Somogyi Hírlap, 2018. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
2018-01-24 / 20. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP 2018. JANUÁR 24., SZERDA Mindkettőjük szerint igazságos, hogy együtt lettek díszpolgárok KAPOSVÁR Úgy érzik, így igazságos, nem csorbítja fényét a díjnak, hogy kettejüket érte a megtiszteltetés, mert nem kell osztozniuk. Az idén Gerber András, a Videoton Elekt- ro-PLAST Kft. szenior igazgatója és Varga József, a Kaposvári Villamossági Gyár gazdasági igazgatója kapta a Kaposvár díszpolgárának járó elismerést a városnapon. Turbéki Bernadett sonline@sonline.hu- Azt mondják a hozzáértők, sok minden gyermekkorban dől el. Már akkor csapatkapitányok voltak? VARGA JÓZSEF: - Kaposvárinak vallom magam, de Erdélyben születtem. Édesapám vasutas volt, és oda helyezték. Úgy három hónapig tartott, míg Marosvásárhelyről a háborús viszonyok között Kaposvárra jöttünk 1944 őszén. Nagyon boldog gyerekkorom volt Dombóváron. Mint a mesében: erdő, erdőn túl a nagymama, nagymamán túl a strand... 1953- ban jöttünk át Kaposvárra, sírtunk, hogy a mesés környezetből egy emeletes házba kerültünk, ugyanakkor hamar felfedeztük a színházparkot, és sikerült összebarátkoznunk a helyi fiúkkal. Focicsapatok voltak akkor, és mi, a „Varga gyerekek” hamar be tudtunk kapcsolódni. Az Anna Iskola focipályájára jártunk, ahol a testnevelő tanár felfigyelt rám, és hatodikosként beválogatott a focicsapatba. A sok focizás azonban a tanulás rovására ment. Apám sosem bántott bennünket. De akkor, amikor megtudta, milyen a bizonyítványunk, vágott egy vesszőt, és mindhármunkat elrendezett vele. Életem egyik „legfontosabb” pillanata volt ez. Azután jó tanulók lettünk. GERBER ANDRÁS: - Csupán az egyetem elvégzése után, 1971- ben kerültem Kaposvárra. Szombathelyen születtem, és Kőszegen nőttem fel. Engem a műszaki dolgok vonzottak. Rádiós szakkörbe jártam, és fotózással foglalkoztam, barkácsol- gattam. A reáltárgyak mentek Gerber András (balról) és Varga József az ünnepi közgyűlés előtt a Szivárvány Kultúrpalotában Fotó: Muzslay Péter jobban, így a későbbi mérnöki alapjaimat jelentették. A szüleim nem ilyen beállítottságúak, távolabbi rokonoktól örökölhettem ezt a vonzalmat. A gimnáziumban fizika és kémia szertáros voltam, és én tartottam a rádiós szakkört. Közben egy helyi zenekar technikusa lettem, iskolai rendezvényeket hango- sítottam az általam készített felszerelésekkel. Akkoriban nem lehetett boltban kapni erősítőt: csinálni kellett. Annak ellenére, hogy nem voltam katona, barátságot ápoltam a helyi határőrökkel, akiknek gyakran vetítettem filmeket egy hordozható mozigéppel, amikor a helyi művelődési háznál dolgoztam, ugyanis nem vettek fel az egyetemre.- Hogy vezetett az út a focitól a mérnökségig? VARGA JÓZSEF: - Középiskolában reálosztályba kerültem. Volt egy csodálatos biológia tanárom, a Matuszka tanár úr, aki néhányunkat annyira magával ragadott, hogy később ti- zenketten mentek tőlünk orvosi pályára. Ezt segítette egy berendezett kis labor az iskolában, ahol még macskát is operáltunk. Én magam is harmadikig orvosnak készültem, aztán amikor már nem tanultunk biológiát, akkor már máshogy láttam. Az egyik barátom ment felvételizni Veszprémbe, ahová elkísértem, ám nem vettek fel, így dolgozni mentem a cukorgyárba. Műszaki rajzoló lettem.