Somogyi Hírlap, 2018. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

2018-01-19 / 16. szám

2018. JANUAR 19., PENTEK SPORT 15 Fucsovics Márton magabiztosan legyőzte Sam Querrey-t Federer látótávolságban Fucsovics Márton 6:4, 7:6, 4:6,6:2-re legyőzte a világ- ranglistán tizenharmadik amerikai Sam Querrey-t az ausztrál nyílt teniszbajnokság második fordulójában. Az eh­hez hasonló sikereket szokás bravúrként minősíteni, még­se tegyük, mert a bravúr azt sugallja, ennél már nincs fel­jebb; pedig nagyon is van, a harmadik fordulóban, szom­baton a magyar játékos esé­lyesként lép pályára az argen­tin Nicolas Kicker ellen, s ha nem remeg meg a keze, Ro­ger Federerrel találja magát szemben a nyolcaddöntőben. Novák Miklós szerkesztoseg@mediaworks.hu TENISZ „Azok közé a játékosok közé tartozik, akiktől most min­denki tart. A játékosoknak a pá­lyafutásuk során szoktak ilyen momentumok lenni, amit, ha valaki tehetséges és jó verseny­ző, akkor ki tud használni. Sze­rintem most Marci ebben a hely­zetben van, még egy tapasztalt, rutinos játékos is megijedhet, mint amilyen Sam Querrey.” Ta- róczy Balázs, a hetvenes-nyolc­vanas évek magyar vüágklasz- szisa így beszélt Fucsovicsról két napja a Kossuth rádióban. A próféta szólt belőle. Már önmagában az is rang, hogy már nincs semmi „fákszoviksz”, a vezetőbíró he­lyesen ejti ki a nevét. Aztán: nem állíthatjuk, hogy Querrey remegő lábakkal állt fel ve­le szemben az alapvonalra, de a testbeszéde arról sem árul­kodott, hogy akár szemernyit is lebecsüli magyar riválisát. Igaz, a langaléta, majd kétmé­teres amerikai nem lelkizős tí­pus, az Australian Open előtt a népszerű Espn lapnak adott Fucsovics Márton megérezte, hogy ő fog felülkerekedni terjedelmes interjúban kendő­zetlenül kimondta, őt a pénz motiválja, elégedetten is zárta a 2017-es esztendőt, hiszen ösz- szeütögetett 2,2 millió dollárt. Fucsovics más lelki alkat. A Davis-kupában aratott újabb és újabb nagyszerű diadalok után nem győzte hangsúlyoz­ni, mennyire fontos neki a kö­zönség támogatása, hogy a ha­zájáért játszik. Szívet melenge­tő, ha valaki a huszonegyedik században, egy kőkemény, pro­fi, ráadásul alapvetően egyé­ni sportágban így érez. Segít­hetett neki, hogy Melbourne­ben sem volt egyedül, a lelátó­ról rendszeresen beszűrődött a „Marci, Marci!” biztatás. A magyar éljátékos megille- tődöttség nélkül kezdett, hoz­ta az adogatásait, sőt a hete­dik játékban brékelt, amivel 6:4-nél célba ért az első szett­ben. A második játszma zakla- tottabb volt. A meccset értékel ve Fucsovics is kiemelte, döntő mozzanat volt, hogy 1:4, 0-40- ről visszajött, majd éppen ak­kor brékelt, amikor Querrey az egyenlítésért adogatott. A rövi­dítés is szoros volt, 8-6-ra hoz­ta a magyar játékos. Fotó: AFP A harmadik felvonást ugyan elvesztette, mégis - miként utóbb elárulta - érezte, hogy ő fog felülkerekedni. Egyre na­gyobb szerepet játszott ugyanis egy újabb faktor, a hőség. Az év legmelegebb napján tegnap negyven fok volt Melbourne- ben, de ennél is durvább, hogy a pályák borítása - megmérték - hetven fokon izzott! Fucsovics jobban bírta a kánikulát, a foly­tatásban - a szavaival élve - az amerikai dülöngélt a pályán. A másik lényeges különbsé­get a meccs statisztikáiból ol­vashatjuk ki: Querrey 54, Fucsovics viszont csak 25 ki nem kényszerített hibát köve­tett el. így nem meglepő a fö­lényes, 6:2-es negyedik szett, s vele a megnyert meccs. „Nagyon boldog vagyok, ez életem eddigi legnagyobb győ­zelme” - nyilatkozta boldo­gan a világranglistán (a torna előtt) nyolcvanadik magyar klasszis. Később, a Facebook- oldalán hasonló szellemben írta: „Ilyenkor valami okosat kéne mondani, azt hiszem, de nem tudok. A felhőtlen öröm minden gondolatomat elho­mályosítja.” Aztán mégis sike­rült, hiszen így folytatta: „Hit­tem benne, hogy