Somogyi Hírlap, 2018. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
2018-01-22 / 18. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP 2018. JANUÁR 22., HÉTFŐ Két éve gondolkodnak másképp az oktatásról a kaposvári Másik Iskolában Minden gyerek okos, mindössze azt kell megtalálni, hogy miben Új utakat kerestek, és - úgy tűnik - találtak is a Másik Iskolában Fotók: Lang Róbert KAPOSVÁR Közel két éve működik Kaposváron a Másik Iskola. Fura név ez, sehol a névben egy híres ember, ahogy azt az elmúlt évtizedekben elvártuk, megszoktuk. Már ez is azt sejteti, hogy egy olyan- mint kiderült, jól működő- kezdeményezésről van szó, mely szakít mindazzal, amit eddig az iskolarendszerről és úgy általában az oktatásról gondoltunk. Ágoston Kata ennek a pici iskolának a vezetője, és elmondása szerint a titok a rugalmasságban és a nyitottságban rejlik. Barkóczy László sonline@sonline.hu- Bizton lehet állítani, hogy a legtöbb ember, legyen bármely generáció tagja, a hagyományos iskolarendszert ismeri.- Ez igaz, de mi azt gondoljuk, hogy az iskola fogalmát egy kicsit újra kellene értelmezni. A hagyományos meghatározás szerint az iskola az a hely, ahol tanulni lehet. De például otthon is rengeteg dolgot tanul a gyerek, egészen a fogantatás pillanatától kezdve. Vagyis egy másik szemlélet mentén közelítjük meg az oktatás, az iskola fogalmát, mint amit a legtöbb ember ismer. Ezért is kapta - szülői kezdeményezésre - intézményünk a Másik Iskola nevet. Mert van az egyik iskola, a hagyományos, ahova a legtöbb gyerek jár, és ez a Másik Iskola.- Eddig tartana alapítani egy iskolát?- Nem, ennek egy sajátságos, talán kevésbé ismert jogszabályi háttere van. Nálunk a gyerekek egy tanulócsoportot alkotnak, és magántanulói státuszban tanulnak. Ezzel a hagyományos struktúrákat el tudjuk engedni, és olyan rendszerben tudnak tanulni, ami az életkori sajátosságaiknak leginkább megfelel. Ennek lehet előnye és hátránya is, de minden új dolog számos lehetőséget rejt magában, s persze veszélyt is.- Hogyan indult a Másik Iskola?- A szülők kerestek meg minket, a Mondj Igent a Gyermekkorra Egyesületet. Én már több mint harminc éve pedagógusként dolgozom, több generációt is tanítottam, így volt kapcsolatom a szülőkkel, ismertek engem és a munkásságomat is. Ők javasolták, hogy gondolkodjunk valami újban. 2015 őszén indultunk el, miközben folyamatosan szülői fórumokat tartottunk, ahol rendszeresen közel negyven szülő részt vett. Velük, illetve gyermekeikkel alakítottuk ki az első tanulócsoportot.- Ha „másik", akkor valószínűleg más is. Miben ragadható ez meg?- A hagyományos struktúrákat, mint például a tanórák, teljesen elengedjük. Sokkal inkább a 21. századi gyerekeknek próbáljuk meg közelebb hozni az ismereteket oly módon, hogy ők azokat mind könnyebben tudják elsajátítani. De abban is más, hogy mi tényleg nagyon komolyan gondoljuk a szülő, gyermek, pedagógus együttműködését. Nálunk mindenki egyenrangú, olyannyira, hogy lehetnek akár olyan tudástartalmak is, melyet esetleg egy szülő érthetőbb módon el tud magyarázni a gyereknek, mint egy tanár. Véleményem szerint az oktatás az végeredményben egy szolgáltatás, ami akkor lehet sikeres, ha bevonjuk azokat is, akik abban részt vesznek. És nem egyszerűen megmondjuk, mi a jó, a működőképes. Én is dolgoztam hagyományos iskolákban, és nem tetszett, hogy én mint pedagógus majd megmondom a „tutit”, hogy mi a jó. Véleményem szerint ez nem jó irányba viszi el az oktatást. Éppen ezért mi a kezdetekben az érzelmi biztonság kialakítására törekszünk a gyereknél. Nálunk elsősorban kisiskolások és iskola előtti óvodás gyermekek vannak. Ezért az amúgy is fejlődő alapképességeket igyekszünk támogatni. Mert minden gyerek tanulni akar, csak nem egyformán. Rá kell vezetnünk őket, hogy megtalálják a legjobb saját útjukat ahhoz, hogy minél több ismeretet szerezzenek. Meg szoktuk kérdezni a kicsiket, hogy mit szeretnének tanulni, és ők mindig meg is tudják mondani. Hagyományos tanárszerep nálunk nincs, jobban szeretek úgy magunkra gondolni, mint kísérő, facilitátor.