- Az egyetemi felvételi egyiküknek sem ment elsőre. Mi volt ennek az oka, hiszen jó tanulók voltak? GERBER ANDRÁS: - A villamosmérnöki karra helyhiányra hivatkozva nem vettek fel. Kiderült, hogy édesapám miatt, aki a helyi tangazdaságnál volt raktáros és magtáros, értelmiséginek gondolták... Később a neve mellé írták, hogy „szakmunkás”. Egy rokon segítségével a Kandóra felvettek, közben fellebbeztem, és végül felvettek a Budapesti Műszaki Egyetemre. Itt szerencsémre kollégiumi férőhelyet is kaptam. A szobatársam udvarolni járt egy kollégista lánynak, a barátnője lett a feleségem. VARGA JÓZSEF: - A cukorgyárban az ottani főnököm javasolta, hogy menjek műszaki egyetemre. Miskolcra felvételiztem, és nem vettek fel. Majd következő évben is ugyanez történt. Akkor azt éreztem, hogy valami nem stimmel, mert nagyon jó felvételit írtam. Az igazgató utánajárt, kiderült, hogy „x”-es. vagyok, vagyis nem lehetett engem felvenni. Az ötvenéves érettségi találkozómon derült ki, hogy az akkori tanárom, aki párttitkár is volt, a neveltetésem miatt jelölt meg.- Két ilyen nagy cég élén biztosan csapatjátékosok... GERBER ANDRÁS: - Egy egy helyzetben lehet, hogy tudom, mit kellene tenni, és igyekszem a kollégákat is rávezetni. Lényeges, hogy fontosnak érezzék magukat, mintha ők is kitalálói lennének a folyamatnak, érezzék magukénak az ügyet. Egy csapat akkor működik jól, ha ők is részt vesznek benne, nem csak a főnök ad utasításokat. VARGA JÓZSEF: - Nagyon fontos a bizalom. Én úgy „örököltem” a csapatot, ám nem is szakmai, hanem bizalmi okok miatt azzal nem tudok dolgozni, akiben nem bízom. Ellenszéllel szemben nem megy. GERBER ANDRÁS: - A csapattagokat a saját szellemiség alapján kell megválogatni.- Gerber Andrást úgy emlegetik a kollégái, hogy akár egymaga is el tudná készíteni a termékeket. GERBER ANDRÁS: - Azt szoktam mondani: a terméknek olyan dokumentációja legyen, hogy az alapján akár én is el tudjam készíteni. Régebben fordítva volt, nem kellett dokumentáció, mert annyira ismertem a termékeket. Most összetettebbek a termékek. Sosem szerettem, hogy ha lemegyek, kísérjen engem valaki a gyárból. Lemegyek és körülnézek, jobban látom így a dolgokat.- A Villamossági gyárban is így zajlik a helyzet feltérképezése? VARGA JÓZSEF: - Rajzszámra tudtam, mi a tétel. Égyszer, a kezdetekkor az oroszországi Kalinyinban járva egy ottani gyárlátogatáson arra lettem figyelmes, hogy ugyanazt a terméket állítják elő, mint mi itthon. Rajzszáma alapján kérdeztem rá, hogy miért gyártanak ebből ennyit. Még a személyi igazolványomat is elkérték, és azonnal utánajártak, hogy ki is vagyok én, honnan tudhatom a katonai titkaikat.- Mindketten szeretnek a természetben aktívan tevékenykedni. Kell a kikapcsolódáshoz? VARGA JÓZSEF: - A munkánkban hosszú idő múlva érkezik meg a sikerélmény, kell a rövid távú siker is. Ha kertészke- dek, vagy otthon megszerelek valamit, arról tudom, hogy én csináltam meg, és megvan az eredménye. A gyárban egy-egy tárgyalás után hónapok telnek el, míg eredménye lesz. GERBER ANDRÁS:-Ami pozíciónkban hosszú távúak a dolgok, a szőlőben nem lehet egy permetezést, vagy egy kapálást sokáig halogatni. Rendszeres munkát jelent. VARGA JÓZSEF: - A kertészkedésben mindent, amit tudok, gyerekkoromban, édesanyámtól tanultam. Ugyanakkor ki- kapcsolódást jelentett korábban a sport is: minden, ami labda és pattog. GERBER ANDRÁS: - A pincét csak egy gödörnek tartom, ha nincs benne bor, ezért megtanultam a borászatot. Az üzleti életben is sokat segített a pince a fogyasztható borokkal. A külföldi üzleti partnereket is vendégül szoktam látni egy borkóstolásra. Némelyiküknek különleges élményt nyújt a zsíros kenyér és a pincepörkölt hangulata. Másnap már köny- nyebb volt üzletet kötni. Minden évben a kollégáknak is tartunk csapatépítő tréninget a szőlőben.