Somogyi Hírlap, 2018. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

2018-01-13 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 2. szám

VASARNAP 16 SPORT REGGEL 2018. JANUAR 13.. SZOMBAT A négyszeres olimpiai bajnok Szabó Katit hazahúzza a szíve Zágonba Egy gombóc, sok szép emlék Ahhoz az exkluzív hölgykoszo­rúhoz tartozik - Larissza Lati- nyina, Keleti Ágnes, Véra Cás- lavská és Simone Biles mel­lett amelynek tagjai egyet­len olimpián tornában négy aranyérmet szereztek. Sza­bó Katival - aki csütörtökön díszvendég volt az Év sporto­lója gálán a Nemzeti Színház­ban - a lenyelhetetlen gom­bócról és az utókor hálájáról egyaránt beszélgettünk. Csinta Samu- Hatévesen került az one§ti-i „tornászkombinátba”. Elengedné a saját gyermekeit hasonló hely­zetben?- Egészen biztosan nem, de ez nem az édesanyám kritiká­ja. A legjobb anya volt, nélküle soha nem jutottam volna idáig. Fogalmam sincs, honnan merí­tette azt az erőt, amellyel annak idején Onesti-en hagyott. Nél­küle ma nem létezne Szabó Ka­ti, sem a tornász, sem az ember. Ma már tudom, hogy tíz éven át emésztette magát azon, vajon jól döntötte. Folyamatosan őrlő­dött: ha otthon tart, ha nem ad­ja meg a lehetőséget, hogy ki­fussam a pályámat, egész életé­ben küzdhet az önváddal. Min­dig úgy éreztem, az élet renge­teg megpróbáltatás elé állított, talán hogy még erősebb legyek. A sport megtanított harcolni, az­zá tett, ami ma vagyok: ambici­ózussá, talán makaccsá is. És olyanná is, aki gyermekei érde­kében bármire képes, éppúgy, mint az édesanyám. Több mint tizenkét év telt el a halála óta, és egyre nehezebb nélküle.- Edzőként az anya nyilvánult meg önben, vagy azoknak a ke­mény módszereknek volt a híve, A négy olimpiai arannyal és a fájó ezüsttel amelyek a világ egyik legnagyobb tornásznőjét faragták önből?- Az első csoport, amelyet röviddel a sportolói pályafutá­som befejezte után rám bíztak Déván, kicsikből, első osztá­lyos kislányokból állt. Nem volt könnyű megszokni, hogy ne az én szintemmel mérjem őket, de nagyon élveztem a munkát. Egyszerre igyekeztem edzőjük, anyjuk, barátnőjük lenni, mi­közben arra törekedtem, hogy igazságos és következetes ma­radjak. Egész nap dolgoztam, nyüzsögtem, versenyekre jár­tunk, és ebben semmiféle ne­hézséget, megerőltetést nem éreztem. Nem jósolgattam, egyi­kükbe sem próbáltam valamifé­le fényes jövőt belelátni, azt tar­tottam, csakis munkával lehet feljebb lépni.- Emlékszik még önmagára kis­lányként, az első lépésekre, ame­lyeket a torna világában tett?- Nagyon kevés részletre em­lékszem, leginkább arra, ami­kor megtetvesedtünk. Nyolcán voltunk a szobában, mindannyi­an hasonlóan jártunk. Petróleu­mot öntöttek a fejünkre, sapkát kellett húznunk, úgy aludnunk, hogy a gázok elpusztítsák a tet- veket. A hajszálak azonban ki­csúsztak a sapka alól, a petró­leum hólyagosra égette a háta­mat. Az orvosi rendelőben az asszisztens tapaszokkal ragasz­totta tele a sebeket, de mivel na­ponta kellett mennem kötözés­re, a ragtapasszal a bőrömet is mindig lehúzták. És természe­tesen az áldott Ghioane néni­re, a csángó asszonyra is em­lékszem, az egyedüli ember­re, akivel magyarul beszélhet­tem, aki kezdetben anyám he­lyett anyám volt. Hiszen ami­kor Onesti-be kerültem, egyet­len szót sem tudtam románul. Amúgy nem tépelődtünk túl so­kat a doígokon. Igyekeztünk el­végezni a feladatokat, tökélete­sen végrehajtani a gyakorlato­kat, enni, aludni, kacagni. Ke­mény, de egyszerű élet zajlott a tornászlíceumban.- A világ Ecaterina Szabó néven ismerte meg önt. Kikérték vala­ha is a véleményét a névváltoz­tatásról?