meg tudom verni, és végül sikerült is. Kö­szönet mindenkinek a szurko­lásért, megyünk tovább, mert még messze a vége. Az első Grand Slam-főtábla-győzelem kipipálva, első top 20-as győzelem kipipálva, első nyolcaddöntő?” Nem szállt fejébe a dicsőség, reálisan mérlegel. A 32 között a világranglistán 93. argen­tin Nicolas Kicker lesz az el­lenfele, akit két hete, egy in­diai tornán 6:0, 6:3-ra meg­vert. Szokatlan érzés lehet Grand Slam-tornán, de holnap Fucsovics lesz az esélyes. Utá­na pedig a nyolcaddöntőben rendszeres edzőpartnere, Ro­ger Federer következhet... Érdekesebb eredmények. Férfiak: Fucsovics-Querrey (amerikai, 13.) 6:4, 7:6, 4:6, 6:2; Kicker (argentin)-Lacko (szlovák) 6:2, 7:5, 1:6, 7:5, Federer (svájci, 2.)-Struff (né­met) 6:4, 6:4, 7:6; Bokovic (szerb, 14.)-Monfols (francia) 4:6, 6:3, 6:1, 6:3. Női páros. 1. forduló (a 32 közé jutásért): Ba­bos, Mladenovic (magyar, fran­cia, ll.)-Knoll, Dzalamidze (svájci, orosz) 7:5, 6:3. Miklós Edit, az MTK sízője újra itthon van és derűlátó a felépülését illetően Éjjelente még az piáról álmodik SÍ Valószínűleg egy átlagem­ber már összetört volna mind­azok után, amiken Miklós Edit - az alpesi szakág történetének egyeüen magyar klasszis ver­senyzője - keresztülment az el­múlt években. A 29 éves Csík­szeredái síző azonban múlt szombati, újabb keresztszalag- sérülését követően is optimista, és immár egy budai étteremből hozta ország-világ tudomására: fél év múlva újra lécet csatol, már csak azért is, mert ezúttal jóval kisebb a baj, mint tavaly ilyenkor volt. Az MTK sízője ugyan mankó­val sántikált be a tegnapi sajtó- beszélgetésre, s miután helyet foglalt az asztalnál, feltette fris­sen operált jobb lábát a székre, de ettől eltekintve már-már vi­dámnak tűnt, legalábbis nem hatott összetörtnek. „Próbálok nem csüggedni. Lényegesen egyszerűbb lesz most a rehabi­litáció, már csak azért is, mert tavaly mindkét lábamat műtöt­ték, most pedig csak a jobbat - mondta a tegnapi beszélgetésen a lesiklásban 2014-ben olimpiai hetedik helyezett sportoló. - Rö- videbb is lesz a felépülés, mint az előző, de konkrét időponto­kat nem beszéltünk meg. Ami biztos, hogy azt a bizonyos hat hónapot biztosan kivárjuk a sí­zéssel.” A síző hangsúlyozta: nem rá­sérült a tavaly műtött - kereszt- szalag-szakadást szenvedett - bal lábára, hanem ez egy új sé­rülés, különben is, a jobb térdét kellett most operálnia Christian Schenk professzornak egy Inns­bruck melletti klinikán. „Én is olvastam azokat a Facebook-kommentárokat, melyek szerint túl korán tér­tem vissza a havas lejtőkre, nem lett volna szabad még erőltetnem a versenyzést. Ne­kik csak annyit üzenek: száz- százalékos állapotban vol­tam a fizikumomat illetően, és az alpesi sízés különleges sport - csak versenyzéssel lehet visszanyerni a formát, illetve újból bejáratni az ideg­pályákat. Egyszerűen nincs más megoldás” - hangoztatta Miklós Edit. Stark Márton, az alpesi szak­ág szövetségi kapitánya nem titkolta: Miklós Edit betölthe- tetlen űrt hagy maga után a phjongcshangi magyar olimpiai csapatban. „Még elnökségi dön­Lépésről lépésre tűz ki célokat maga elé Fotó: Tumbász Hédi tésre várunk azzal kapcsolat­ban, hogy ki vagy kik indulnak a magyar színek képviseletében - mondta a kapitány. - A férfiak­nál Samsal Daübor és Kékesi Márton közül az egyik verse­nyezhet, a hölgyeknél talán Koz­ma Szonja indul alpesi kombi­nációban. De ez még nem végle­ges.” Mint ahogy az sem, hogy Miklós Edit ott lesz-e négy év múlva a pekingi téü olimpián. „Az életkorom miatt nyugod­tan ott lehetnék, hiszen 2022­ben csak 33 éves leszek - fejte­gette. - Csakhogy az még olyan messze van, és annyi a bizony­talansági tényező. Lépésről lé­pésre tűzök ki célokat magam elé, egyelőre azzal is beérném, hogyha valaki garantálná, rajt­hoz állhatok a 2019-es