Somogyi Hírlap, 2018. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

2018-01-27 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 4. szám

{ g INTERJÚ 2018. JANUÁR 27., SZOMBAT IfCRictiteiPólf^ A hetedik te magad légy Bár profi teniszezőnek is ké­szült, a porond forgácsa ki­jelölte az igazi útját. Richter József egy cirkuszdinasztia hetedik generációját képvi­selve nyerte el a műfaj leg­rangosabb díját, több olyan trükköt is tud lóháton, amit rajta kívül a világon senki. Most 25 éves, és ilyen elis­merést nem sokan kaptak fiatalabb korban, vezetőként is a legifjabb volt a világon, amikor öt évvel ezelőtt át­vette a Magyar Nemzeti Cir­kusz igazgatását. Fábos Erika- Fucsovics Márton Roger Fede- rerrel játszott az Australian Ope- nen. Egy ilyen mérkőzésért oda­adná az Arany Bohóc-díjat, amit a múlt hét végén nyert el Monte- Carlóban?- Mondjuk, ha Marci nyert volna, lehet, de így azért inkább megtartanám. Nagyon szurkol­tam neki, hiszen tizepöt éves koromban játszottam is ellene. Akkor még úgy éreztem, én le­szek, aki megszakítja a csalá­di hagyományt, és inkább pro­fi teniszezőként képzeltem el az életemet, de - mondhatnám azt is, hogy természetesen - meg­gondoltam magam.- Mi volt, ami miatt így döntött?- „Akinek egyszer a forgács a talpához tapad, azt nem tud­ja többé onnan levakarni.” Ez a mondás járja a cirkuszban, és ez igaz is. Tizenhét éves vol­tam akkor, kikaptam egy nem­zetközi tornán, és azon gon­dolkoztam, nem az a baj, hogy most megvertek, hanem hogy nincs a cirkusz az életemben. A nyolcadik hely volt a legjobb eredményem a hazai ranglis­tán. Éppen azon gondolkoz­tam Fucsovics Marci mérkő­zése után, mennyire érdekes, j hogy szinte egyszerre értünk 1 el az eddigi szakmai életünk J csúcsára. Ez a mostani díj pedig, azt hiszem, egyértel­műen igazolja, hogy jól dön­töttem.- Miből állt a győztes műsor­szám?- Ez egy grandiózus, három részből álló produkció. Az első rész egy lovas akrobataszám, a Magyar zászló a ló hátán című produkció. Ezt követi egy eg­zotikus állatszám és a Pás de deux, vagyis a Balett lóháton cí­mű rész, amivel a közönségdí­jat is kiérdemeltük az Arany Bo­hóc mellé. Minden produkciónk után állva tapsolt a négyezer né­ző, a zsűrivel együtt Csodálatos élmény volt.- Mi az, amit értékelnek ilyenkor, mitől volt több ez a szám, amivel mások elől elvitték ezt a díjat?- Olyan trükköket is bemutat­tunk lóháton, amilyeneket sen­ki más nem tud a világon; ahogy az is világszám, hogy egyszerre harminckét állat dolgozik a po­rondon. Arról sem tudok, hogy valaki olyan szintű tané- és balettelemeket mutat be a lova­kon, mint mi a feleségemmel - erről konkrétan azt írták, hogy bevonulunk vele a cirkusztör­ténelembe. Pedig az elvárások nagyok. Ez olyan, mint egy vi­lágbajnokság: csak a legjobbak kapnak meghívást. Most húsz országból száz produkció mu­tatkozott be.- Az állatos számok miatt sokan kritizálják a cirkuszt. Elképzelhe­tetlen, hogy lemondjanak róla?- Állatok nélkül nem cirkusz a cirkusz, és egy jó cirkuszban az állatokat ugyanolyan becs­ben tartják, mint az embereket. A családi szórakozáshoz ez hoz­zátartozik. A nagypapám volt az első, akinek saját elefántja volt a hatvanas években, a fővárosi állatkertből vette meg, az volt az első elefánt, amelyik Budapes­ten született. Szóval a ml csa­ládunkban régi hagyomány ez, és nemcsak hogy szeretjük, de tiszteljük is az állatainkat, ami csak kell a jólétükhöz és a ké­nyelmükhöz, azt megkapják.- Az Arany Bohóc a legnagyobb elismerés, amit el lehet érni a cir­kusz világában. Erre a legbüsz­kébb?- Igen, de ott van közvetle­nül mellette a Budapesti Nem­zetközi Cirkuszfesztiválon elért Arany Pierrot-díjam, amit 2014- ben nyertem. Ez ugyanis előt­tem egyetlen magyar artistának sem sikerült. Amúgy Flórián, a bátyám szintén megnyerte már aiz Arany Bo­hócot, a szüle­im pedig a leg­első fesztivá­lon, 1974-ben lettek ezüstérmesek Monte-Car- lóban - ez nálunk, úgy tűnik, már hagyomány, és ugyanolyan büszkeség nekem, mint maga a díj, amiért én dolgoztam meg.- A Richter egy igazi cirkuszdi- nasztia. Ön hányadik generáció­hoz tartozik?- A hetedikhez. Nem is em­lékszem olyan elődömre, aki ne ezt csinálta volna. Lényegében amióta cirkusz létezik, a csalá­dunk ezzel foglalkozik. A leg­első Richterek még Berlinben, a Brandenburgi kapunál kezd­ték, az 1820-as években.- Születése óta ebben a közeg­ben él. Mi az első cirkuszos élmé­nye, amire emlékszik?