- No de mi van azokkal a tantárgyakkal, ismeretekkel, amiket a legtöbb gyerek nem szeret, és így valószínűleg nem választja?- Már az is érdekes kérdés, hogy mit kell tudni ma egy gyereknek. Mert szerintem - és még nálam okosabb emberek is ezt vallják - nem azt, amit most tanulnak. Az interneten ott van egy iszonyatosan nagy információmeny- nyiség, ami mindenki számára egy pillanat alatt elérhető akár egy okostelefonnal is. Akkor már csak az a kérdés, hogy ebből a rengeteg információból hogyan tud a gyerek tudást építeni. Ennek megoldása volna az iskola dolga, meglátásom szerint.- A hagyományos módszerek ezek szerint elvetendők. Önök milyen módszerrel dolgoznak, s hogyan alakult ki?- Éddigi pályafutásom során számos pedagógiai programot ismertem meg, hajtottam végre, vettem benne részt. Mi itt ezekhez nem ragaszkodunk, mert azt látjuk, hogy nem tudnak olyan gyorsan reagálni a változásokra. A generációk eltérőségére, a környezeti hatások okozta változásokra sem. Az egyik nagy előnyünk abban rejlik, hogy folyamatosan figyeljük, mérjük, vizsgálunk számos paraméterét az oktatásnak, és gyorsan tudunk változtatni, ha arra a gyermek érdekében szükség van. A világ felgyorsult, folyamatosan új ismeretek jelennek meg, melyeket a gyerekekkel hasznos volna megismertetni, hogy helyt tudjanak állni a világban, de mindenhol még mindig a kovalens kötést tanítják. Az is fontos, de mára azért vannak ennél fontosabb használhatóbb ismeretek is. Az oktatás szolgáltatás, amibe be kell vonni a folyamat valameny- nyi szereplőjét Van visszaút S hogy mi történik, ha a gyerek találkozik a hagyományos oktatási formák rendszerével? Ágoston Kata erre azt mondja, hogy a hídon akkor érdemes átmenni, ha már ott vagyunk.- Még kimeneti eredményeket nem tudok mondani, de azt gondolom, ebből nem lesz probléma. Nálunk vannak sajátos nevelési igényű gyerekek, akiket sikerül oly módon foglalkoztatni, amivel elérhető az, hogy a hagyományos iskola- rendszerben megállják a helyüket. Most is van nálunk olyan kisfiú, aki nagyon érzékeny az egyéni figyelemre, szélsőségesen reagált, ha ezt nem kapja meg. Itt sikerült olyan változásokat elérnünk, hogy azt szeretném, hagyományos iskolában folytassa tanulmányait, mert megállná a helyét ott is. Mindenki magáért felel KAPOSVÁR Szívügyük, hogy mind a szülőben, mind a gyerekben kialakuljanak a lényeges készségek, képességek, s hogy mindenki megértse: a saját tanulásáért maga felelős. Ma az a trend, hogy a szülő beprogramozza magát reggel hétkor, elviszi a gyereket az iskolába, majd utána különböző foglalkozásokra rohangál vele. Ezt nem tartják jó iránynak. Fotó: Lang Róbert Kiscsoportos tanulás a Másikban A kaposvári Másik Iskolában mikrocsoportos tanítást végeznek, így tizenöt gyereknél többet nem is tudnak fo-„ gadni. Ezért magasabbak a költségek is. 50 ezer forint az egyhavi tandíj, de a kiegészítő foglalkozásokat, a work- shopokat külön kell fizetni, így akár 110-120 ezer forint is lehet az az összeg, amibe egy diák havi képzése kerül. Nem ez az egyetlen ilyen gondolkodású iskola az országban, Budapesten például gyakoriak a várólisták, a túljelentkezések. Ez alapján is úgy tűnik, hogy a kezdeményezés jó, van rá kereslet. A magántanulói státuszt gyermek esetében a szülő kezdeményezheti a 2011-es köznevelési törvény előírásai alapján egy hagyományos iskola felé. így a szülő feladata és kötelessége lesz, hogy megoldja a vizsgákra való felkészítést. Ez lehetséges otthon egyedül vagy akár több gyermeket összefogva is. Több szülő is összeállhat - így történt a Másik Iskola esetében is -, helyiséget bérelhetnek, és pedagógust fogadhatnak azért, hogy a gyermekeiket felkészítsék a félévente esedékes vizsgákra, ami abban az intézményben történik, ahol a magántanulói jogviszonyt létrehozták. A tanulóknak a NAT (Nemzeti Alaptanterv) előírásai alapján kell számot adniuk tudásukról. Ágoston Kata elmondása szerint diákjai évről évre túlteljesítik az abban foglaltakat.