alpesi vi­lágbajnokságon, a svédorszá­gi Áréban. Nem szégyellem, in­kább lelki, semmint fizikai tá­maszra lesz szükségem a reha­bilitációm során, már fel is vet­tem a kapcsolatot Vura Márta sportpszichológussal. Nem könnyű feldolgozni a történte­ket, reggelente, amikor felébre­dek, még sokszor az édes álom hatása alatt vagyok, s amikor kipattan a szemem, csak akkor döbbenek rá, hogy te jó isten, én most nem utazhatok az olimpiá­ra, mert megsérült a jobb tér­dem. Azért biztos, hogy nézni fogom a tévében a versenyeket... A csapatom - edzőm, Stefan Abplanalp, a fizioterapeutáim, Zakariás Éva és Zsolt, a me­nedzserem, Kaszó Klára - so­kat segít, jólesik a támogatá­suk, a szeretetük, miként az is megható, hogy ennyi újságíró volt kíváncsi a hazaérkezésem­re.” Miklós Edit arról is beszélt, hogy tucatszámra kapja az erőt adó Instagram-üzeneteket a ha­vas lejtők száguldó cirkuszának a bajban összetartó résztvevői­től, a világsztárok egyöntetűen azt írják, tartson ki, és vissza­várják a szeptemberben kezdő­dő új szezonban. S hogy valami­vel a sajtóbeszélgetést megszer­vező szponzor is jobb kedvre de­rítse a versenyzőt, Edit már át is vehette vadonatúj terepjáróját a négykarikás autómárka honi forgalmazójától. Ch. G. A. JEGYZET A csehek is sokak voltak Petri k József jegyzet@mediaworks.hu A kézilabda-Európa-baj- nokság képletét a szakszö­vetség határozta meg. Egy hónapja már - a média hat­hatós támogatásával - azt sulykolták belénk, hogy egy csoportmeccset meg­nyerve bejutunk a közép­döntőbe. A kincstári opti­mizmus szerint legyőzzük a cseheket. Azt is tudatosí­tották bennünk, hogy mi­lyen nehéz kvartettbe ke­rült nemzeti csapatunk. Ami igaz is, hiszen az olim­piai bajnok dánok és a vi­lágbajnoki címet is szerzett spanyolok mellé „osztottak be” minket. így, logikusan belegondolva, nem is ma­radhatott más riválisunk, amely ellen eséllyel vehet­tük volna fel a küzdelmet, mint a csehek. Csoporthar­madikként az ő „testükön” át vezetett volna az út to­vább... Az önjelölt „szak­emberek” úgy kalkuláltak, hogy a dánok és a spanyo­lok ellen játszunk egy-egy jó meccset, majd topformá­ba lendülve nem jelenthet­nek már akadályt a cse­hek. Az elképzelés nem volt rossz, ám a szerdai ellen­felünknek elfelejtettünk szólni arról, milyen képlet szerint képzeljük el mi az Eb-szereplésünket. A hír­adásokban, esélylatolgatá­sokban velünk, szurkolók­kal is elhitették, hogy ott leszünk majd a legjobbak között is. Most pedig, hogy kiestünk, a kézilabdadruk­kerek többsége tragédia­ként éli meg horvátországi szereplésünket. Az tény, nem volt vala­mi szívderítő a csehek el­len mutatott teljesítmé­nyünk. De azt nem feledhet­jük, hogy a kontinensviadal előtt több mint fél tucat ma­gyar kiválóság vonult visz- sza a válogatottól. Talán azt is érdemes lett volna a köz­véleményben tudatosítani, Ljubomir Vranjes szövet­ségi kapitányunknak csu­pán néhány hete volt arra, hogy az új válogatottat ga­tyába rázza. Csupán öt mér­kőzést vívott meg együtt ez a keret, amely tele volt és van rutintalan fiatalokkal. A tapasztaltabb magyar ké- zisek pedig jóformán sem­mi pluszt nem tudtak iga­zán hozzátenni vergődő együttesünk produkciójá­hoz. Ezzel szemben ellenlá­basunknak, a 2010-es bé­csújhelyi Eb-hez hasonlóan, ismét volt egy Filip Jíchá- juk, aki anno tizennégy gólt hintett nekünk. Most ezt a „magyarölő” szerepet Zdrá- hala vállalta fel, lekopírozva nagy elődje nyolc évvel ez­előtti parádés előadását. A meccs kapcsán Szepesi György 1969-ben, a labda- rúgó-vb marseille-i pótse­lejtezőjén az éterbe kiabált, azóta szállóigévé vált mon­dása jutott az eszembe, mi­szerint: „Jönnek a csehszlo­vákok!” Tegnapelőtt Varas- don „csak” a csehek jöttek, szlovákok nélkül. De a ma­gyar válogatottnak most ez is túl sok(k) volt. v

Next

/
Oldalképek
Tartalom