- Nagyon sok emlékem van, de ami a legjobban megmaradt, az az első igazi fellépés. Ötéves lehettem, és Flórián bátyám lo­vas akrobata számában voltam a porondon.- Mennyi gyakorlás kell az ilyen szintű számokhoz?- Rengeteg. Van olyan is, ami­ben egy élet munkája fekszik. Nekem is van olyan részem a mostani műsorban, amit gye­rekkorom óta gyakoroltam, és csak most mutattam be.- Tavasztól, amikor már jó az idő, utazik a cirkusz. Télen pihe­nő van? Névjegy: Ifj. Richter József 1992. április 7-én szü­letett Swansea-ben, az Egyesült Királyságban. 2009-ben a Magyar Nemzeti Cirkusz mű­szaki vezetője lett, 2013-tól az igazgatója. A lovas akrobatiká­ban, illetve az álla­tok idomításában je­leskedik. Az állatszá­mok mellett van tram- bulin- és lovas akrobata száma is, amelyet saját csoportjával mutat be. 2014- ben Arany Pierrot- díjat kapott a 10. Buda­pesti Nemzetközi Cirkusz­fesztiválon. 2015- ben Ezüst-díjat kapott a 23. Massy-i Nemzetközi Cirkuszfesztiválon. 2017- ben Arany-díjat ka­pott az 1. Bukaresti Nem­zetközi Cirkuszfesztiválon. 2018- ban Arany Bohóc­díjat kapott a 42. Monte- carlói Cirkuszfesztiválon. Nős, felesége a német szár­mazású artistaművész, Merrylu Casselly.- Nem. Ilyenkor van a fesz­tiválszezon, és külföldi cirku­szokba szólítanak bennünket a szerződések. Idén október vé­gén ért véget az országos tur­nénk, de november elején már Németországban léptünk fel. Nyolc hónapon keresztül úton vagyunk, hetente, kéthetente más városban lépünk fel, nyá­ron pedig az állandó helyün­kön, Balatonlellén találkozhat velünk a közönség.- Egy évben mennyi a cirkusz­mentes nap?- Legfeljebb nyolc-tíz nap. Ná­lunk mindig cirkusz van.- Az Arany Bohóc-díj azt is je­lenti, hogy még jobban felfigyel önre, önökre a szakma?- Egyértelműen. Úgy öt évre tudtam volna folyamatos szer­ződéseket aláírni a díjkiosztó utáni pár napban, akkora az ér­deklődés, de nekünk a magyar közönség az első, előbb idehaza szeretnénk megmutatni ezt a műsort Az is lesz a címe, hogy Arany Bohóc a porondon.- Nagy divat az elmúlt években az úgynevezett új cirkusz. Ez a monte-carlói inkább a hagyomá­nyos műfaj seregszemléje. Van átjárás a két irányzat között?- Ezt a fesztivált még 1974- ben, Rainier herceg alapította, aki nagy rajongója volt a cir­kusznak, és itt a három klasz- szikus produkció van a közép­pontban: az akrobatika, a ko­média és az állatok. A cirkusz azonban - miközben vannak benne évszázados tradíciók is- folyamatosan változó műfaj, ami mindig fejlődik. Külsősé­geiben és tartalmát tekintve sokkal összetettebb ma már a hagyományos cirkusz is. Az új cirkusz irányzat másfajta szó­rakozást nyújt, de jól megfé­rünk egymás mellett. A mai tudásommal biztosan megáll- nám a helyem egy új cirkusz­társulat artistái között is, és ők is meg tudnák tanulni, amit mi, csak a koncepciónk más. Nagyon sokra becsülöm az új cirkuszt, és úgy gondolom, jót tett nekünk. Újra a legnépsze­rűbb szórakozások közé emel­te ezt a műfajt. Az igényes cir­kuszt.- Magyar Nemzeti Cirkusz néven alapított utazó cirkuszt az édes­apja. Miért nem a család nevét viselik?- Az államosításkor, 1950-ben a kommunista diktatúra a déd- papám cirkuszát is elvette, mi­vel a magáncirkuszokat be­tiltották. A nagypapám, Rich­ter József és az öccse, Aladár a nagymamámmal a Fővárosi Nagycirkuszba szerződtek, de már az ötvenes években is kis falvak és városok kultúrházai- ban tartottak előadásokat, meg­kerülve az országos tiltást. Ne­künk ez a vérünkben van. Édes­apám, miután úgy érezte, hogy a végére ért az artistakarrierjé­nek, és nem akar már több kül­földi felkérést vállalni, cirkuszt alapított. Mivel a cirkuszos csa­ládok nagyon szerteágazóak, nem akarta a Richter nevet vá­lasztani.- Huszonöt évesen, a legkomo­lyabb cirkuszi díjjal a zsebében hogyan tovább, milyen cél ma­radt még?- Az, hogy a Magyar Nemze­ti Cirkuszt továbbépítsem. Már ma is több mint százezer néző­je van a műsorainknak, szeret­ném ezt fejleszteni, igazi nagy­szabású show-műsorokat össze­állítani. Szóval van hova fejlőd­ni, és hát édesapám, aki az el­ső volt, akit a cirkusz világában dolgozó emberek közül Kos- suth-díjjal jutalmaztak, szintén igazi példakép, van tehát még cél előttem, legalább hetven­éves koromig.- És a nyolcadik generáció?- Amikor érkezni akar, szere­tettel várjuk, aztán hogy a cir­kusz lesz-e nekik is az életük, rajtuk múlik. Azt, hogy nekünk ez boldogság, látni fogják, ben­nünket sem erőltetett a csalá­dunk, akartuk ezt, pedig lát­tunk mást is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom