Somogyi Hírlap, 2018. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
2018-01-20 / 17. szám
II. évfolyam 3. szám 2018. január 20. IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET n A hóhatárral a felhők is összeérnek északon a nyári hónapokban, télen úgyse látni messze, ilyenkor a honnan lehetne csak biztos Viola Szandra Bálint Tamás zL 7 Szőcs Géza ( J Lövétei Lázár László vezérvers prózája L és Lázár Balázs versei 1 J — / rovata széljegyzete ■■ Debüt: Károly Dorina W / '—d Arany Jánoshoz Az élet értelme a küzdelem Bonczidai Éva Jankovics Marcell nevét - mint talán sokan - először gyerekként, a Magyar népmesék sorozat egyes epizódjainak végén, a stáblistán betűztem ki. Aztán évek múlva, már egyetemi tananyagként jött szembe velem a Jelképtár, melynek ő a társszerzője, és művelődéstörténeti, kultúrtörténeti munkáit lapozgatva szembesültem azzal, hogy mennyire tudatosan építkezik a rajzfilmjeiben megteremtett képi világ, amely talán épp a mélyen gyökerező otthonossága okán is a fiaimat most éppúgy lenyűgözi, mint engem kislány koromban. Ugyanilyen csodálatot váltott ki Az ember tragédiájából írt és rendezett rajzfilmje is, amely vizualitásával frappáns párbeszédbe lép e filozofikus művel. Madách Imre születésének 195. évfordulóján kerestük meg Jankovics Marcellt budai otthonában.- Mikor látott először animációs filmet, és emlékszik-e, mi volt az?- Hogyne. Az első animációs filmet akkor láttam, amikor életemben először voltam moziban. Anyai nagyanyám, Nagyesz vitt el, aki nálunk lakott, mert kibombázták. Az Ugocsa moziban voltunk. Edmondo De Ami- cis híres olasz író Szív címmel írt egy naplószerű regényt. Ez volt életem első filmje. Olyannyira az első, hogy nem hittem el, nem a vászon mögött vannak azok az emberek. 1947-ben történt mindez. A vetítés előtt egy pótkávéreklámfilm ment. Baromira tetszett. Felnőttkoromban tudtam meg, hogy Macskássy Gyula csinálta. Volt benne egy angol típusú kávéskanna, kicsi, hasas, barna, rajta egy világosabb árnyalatú csíkkal - nekünk is volt ilyen kannánk -, és ő volt a pap, aki összeadta a tejeskannát és a kávéskannát. Ez ma is rajzfilmként él bennem, borzasztóan tetszett.- Mostanában min dolgozik?- Két hónapig rajzban és írásban a Toldival foglalkoztam. Várom a Toldi-pályázat eredményhirdetését, ha megkapom a feladatot, akkor háromévi folyamatos rajzolás lesz az életem. Egy éve pedig hozzákezd- tem egy bibliai jelképekről szóló könyvhöz, mert rá kellett jönnöm, hogy nagyon sok jelképről sem a zsidók, sem a keresztyének nem beszélnek. A téma régi mániám, hiszen nem sikerült megcsinálnom a Biblia-filmet, ezért úgy döntöttem, megírom mindazt, amit e kérdésről szeretnék elmondani. Már majdnem kész a Méry Ratio Kiadónál készülő, a felvidéki szárnyas oltárokról szóló sorozatunk következő darabja, Kakaslomnic Szent Kata- lin-temploma. Ez a könyvhétre jelenik meg. A Trianonról szóló háromszáz politikai karikatúrám kötetbe rendezése is aktuális feladat. December í-jére tervezi a Méry Ratio a megjelentetését. És folytatom a Magyar Krónikába írt cikksorozatomat is. Az írást amúgy a rajzolás fölé becsülöm. — Nem félreérthetőbb az írás, mint a kép?- Az írás lehetőséget ad arra, hogy az olvasó maga lásson. Amikor belekezdtünk a Magyar népmesék sorozatba, akkor én már túl voltam a János vitézen és a Sisyphuson, de már a János vitéznél is az volt a bajom, kisajátítok valamit azzal, hogy egyféle módon ábrázolom, és ezzel megkötöm a gyerekek fantáziáját. folytatás a 3. oldalon I Első hó A Nyugatinál, 2015 Csak annyit, hogy ma havazott, szép, nagy pelyhekkel esett a hó, a városban égtek a fények, s ha felnéztél, láthattad, a pelyhek fehérek, sárgák, kékek, a semmiből jönnek elő. Látod, megértük ezt is, kettőnk felett szállnak az évszakok, mi fiatalok, okosak, szépek, s kimondjam (nem mondom), most annyira, annyira téged. Sántha Attila — t 1
