Somogyi Hírlap, 2018. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
2018-01-30 / 25. szám
12. MEGYEI KÖRKÉP 2018. JANUÁR 30., KEDD „Nem számítottam az elismerésre, mert csak azt tettem, ami a munkám” Pusztainé Takács Erika lett a tizedik Arany Rózsafüzér-díjas A Szentlélek velem van, s a férjem nagyon sokat vállal, nélküle nem menne- A hitoktatói tevékenysége azonban nem csak az iskolai oktatásra terjed ki, ugye?- Amikor édesanya lettem és gyermekeimnek túl hosz- szúnak és kevésbé érthetőnek bizonyult a prédikáció, végiggondoltam, hogy valójában mi is a célunk. Az, hogy minél több gyermek maradjon a templomban. Ezért a mise első részét a gyerekekkel az altemplomban töltjük, ahol az ő nyelvükre lefordított igeliturgiát tartunk. Énekelünk, imádkozunk, és a szentírási részeket „gyereknyelvre” fordítjuk nekik. Ezek gyakran interaktív foglalkozások. A gyermekek nyelvére fordítja le a liturgiát a mise első részében Fotó: Lang Róbert A legritkábban használt szavaink között szerepel a „köszönöm”, a „kérem” és a „szépen”... KAPOSVÁR Ritkán találkozni olyan felnőttel, aki már gyerekkorában is arra a hivatásra készült, amelynek később felnőttként él. Pusztainé Takács Erika első osztályos korában is hitoktató akart lenni. Turbéki Bernadett sonline@sonliune.hu- Miért akar valaki már gyermekként hitoktató lenni?- Nagy szerepe van ebben a nagymamámnak, aki pedagógusként negyven évig egy egész falu kulturális életét szervezte, miközben elnézték neki, hogy gyalog átjárt egy másik helység templomába misére, mert a saját településükön nem mehettek templomba az akkori rendszer miatt. Aztán sehova nem vettek fel, ahova jelentkeztem érettségi után. Elvégeztem a „Haj- szoló”-t, ami akkoriban egy országos katolikus ifjúságvezető képzés volt, már „mindenki” hittanra szeretett volna járni, kellett a hitoktató. Három órában hittant tanítottam, miközben egy ma OKJ-s- nek nevezett népművelő képzésre jártam. Még mindig hordom azt a kabátot, amit az első fizetésemből vettem huszonöt évvel ezelőtt. Egy idő után kevésnek éreztem a tudásomat, és néhány kaposvári társammal felvételizni mentünk a pécsi Hittudományi Főiskolára. Négyen indultunk útnak egy Trabanttal. A gyakorlatszerzés alatt tanítottam kertvárosi tehetősebb családok gyermekeit és sérült fiatalokat is...- S hogyan lett éppen a Szent Margit-Szent József Plébánia a munkahelye?- A kaposvári Szent Imre templomban „nőttem fel”, ahogy Rumszauer Miklós atya is. Onnan ismertem őt. A tizennyolcadik születésnapomon szentelték pappá. Amikor a Szent Margit-Szent József Plébániára került, egyszerűen megkérdeztem tőle, hogy nincs-e szüksége egy hitoktatóra. Ennek már tizenöt éve.- Igen összetett a munkája, vezető hitoktatóként tárgyal az iskolákkal, kérelmek, adatlapok alapján összeállítja a gyerekcsoportokat...- Koordinálom a többi hitoktató munkáját és magam is öt iskolában tanítok, huszonhárom osztályban. A Szentlélek mindig velem van, és ezt a hivatást nem tudnám a férjem háttértevékenysége nélkül a jelenlegi intenzitással végezni.- Interaktív foglalkozások kapcsán tart lányoknak felvilágosítást is.- Öt évvel ezelőtt jártam egy képzésre, amely elsősorban a szülőknek segítség kommu- nikálhatóvá tenni lányuk felé a serdülőkori testi és lelki változásokat. A „Ciklus Show” elnevezésű programban a szülői estet követő napon 15-20, legalább negyedikes lánynak A vándordíját Rumszauer Miklós plébános alapította tíz évvel ezelőtt. Az aranygyűrűn, amely egy arany láncon függ, tíz kis pötty van, amellyel egy tizedet imádkozhat el a jutalmazott, miközben az ujja körül forgatja a gyűrűt. - Egy szociológiai és nyelvészeti tanulmányban olvastam, hogy legritkábban használt szavaink között szerepel a „köszönöm”, a „kérem”, a „szépen”. Manapság mindent természetesnek veszünk, hogy „jár” nekünk, de ez nem így van! Illik megköszönni azoknak a szolgálatát, akik segítik az egyházközség életét - mondta Rumszauer Miklós plébános, az erkölcsi elismerésnek szánt díj ötletgazdája, amelyhez egy bár- sonykötéses emléklapot is átadnak a jó szolgálatot teljesítő kitüntetettnek. Az idén tizedik alkalommal adták át az Arany Rózsafüzért. tartjuk egyszerre az ötórás foglalkozást az iskolák kérésére, nagy sikerrel.- Felnőtteknek is szervez nem a hagyományos értelemben vett „kapcsolatépítő tréningeket”.- Ugyancsak öt éve, egy Esküvő Kiállítás kapcsán jött az ötlet, hogy miért ne jelenhetnénk meg ott egy olyan standdal, amely az egyházi esküvőt népszerűsíti. Ezzel a gondolattal csaknem egyszerre alakítottuk a Házasság Hete kaposvári programjait, amelynek kapcsán egy szerelmes kalandtúra szervezője lettem. Ezt azóta én koordinálom. Az idei kalandtúrára még jelentkezhetnek párok: előre megadott feladatokat kell teljesíteniük, természetesen együtt.