- Ugyan, soha senki! Először az 1980-as lyoni ifjúsági Euró- pa-bajnokság után írták a ne­vemet Ecaterinának. Igazából nem is volt honnan tudomást szereznem az egészről, az útíe- velemet sohasem láttam, min­dig az edzőknél volt, hazaérke­zés után is ők adták le a rendőr­ségen. A születési évemet is ak­kortájt módosíthatták 1968-ról 1967-re.- Legnagyobb sikerei színhelye, a Los Angeles-i olimpia előtt tisz­tában voltak azzal, hogy legna­gyobb ellenfeleik közül a szovje­tek és a keletnémetek nem lesz­nek jelen?- Természetesen értesültünk róla - a távolmaradás körülmé­nyeiről persze nem -, és mi ta­gadás, örültünk neki, hiszen így jócskán nőttek az esélyeink. De azt is ki merem jelenteni, hogy abban a formában, azzal az anyagerősséggel - négy szerből háromban nekem volt a legjobb gyakorlatom - a szovjetek je­lenlétében is favoritnak számí­tottam. Arra viszont előzetesen soha nem gondoltam, hogy egy amerikai lány fog legyőzni egyé­ni összetettben. Ennek ellenére nem az fáj, hogy legyőztek, ha­nem az alig ötszázados különb­ség. Mary Lou Retton talán jobb is volt aznap, de akkor vert vol­na meg rendesen, mert így ma is ott a gombóc a torkomban.- Egyetlen olimpia fért a pályafu­tásába. Miért állt le szűk egy év­vel Szöul előtt?- Tízévnyi versenysport, ti­zenhét évnyi torna állt a há­tam mögött, edzőtáborok, erőn­léti felkészülések, napi mini­mum nyolc óra edzés. Amikor megkezdtem az 1987-es felké­szülést, tudtam, hogy az lesz az utolsó évem. Már elviselhe­tetlen volt tizenkilenc évesen ugyanúgy élni, mint a körülöt­tem lévő tizenegy éves kislá­nyok. Eközben hiába is hajtot­tam, miután Zita nővérem be­nyújtotta kitelepedési kérését az Egyesült Államokba, seho­vá sem engedtek utazni, csak a világversenyekre vittek el.- Negyed százada Francia- országban él. Mi vitte oda, mi tartja ott?- A féljem után mentem, aki tornaedzőként kapott szerző­désajánlatot. Egy évre. Ott ra­gadtunk, ott születtek a gyerme­keink, ott veszítettem el az el­ső fiamat. A nagyobbik, Loren­zo már elvégezte az egyetemet; a kisebbik, Zénó most kezdte a középiskolát. De rendszeresen hazajárok Zágonba, igyekszünk karbantartani a családi öröksé­get, a gyökerek hazahúznak.- Elégedett az utókorral, azzal, ahogy emlékeznek önre, a román tornasport dicsőséges nemzedé­keire?- Ha csak az utóbbi tíz évet vesszük figyelembe, nincs okom panaszra, de hát miért ne csak a szépre emlékeznénk... A régi társakkal is egyre sűrűb­ben találkozunk, még akkor is, ha sokan szétszóródtunk a vi­lágban. Különféle eseményekre hívnak, megbecsülnek, immár magyarként is, 2016-ban az er­délyi magyar diákolimpia meg­hívottja voltam, Kolozsváron egészen megható fogadtatás­ban részesítettek. A felnőttek­nél aratott első sikereim Buda­pesthez kötődnek, itt lettem el­ső ízben világbajnok 1983-ban. A sors fintora, hogy akkor kez­denek újra felfedezni, amikor egészségi állapotom miatt már nincs sok közöm a tornasport­hoz. Sportolóként sokat szen­vedtem, de nem éreztem arány­talannak a meghozott áldozatot. Los Angelesben történelmet írt Az ötödik szer Január 22-én Sepsiszentgyör- gyön, majd két nappal később Budapesten mutatják be Csinta Samu Szabó Katiról Az ötödik szer címmel írt életrajzi kötetét. Az ígéretes alpesi síző Szőllős gyerekek számára tarthatatlanná vált itthon a helyzet Átsiklottak hármasban az izraeli válogatottba ALPESI SÍ A phjongcshangi téli olimpia közeledtével a magyar sísport reményei a négy éve, Szo- csiban hetedik helyezett Miklós Edit, s talán Samsal Dalibor sze­repléséhez kötődnek. Csakhogy rajtuk kívül is vannak ígéretes sízőink, akiknek azonban nem feltétlenül jut a fellendülés ál­dásaiból. Ilyenek a Szőllős test­vérek - Benjamin, Barnabás és Noa -, akik a jövőben izraeli szí­nekben versenyeznek. A Szőllős gyerekek közül a középső, az akkor 17 éves Bar­nabás a 2016-os llllehammeri ifjúsági téli olimpián műlesik­lásban hetedik lett, amire ide­haza sokan felkapták a fejüket. Szőllősék régóta rosszban vol­tak a Magyar Síszövetséggel - az édesapa a kilencvenes évek­ben maga is sikeres síző volt, izraeli színekben versenyzett, majd később edzősködött is -, s nehezményezték, hogy a szövet­ség inkább a Horvátországból honosított Samsal Dalibort me­nedzseli Barnabás és Benjámin helyett. (Noa, a kislány még mindig csak 15 éves.) Hosszú hónapokon, éveken keresztül folyt a pengeváltás Szőllősék és a szövetség között, mígnem a 2016-os magyar bajnokságon nemcsak hogy nem engedték rajthoz állni a fiatalokat, hanem kétéves eltiltással is sújtották őket hamis orvosi igazolás fel- használása miatt. „Az igazolást a magyar síválogatott keretorvosa töltöt­te ki, csakhogy az valóban nem szabályos orvosi igazolás volt. Mindenre gondoltunk, csak ar­ra nem, hogy emiatt két évre el­meszelnek bennünket” - mond­ta lapunknak Szőllősné Deák Dóra, a három ifjú síző édes­anyja. Kaszó Klára, a szövetség ak­kori ügyvezető elnöke szerint az ügy jóval komolyabb ennél. „A sízés veszélyes üzem, ha va­lamelyik gyermeknek baja esett volna, magától értetődően a szö­vetséget veszik elő, hogy miért engedte érvényes orvosi nélkül a lejtőre a versenyzőt Ne szé­pítsük, közokirat-hamisítás tör­tént. Nem azt állítom, hogy szán­dékosan, szerintem Szőllősék egyszerűen lusták voltak kivár­ni a Sportkórházban azt a két órát, amennyi idő alatt el lehet intézni egy sportorvosit.” Summa summarum, egy idő után már tarthatatlanná vált az egyébként jelenleg is Ausztriában - az alsó-ausztriai Waidhofen an der Ybbsben - élő és iskolába járó Szőllős gye­rekek helyzete, amiről elsőként a 24.hu számolt be. „Az izraeli szövetség tárt ka­rokkal fogadott bennünket, meg­kaptuk az állampolgárságot, de arról szó sincs, hogy pénzeső zú­dult volna ránk. Továbbra is ma­gunk menedzseljük és finanszí­rozzuk a gyerekek sportolását, csak most nem Magyarország­nak, hanem Izraelnek hozzák a FIS-pontokat. Barnabás már el is indul új hazája képviseletében a közeli napokban a davosi ifjúsá­gi világbajnokságon” - mondja az édesanya. S hogy mindez mekkora veszteség a magyar sísportnak? „2018-ban talán még az lesz, de egy év múlva már nem biztos, mert a felnövekvő új generáció­nak vannak roppant tehetséges, sokra hivatott tagjai. Egyébként szövetségünk cseppet sem ha­nyagolta el Szőllőséket, 2016- ban például tízmillió forintos tá­mogatásban részesültek” - állít­ja Kaszó. „A tízmillió igaz, csakhogy az nyolc évre visszamenőleg volt az eredményességi támogatás, és úgy már nem olyan rettene­tesen nagy pénz - magyaráz­za Szőllős anyuka. - Egyébként utólag még hálával is tartozunk a magyar szövetségnek, mert megkönnyítették a honváltást, és abban is segítségünkre vol­tak, hogy ne vesszenek el a gye­rekek FIS-ranglistapontjai. Mi nem akartuk elhagyni Magyar- országot, de ha már így alakult, tagadhatatlanul jobban jártunk. Azt hiszem, ez a megoldás min­denki számára kielégítő.” Főleg, ha az új generáció be- robbanása valóban olyan sike­res lesz... Ch. Gáli András HIRDETÉS SZALAY ÉS BUNKOCZI NÉGY ÉV UTÁN ÚJ AUTÖVAL TÉR VISSZA DÉL-AMERIKÁBA, EZ JÓ ALKALOM A MÚLTIDÉZÉSRE IS g, AZ ÚTVONAL1 HÉT NAP A SIVATAGBAN, 5 NAP 3000 MÉTER FÖLÖTT, 9000 KILOMÉTERES ÖSSZTÁV EXKLUZÍV INTERJÚ A GYŐZELEMRE ESÉLYESEKKEL1 STÉPHANE PETERHANSEL, NANI ROMA, NASSZER AL-ATTIJAH MIKKO HIRVONEN KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom