területeket. Újra kellett telepíteni, cserélni, jobb helyeken ültetvényt venni, aztán a pincét bővíteni, technológiát vásárolni, a palackozót létrehozni... Az elmúlt 27 évben nem volt megállás vagy nyugodt időszak. A folyamatos fejlesztésről szólt az eltelt idő. Amikor nem a pincét, akkor a piacokat kellett építeni, mindig kicsit előrébb vinni a dolgunkat.- És a jövő? Látja az előrelépés lehetőségét a Mátrában?- Igen, sok fiatal és tehetséges borász jelentkezett itt az elmúlt években. Ez reményt ad, ha a jó borok mellé lennének igényes szálláshelyek és olyan programlehetőségek, ahol időt lehetne még tölteni, az fel tudná virágoztatni a térséget és az itteni pincészeteket is. Hiszek ebben. Ha kiváló minőségben tudunk bort készíteni, annak a csodájára fognak járni. Gyakran hallom, hogy a magyar borászat nem tud versenyezni a világpiacon, mert nincs belőle mennyiség, meg hogy Franciaországban egy borvidéken több a szőlő, mint Magyarországon. Ez buta beszéd. A borászatban, ahogy a gasztronómiában is, soha nem a mennyiség volt a szempont, és egyre kevésbé az. Ha ki tudunk tűnni a minőséggel, a különlegességekkel, el fogjuk tudni adni a borainkat itthon és külföldön is.- A Szőke-pincészet az elsők között, 1991-ben már vitt magyar bort külföldre, Amerikába is. Hogyan?- A gondviselésnek köszönhetően. Egy kaliforniai kereskedő ivott valahol a borunkból, és bejelentkezett borkóstolóra, anélkül, hogy elárulta volna, kicsoda. A kóstoló végén megkérdezte, forgalmazhatná-e Kaliforniában a borainkat. Azt hittem, viccel. Ma már a termés harminc százalékát Amerikában értékesítjük, emellett Svájcban, Svédországban és Szlovákiában is régóta adunk el bort. „A bor különleges termék. Lelke van, egyénisége, története és történelme, még a palackban is fejlődik, először szebb lesz, majd bölcsebb, és a végén meghal. A gyümölcs megrothad, a virág elhervad, az étel megromlik - a bor az egyetlen, amely elmúlásában is emberi” - a honlapjukon olvastam ezt. Saját gondolat?- Igen, nagyon szeretem, amit csinálok, és nagyra is becsülöm azt a terméket, amit előállítunk. A bor egy igen különleges adománya a természetnek, tiszteletet érdemel.- A legjobb bor melyik volt, amit valaha ivott?- Nincs legjobb. Sok jó bort ittam, igen drága borokat is, de kedvencem nincs. Mindig a pillanat dönti el, hogy em- lékszünk-e a borra, amit ittunk, egymáshoz hasonlít- gatni nem lehet őket, ahogyan az emlékezetes pillanatokat sem. Amúgy a családunkban van egy mondás: van a jó bor, a jobb bor, és a sajátunk - ezt gyakran mondjuk egymás között. A sajáttal tényleg megismerkedik az ember, nemcsak megisz- sza, azt mindennél jobban lehet szeretni. Nagyon örülök, hogy Zoltán fiam is borász lett és hogy ugyanezt az elkötelezettséget látom benne. Mindig egy kicsit jobbat akar.- Akkor egy fiatalabb generáció máris van, aki folytatja a családi tradíciót. Az unokák is érdeklődnek, vagy más utakon járnak?- Mátyás unokám is borász és Katalin is annak tanul; igaz, ez már a második diplomája lesz, József fiamnál is egy fiú-, egy lányunoka van, Andris és Zsófi más irányba indultak. Aztán ki tudja, az én példám bizonyítja, hogy nagy kitérővel is visszatalálhat az ember a gyökereihez. Lehet, egyszer még ők is beleszeretnek a borászkodásba. Nem bánnám, és amíg élek, rám számíthatnak. A tempóból ugyan szépen fokozatosan visszaveszek, ezt diktálja az idő, de aki valamit ennyire a szívéből csinál, végleg abbahagyni sosem tudja. r