- Mit szóltak, amikor megtudták, hogy Önök is díszpolgárok lesznek? VARGA JÓZSEF: - Végignéztem a korábbi díszpolgárok névsorát. Mindegyiküknek teljesen más az életútja, mint nekünk, műszakiaknak. Legtöbbjük valamilyen művészeti alkotást hozott létre, vagy olyat tett, mi meg „tettük a dolgunkat”. Dolgoztunk a városért, a kaposváriakért. Egy óriási megtiszteltetésnek vesszük, már csak azért is, mert nincsenek fórumok, ahol a gazdaság szereplőinek tevékenységét elismerik. GERBER ANDRÁS: - Meglepődtem, ugyanakkor az elismerés büszkeséggel is eltölt. Úgy érzem, így igazságos, hogy mindketten megkaptuk az elismerést, és továbbra is tesszük a dolgunkat, közben hagyjuk a fiatalokat, hogy kibontakozhassanak. Száznegyvenöt éve nyilvánították rendezett tanácsú várossá a somogyi megyeszékhelyet A kaposváriak a gyarapodásra koncentrálnak KAPOSVÁR Ünnepi közgyűlést tartottak a város napján, melyen részt vett Mátrai Márta, az Országgyűlés háznagya, Gelencsér Attila országgyűlési képviselő, Neszményi Zsolt kormánymegbízott, és Biró Norbert, a Somogy Megyei Ön- kormányzat elnöke is. Kaposvár polgármestere ünnepi beszédében hangsúlyozta: a Németh István Programmal olyan léptékű fejlesztést indíthattak el, amellyel Kaposvár új minőséget nyer. Olyan várossá válik, amelynek szövetét most újraszőhetik a polgárai, európai életminőséget biztosítva önmaguknak. Szita Károly a Seuso-kiállítás- ra utalva úgy fogalmazott: nem a 70 kiló ezüst az igazi kincs, hanem a közösség, amely létrehozta. Ám törékeny az a kultúra, ami nem képes megvédeni önmagát. Párhuzamot vonva leszögezte: ma is meg kell küzde- nünk mindezért.- 2018 fontos év lesz a kaposváriak életében - zárta beszédét a polgármester. - Építünk, felújítunk, de az ország sorsát csak együtt alakíthatjuk. A kaposváriak a fejlesztésekre, a személyes és közösségi gyarapodásra koncentrálnak. De biztonságra és békére van szükség mindehhez. K. G. A kitüntetettek közül néhányan az ünnepségen Fotó: Muzslay P. Városnapi kitüntetettek 2018-ban Kaposvár Város Díszpolgára: Gerber András és Varga József. A „Pro Űrbe Kaposvár” díj: Nyéky Kálmán plébános, Ráduly Róbert Kálmán Csíkszeredái polgármester, Simonná Kutas Zita pedagógus, Vadvirág Alapítvány. A „Kaposvár Szolgálatáért" díj: Antal Margit ügyintéző, Bíróné Takács Andrea ügykezelő, Ferkáné Pellérdi Zsuzsanna, a Magyar Cukorbetegek Kaposvári Egyesületének alapítótagja, Fodor János, osztályvezető főorvos, Horváth Zoltán, a Bárczi módszertani központ tanára, Keszi László pékmester, Kovács Katalin, környezetfejlesztési igazgató, Máj Péter, nyugalmazott pedagógus, Plucsinszky József, a Toponári Tagiskola igazgató- helyettese, Proszonyák Ida Éva, a Borostyánvirág Anyaotthon volt vezetője, Sipos Vilmos István, a Vagyonkezelő műszaki vezetője, Szelthaffner László, volt önk. képviselő, Turnár Já- nosné, a szociális központ igazgatója, Várnai Károly, nyugalmazott pedagógus, Závec Ernőné, az Együd központ igazgatóhelyettese. Az „Év Sportolója”: Varga Krisztina uszonyos és búvárúszó, Szvoboda Bence mo- tokrosszversenyző, a FINO Kaposvári Röplabda Sportegyesület.