- Amikor a tanév véget ér, még mindig nem pihen.- A gyerekekkel kapcsolatos munkám során a legfontosabbnak a közösség létrehozását tartom, mert annak van megtartó ereje. Minden évben szervezünk nyári napközis tábort, amelynek keretében kézműveskedünk, ellátogatunk a Meistro Lovastanyára, akadályversenyt tartunk, és egy napot a Virágfürdőben töltünk el strandolással. Minden nap van hitoktatás, a tábort pedig szentmisével zárjuk.- A legutóbbi szentmisén bérmálás volt, amelyen Varga László megyéspüspök is részt vett. Rumszauer Miklós atya, ezen alkalommal Arany Rózsa- füzér-díjjal jutalmazta eddigi tevékenységét.- Nem számítottam rá, mert nem önkéntesként dolgozom, csak végzem a dolgomat, ami a munkaköri leírásomban szerepel. Ugyanakkor érzem, hogy ez az elismerés jelzése annak, hogy megerősítsenek abban, hogy szükségük van rám. A férjem nagyon sokat vállal, nélküle nem menne. POSTÁNKBÓL Diáklázadás egy nyugdíjas középiskolai tanár szemével V an egy bizonyos ügy - diáktüntetés - ami úgy nevezhető, hogy a mi ügyünk, a mi életünk, a mi országunknak, vagy az itt élő minden embernek az ügye. Felizgat, hogy úgy mondjam. Tehát dühös vagyok. Nem magamért dühöngök, nem magamra haragszom, hanem mindenkiért, főleg azokért, akiket az oktatás érint. Ez az ügy a mi országunknak ügye. Közel négy évtizedet (tanárként, igazgatóhelyettesként, megyei vezető pedagógiai felügyelőként) töltöttem el az oktatásban. Megpróbálom tapasztalataim mozaikjából összerakni azokat a jellemzőket, hiányosságokat, amelyek a mai oktató-nevelőmunkában mutatkoznak. A minap „Színvonalas oktatást!” jelszóval lázadt ifjúságunk. Korszerűbb iskolát követelnek. Kérdezem, honnan tudják hogy mi a korszerű és a korszerűtlen? Értenek a pedagógiához, iskolarendszerhez? Úgy tűnik, hogy fiataljaink is teng- nek-lengnek, okosodnak a mai bazári összevisszaságban. Reformra szükség van, azt én sem vitatom, az ötletszerű reform viszont nem hoz előrehaladást. Az oktatást csak azok az emberek képesek megreformálni, akik gyakorolták a pedagógia minden mesterségét. Gondolkodni, reformálni csak a szükséges ismeretek, tapasztalatok birtokában lehetséges. Az üres fej csak kong! A valóban korszerű és hatékony oktatási reform csak akkor valósulhat meg, ha hasznosítja a legszélesebb körből származó tapasztalatokat, bevonva a feladatok kimunkálásába a gyakorló pedagógusok, egyetemi oktatók, tudományos kutatók, a közoktatás terezésével és irányításával foglalkozó szakemberek népes táborát. (A tanuló és politikus ebbe ne szóljon bele, mert nem ért hozzá!) Sajnos átfogó és kidolgozott koncepció hiányában az az utóbbi években olyan spontán folyamatok bontakoztak ki az oktatás, különösen a közoktatás területén, amelyek a rendszert kedvezőtlenül érintik. Ezért sürgető feladat egy új oktatáspolitikai stratégia kidolgozása. A tennivalókat - szerintem - elsősorban az iskolai munka tartalmi korszerűsítésében és a módszertani kultúra emelésében kell kezdeni. Azért is, mert a hagyományos iskolai tudás modellje már nem felel meg a korszerű követelményeknek. Mindez nem azt jelenti, hogy ismeretekre már nincs szükség! Vajon tudás, ismeretek nélkül hogy lehet gondolkodni? Kedves fiatalok, a társadalomnak nincs szüksége okoskodó figurákra, hanem igazi tudást hordozó, pallérozott agyak, kiművelt főkre az életben. Ezért pedig tanulni kell, ismereteket - még a történelmi évszámokat is! - szerezni. A tanulás pedig nem szórakozás, hanem munka, komoly szellemi munka, verejték! A képességek magas fejlesztéséhez intenzív munkára, erőfeszítésre van szükség. Az igazi siker építőkockái az akarat, az elszántság, bátor őszinteség, a könyörtelen önismeret, és a megszenvedett szakmai tudás. Természetes viszont, hogy ma már nem elegendő az ismeretek puszta elsajátítása. Szükség van az alapvető emberi tevékenységek, a tanulás és a munka megszerettetésére, a helyes és célszerű tervezés és ellenőrzésgyakorlására, a gondolkodási tevékenység fejlesztésére, a munka társadalmi fontosságának és ezzel együtt a felelősség- vállalásnak a tudatba építésére, a személyiség egészének sokoldalú és harmonikus kibontakoztatására. Ennek első számú felelőse a pedagógus. Nagyon fontos tehát, hogy az iskolát a gyermek második otthonává, vagyis a tanulók és a nevelőközösségek alkotó együttműködést biztosító, pszichológiailag is kiegyensúlyozott, pozitív milliővel rendelkező intézménnyé kell kialakítani. A fenti gondolatok megvalósulása érdekében hangsúlyozom, hogy a magyar oktatási rendszert korszerűsíteni és fejleszteni kell. Meggyőződésem: a feladatok elvégzésére a szükséges szakértők is rendelkezésre állnak. Természetesen ez megkívánja, hogy a felelős szakmai erők között közös konszenzus alakuljon ki a fejlesztés alapelveiben és legfőbb céljaiban. Jónás József
